Vélemény

Fülszöveg

Abner Marshra, a balsorstól hajszolt hajóskapitányra végre rámosolyog a szerencse, amikor egy titokzatos idegen segítségével megépítheti álmai gőzösét, amely a legjobb istenverte hajó lesz az egész Mississippin. De mi álmaink ára? Mit akarhat a távolról érkezett Joshua York és nála is különösebb barátai, akik csak éjjelente tűnnek elő a Lázálom fedélzetén? 1857 fülledt nyarán a vén folyamördög hullámai a vér ízét sodorják magukkal…

A Trónok harcával világhírűvé vált George R. R. Martin korai regénye nem csupán nagyszerű – eredetiségével, zseniális történetével, utánozhatatlan stílusával mindent felülmúl, amit eddig a vámpírokról írtak.
A Lázálom úgy tűnik ki ragyogó mivoltában a többi rémregény közül, ahogyan a hold tündököl a Mississippi hullámai fölött. Elegáns, izgalmas, a klasszikus regényírás legjobb hagyományait felelevenítő mű, amelyet képtelenség letenni.

Műfaj: szórakoztató irodalom, fantasy

Kiadó: Alexandra, 2013.

Oldalak száma: 416 oldal

Eredeti cím: Fevre Dream

Saját példány

Nem akarom lelőni a poént, de engem ez a könyv nem győzött meg. Nem rossz könyv, de én Martintól többet vártam... Pedig a sors próbálta velem megszerettetni, mert pont akkoriban néztük a True Detective sorozatot, amikor ezt olvastam, és mindkettő Lousianában játszódik, csak jópár év különbséggel. A film segített elképzelni Martin egyébként jó leírásait, de a többivel nem sokat tudtam kezdeni...		Olvasás közben azt éreztem ennél a könyvnél, hogy igen, végre megint egy G. R. R. M. könyv, amit jó olvasni, ami izgalmas, és érzed, hogy a végén lesz valami brutális fordulat, valami akkora csavar, amitől lehidalsz, valami olyan katarzis, aminek még hetek múltán is a rabja vagy. No, ez a katarzis bizony elmarad, a vége el van húzva és úgy össze van csapva, mint amit nem vártam egy ilyen szintű írótól. Ez a könyv egy bazinagy HA. Ha nincs így összecsapva a vége, akkor brutálisan jó lett volna. Ha nincsenek benne az unalmas részek, amiknek a későbbiek során semmi értelmük nem volt, akkor szintén brutálisan jó lett volna. Ha nem azt érezteti veled, hogy a végén jön a katarzis, akkor pedig nem lett volna megint csak semmi probléma vele, mert akkor nem csalódik az ember, de egy ilyen írótól egy ilyen hangulatú könyvnél nem ezt várja az ember, és sajnos a szó legszorosabb értelmében csalódtam benne. Jó, ettől még nem rossz könyv, de egy csak simán jó könyv egy ilyen írótól szarnak számít.
Vámpírok, egy kicsit másképp, mint ahogy megszoktuk. Kicsit furcsa, de Meyer után már semmin sem lepődünk meg... Logikus történetvezetés: 4 / 5		Szerintem rendesen fel van építve a könyv, nincsenek benne buktatók. Logikus történetvezetés: 5 / 5
Ez a rész rendben van, nem ült le a cselekmény, nem voltak unalmas részek, szépen ki volt töltve az a 400 oldal Vastagság, terjedelem: 5 / 5		A vége fele voltak unalmas részek, például <spoiler> amikor már éveken át nem találja a kapitány a hajó t</</spoiler>, de amúgy nem éreztem sem kevésnek, sem soknak a könyvet, jó így. Vastagság, terjedelem: 5 / 5
Követhető a cselekmény, nincs rohanás, jók a leírások, de valahogy mégsem az igazi... Nincs csattanó és olyan semmilyenek a szereplők Élvezhetőség: 4 / 5		Ez a könyv nagyon jó lehetett volna, ha... Így a vége miatt mégsem mondanám annyira élvezhetőnek. Bár olvasás közben a jó háromnegyedéig nagyon jó volt. Élvezhetőség: 4 / 5
A történet egytucat, a karakterek szintén semmilyenek (persze észleltem én a jellemváltozásokat, de még így is tartom a véleményem), a világra tudnék max. pontszámot adni, mert elvarácsolt a 18. századi Mississippi világa, a folyó, a mocsarak, a déli USA, a gőzhajók... Történet, karakterek, világ: 3 / 5		A karakterek semmilyenek, egyik sem győzött meg igazán, egyik sem érdekelt különösebben, <spoiler> amelyik pont kezdett volna érdekesebbre válni számomra a háromnegyedénél kb. az egyik női vámpír, az meg jó gyorsan meg is halt.</spoiler> A világ leírása és bemutatása, a régről fennmaradt vámpírok ötlete tetszett, de ez nem elég összességében. Történet, karakterek, világ: 3 / 5
Mindezek ellenére ez még mindig egy jól sikerült könyv... Szóval valamit Martin mégiscsak tud... De senki ne várjon valami Trónok harcás csúcskönyvet... Letehetetlenség: 4 / 5		Igen, szinte a végéig olvasmányos, érdekfeszítő, de azért nem letehetetlen. Letehetetlenség: 4 / 5
Bár a borító nem tetszik, ez egy igényes, szép könyv lett, plusz pont a lábléces magyarázatokért. Szerkesztés: 5 / 5		A könyvre nincs panaszom a borítót leszámítva. Számomra kicsit unalmas. Ha már ilyen hajóablakos, akkor lehetett volna annyi fantázia a készítőkben, hogy a Lázálom színeit viseli. Szerkesztés: 4 / 5
Összesen: 25 / 30		Összesen: 25 / 30
Na, igen, ez egy jó könyv. Nem több annál. Igen, én egy Trónok harca szintű könyvet vártam. És ezt nagyon rosszul tettem... Ha nem tudtam volna az író nevét, eszembe se jutott volna összekapcsolni vele, annyira más a kettő... Kiknek ajánlom? Akik szeretik a vámpíros könyveket, érdekli őket a déli USA vagy a gőzhajók. Egyébként kortalan könyv, fiataloktól idősekig bárki megszeretheti.		Ez nem egy rossz könyv, de az ember többet vár tőle. Érdemes elolvasni, már csak azért is, mert nem az elcsépelt vámpírokat kapja az ember, de azért túl sokat ne várjon tőle.

Idézetek

Pár kedvet hozó, vagy éppen elrettentő idézet, véletlenszerűen. És Spoilermentesen!

"Pest-Budán lakott egy dúsgazdag nő, egy borzalmasan romlott és gonosz asszony, aki korbácsolta a komornáit, sebeket ejtett rajtuk fogókkal és késekkel, aztán a bőrébe dörzsölte a vérüket, hogy megőrizze a szépségét. Maguk közé tartozott. Bevallom, a tulajdon kezemmel öltem meg, úgy elborzadtam, mikor láttam, micsoda szörnyűségeket művelt. Egyáltalán nem állt a vörös szomj befolyása alatt; a saját rossz természetén kívül semmi oka nem volt arra, amit tett, és ez éktelen haragra gerjesztett."

"Joshua a hófehér öltönyét vette föl az ebédhez, Toby pedig a konyhában túltett önmagán. A hír természetesen gyors szárnyakon járt, és a Lázálom legénysége gyakorlatilag teljes létszámban felvonult bámészkodni. A pincérek, mintha skatulyából húzták volna ki őket, fel-alá suhantak ropogósra vasalt, fehér zakójukban, s hatalmas, gőzölgő tálcákon és finom porcelántálakban hordták elő a konyhából Toby remekléseit. Volt itt teknősbékaleves és homársaláta, remeterák és göngyölt borjúszegy, osztrigapástétom és ürüpecsenye, szelenceteknős, serpenyős csirke, töltött paprika és karalábé, marhasült és rántott borjúszeletek, ír krumpli és zöld kukorica és sárgarépa és articsóka és csilis bab, gazdag választék péksüteményekből és borokból, szíverősítők a bárból és friss tej a városból, fűszeres vaj csészében, desszertnek pedig szilvapuding, citromtorta, fagylalt kreol módra és piskóta csokoládéöntettel."

"Pontatlanul fogalmaztam. Nem „emberek” voltak. Az orosz nyelv nem tartozik az erősségeim közé, de tudtommal a helyes kifejezés odoroten. – Micsoda? – kérdezte Marsh.
– Ez persze csak egy a sok megnevezés közül. Más nyelveken másként hívják őket. Kruvnik, védomec, wieszczy. A vilkakis és a rkolák is használatos, bár ez a kettő némileg eltérő fogalmat takar.
– Mit papol maga itt összevissza? – kérdezte Marsh, bár a Joshua által felsorolt szavak közül néhány elég ismerősnek rémlett neki, és halványan emlékeztette arra a halandzsára, ahogy Smith és Brown lefetyeltek naphosszat.
– Az afrikai elnevezésekkel nem fárasztom magát – folytatta Joshua, eleresztve a megjegyzést a füle mellett – és azt hiszem, az ázsiaiaktól is eltekinthetünk. Mond magának az valamit, hogy nosferatu?
Marsh értetlenül meredt rá. Joshua York felsóhajtott.
– És az, hogy vámpír?"

"Julian lassan átsétált a báltermen Emilyhez, a rabszolgalányhoz. Úgy mozgott, mint egy macska, egyszerre kecsesen és erőt sugározva. Úgy mozgott, mint egy nagyúr, mint egy király. Úgy mozgott, mint a cseppfolyós sötétség, céltudatosan és feltartóztathatatlanul. Valami megmagyarázhatatlan módon egész megjelenése az éjszakát idézte, noha sápadt bőre szinte világított, haja fürtös volt és fekete, öltönye sötét, szemei szikrázó tűzkövek."

"Egy pap is utazott a hajón, de még ez se számított rossz ómennek, mert a rakományban szerencsére nem volt szürke kanca. Közismert tény a folyami nép körében, hogy papot és szürke kancát egy hajón utaztatni biztos katasztrófa."

"Az emberek adták a világnak a tüzet, a hadseregeket, az íjat és a nyilat, a ruhát, a művészetet és az irodalmat és a nyelvet: a civilizációt, Abner. És a civilizált zsákmány nem zsákmány többé."

"Az ember azzal kormányoz, amit tud, nem azzal, amit lát. De előbb látnia kell, csak azután tudhatja; és éjszaka túl sötét van hozzá, hogy lássa."

"Mindig is úgy tartotta, hogy szép dolog hajóskapitánynak lenni, de semmi öröm nincs benne, ha az ember időnként nem küldhet el valakit a pokolba."

"A vörös szomjat eloltani semmiség, ahhoz bármelyik döglődő vén nigger elég. De mennyivel fölemelőbb a fiatalokból, a gazdagokból, a szépekből táplálkozni; azokból, akik előtt még ott áll az élet, akiknek a jövője tele van ragyogó ígéretekkel! A vér csak vér, bármelyik állat meg tudja inni, a legalantasabbak is. (…) Nem a vér nemesít, nem az tesz mesterré, hanem az élet, Billy. Kortyolj az életükből, és a tiéd tovább tart. Egyél a húsukból, és a tiéd erősebbé válik. Élvezd a szépségüket, és meg fogsz szépülni tőle."

"Ahogy a nap eltűnt a fák és a felhők mögött, a baljós szín rohamosan tovább sötétedett, előbb barnára, majd feketére váltva, az alvadó vérhez hasonlatosan, s végül fekete lett, halálos fekete, fekete, akár a sír."