Kicsit megcsúsztam a munkámmal, fél hat után indultam el, úgyhogy nagyon paráztam, hogy nem érek oda (pedig csak pár percnyit kellett sétálni), de szerencsére nem volt gond és nem maradtunk le semmiről :)
Nem tudom, mennyien voltunk, mi középen ültünk és nem számolgattunk, de nagyjából megtelt a terem, szóval talán a szervezők nem panaszkodhattak :)
Az eseményről fotók, valamint videófelvétel is készült, ha minden igaz, az SFmag fogja ezeket közzétenni.
Fényképezőgépet mi is vittünk, próbáltunk csinálni pár fényképet, remélem, nem zavart senkit!
A találkozó apropója az írónő nemrég magyarul megjelent könyve volt: Marija Morevna és a Halhatatlan, mi is vittük a kis könyvünket (ahogy mindenki más is :)) az esemény végén a dedikáltatásra. Ha valaki még nem szerezte be, a helyszínen is meg tudta venni.
A dedikálás előtt pedig Kleinheincz Csilla beszélgetett az írónővel, majd utána a hallgatóság is feltehette kérdéseit.
Én nagyjából tisztában voltam a könyvvel, mert nemrég olvastam, a férjem még nem. A beszélgetésben elhangzottak neki is felkeltették az érdeklődését, ugyanakkor tart is tőle, mert nem egy vidám regényről van szó. Kíváncsi vagyok, mikor szánja el magát (valószínűleg akkor, ha a most olvasott könyvét befejezi).
Catherynne M. Valente író, költő, az Egyesült Államokban született a hidegháború idején, ott nőtt fel, jelenleg is ott él.
Már gyermekkorában körülvették az orosz mitológiai alakok, hisz' nevelőanyja orosz származású volt. 12 évesen az iskolai kötelező esszét is Oroszországól írta, mindenki nagy megrökönyödésére (ugye még mindig tart a hidegháború), majd felnőttként a férje is orosz lett. Tőle, illetve az ő családjától óriási segítséget kapott könyve megírásához - nagyon szeretnek mesélni.
Dolgozott telemarketingesként, jósnőként is, mire eljutott az íráshoz.
Írt gyermekkönyvet, 2014-re tervezi sci-fijét. Úgy és azt írja, amit szeretne.
Könyve nem könnyű olvasmány, kissé nyomasztó, de saját elmondása szerint az USÁ-ban a tinik körében hódít, találkozókat, fan-klubot szerveznek. Ezt én egyébként nem tudom hova tenni, ahogy láttam, ő se nagyon :)
A leningrádi csatáról könyvekből, illetve a helyszínen gyűjtött; a könyvcímként a "900 nap" hangzott el, magyarul keresgélve én ezt találtam: David M. Glantz: Leningrád ostroma 1941–1944 (A félelem 900 napja) (molyos link itt), ill. Leningrádban is járt, ahol elment az erről szóló múzeumba és beszélgetett túlélőkkel (az összes ott dolgozó túlélő volt).
A könyvhöz szándékosan nem készített kisokost, az a véleménye, hogy ha valakit érdekel a téma, az keresgéljen könyvekben, az interneten.
A magyar borító nagyon tetszett neki, illetve a lengyel is.
A facebookon kapott egy kérdést, amit természetesen szóban is feltettek neki: Be merne-e lépni a saját regénye világába, úgy h nincs visszaút.
Nevetve nemet mondott :)
Azt hiszem, egyik legnagyobb dicsérete volt az, amikor egy, a volt Szovjetunió területén élt olvasója elmondta, hogy úgy ír, ahogy egy orosz. Nagyon örült neki :)
Dedikálás után már nem maradtunk sokáig, mert sietnünk kellett a vonatra.
A kiadó megvendégelte a részt vevőket, volt pogácsa, vodka, koktél, ill. egy szerencsés olvasó együtt vacsorázhatott az írónővel.
3 megjegyzés:
De jó! Köszi a bejegyzést. Élvezettel olvasgattam és nagyon sajnáltam, hogy nem lehettem ott. De a könyvem ott volt, mert Nita volt olyan kedves és gondjaiba vette az én példányomat is.
Örülök neki, hogy jól éreztétek magatokat és nagyon jók lettek a képek is. Tényleg egy igazi egyéniségnek néz ki ez a csajszi. Csak írjon még sok mindent és Csilla fordítsa le és kötelező vétel lesz nálam minden könyve. :))
Igazán nincs mit :)
Talán legközelebb Te is ott lehetsz, ez a csütörtöki időpont amúgy sem a legolvasóbarátibb, ha azt nézzük, hogy vidéki olvasók is vannak (no, meg dolgozni is kell, bár hatkor azért már a legtöbb ember "szabad")
Igen, az, tényleg egyéniség, nem lehet nem észrevenni :) Szép, mély, búgó hangja is van, simán elhiszem, hogy megélt a jóslásból, mert megbabonázza az embert :)
Ó, de jó képek. :)
Én is ott voltam, tényleg nagy élmény volt.
Megjegyzés küldése