Vélemény - Pro&Kontra - Kleinheincz Csilla: Ólomerdő

Fülszöveg


Minden gyerek hisz a tündérekben, a sárkányokban és a lányok segítségére siető lovagokban. Emesének édesanyja mesélt róluk; megígérte, hogy megmutatja neki a másik világot, márpedig az ígéret köti a tündéreket. És Anya tündér volt.

Emese nem hitt bennük, amióta Anya eltűnt. De már maga sem tudja, mi is az igazság.
Végül mégiscsak eljön érte egy lovag, ám korántsem azért, amiért hitte.

A tündérek ólomerdejében rá kell jönnie: az is eladná, aki a legjobban szereti, a hős lovagoknak pedig nincs szívük. És akkor még nem is találkozott a családjával…

Bár mese lenne!


Műfaj: szórakoztató irodalom, fantasy, urban fantasy, mese
Kiadó: Gabo, 2014.
Oldalak száma: 360 oldal
Eredeti cím: Ólomerdő
Saját, dedikált példány

Vélemény


Régóta szemeztem már a könyvvel, sorsát a dedikálás döntötte el, kosárba került egy szép aláírással együtt :)




A könyvvel először pár éve találkoztam, amikor keresgéltem, mit lenne érdemes hazavinni, elolvasni. Emlékszem, hogy az akkori borító volt az oka, hogy nem vettem meg annak ellenére, hogy a tartalmi leírás egész érdekesnek tűnt.
Lehet, ez kicsit felszínesnek tűnik, de szerintem kevés ember van vele úgy, hogy látatlanban megvesz egy könyvet, aminek nem ismeri az íróját, nem ismeri a stílusát, nem hallott róla szinte semmit, nem tetszik a borítója, de a tartalmi leírása esetleg felkelti az érdeklődését. Ez az egyik oka annak, hogy nálunk a szerkesztésnél a borítót is figyelembe vesszük a pontozásnál, és ez az oka, amiért nagyon mérges szoktam lenni amikor egy jó könyvhöz nem veszik a fáradtságot, hogy szép, hozzá illő borítót csináltassanak, vagy a borító egészen másról szól.

A könyv előző kiadásának a borítója valamiért nem tetszett, ellenben a mostani egészen érdekesre, látványosra sikeredett.

A könyv tulajdonképpen egy tündérmese, a komorabb fajtából, a nyelvezete szép, és a hangulata borongós. Végig fenntartja az érdeklődést olvasás közben, és élvezetes marad. Kíváncsi vagyok a folytatására.




Nem emlékszem semmilyen kirívó logikátlanságra, bár gyerek a főszereplő, úgyhogy ez most nem annyira mérvadó :)
Logikus történetvezetés: 4 / 5

Nem éreztem azt, hogy félre mennének a dolgok.
Logikus történetvezetés: 5 / 5

Kellemes, jól kézbefogható, 360 oldalas könyv, szépen kitöltve a cselekménnyel, pont jó
Vastagság, terjedelem: 5 / 5

A könyv rövid, cserébe persze könnyű fogni. Azért én kicsit kevésnek éreztem, persze lehet, csak a függő vég miatt. ami előre vetíti, mit hoz majd a jövő. Vagy persze lehet, hogy amiatt, hogy kevés olyan 5-600-as oldalszám alatti könyv van, aminél ne éreznék hasonlót.
Vastagság, terjedelem: 4 / 5

Szépek  leírások, a jelzős szerkezetek, magukkal ragadják az embert, nagyon jó a hangulata
Élvezhetőség: 5 / 5

A könyv többé-kevésbé végig élvezetes, ahogy már megjegyeztem: szép a nyelvezete. Emlékszem, hogy eszembe is jutott olvasás közben, hogy ehhez hasonló nyelvezetű könyvet utoljára talán a kötelező olvasmányok alkalmával vagy irodalom órán olvastam még a gimnáziumban.
Élvezhetőség: 5 / 5

Nem olvastam még magyar népmesét a mai korba átültetve, így újdonságként hatott.
A történet és a világ egyedi, kegyetlen, a karakterfejlődéssel és a szereplőkkel nem vagyok elégedett, nem nőttek a szívemhez, viszont a vége rendben van, az jól sikerült
Történet, karakterek, világ: 4 / 5

Ez egy mese. Mármint egy igazi mese, persze egy része a mi világunkban játszódik, egy része máshol, de mindvégig az volt az érzésem, hogy végre lehullt a lepel a gyerekeknek előadott tündérmesékről és kiderült, milyen is igazából ez a világ, ugyanolyan kegyetlen és borús mint ez, nincsen szinte semmi különbség, leszámítva a mágiát. A karakterek érdekesek voltak. kicsit talán kiszámíthatóak, de nem zavaró módon, aki szerintem a legegyedibb karakterré vált a végére, az a holló volt.
Történet, karakterek, világ: 4 / 5

Hmm, nem is tudom már, vagy a feléig vagy a 2/3-ig nagyon vitt a lendület, gyorsan peregtek a lapok, aztán a végefelé elfogyott a lendület, kicsit sok volt a menekülésből, nehezebb volt elővenni a táskából...
Letehetetlenség: 4 / 5


Szívesen olvastam végig. Vártam, hogy elővehessem és folytathassam, de azért nem volt olyan érzésem, hogy nem tudok élni nélküle.
Letehetetlenség: 4 / 5

Először megijedtem a borító színeitől, nagyon harsányak, aztán megbarátkoztam vele, míg végül meg is szerettem :)
A grafika szép, hosszú-hosszú percekig el tudom nézegetni, mindig találok rajta valami érdekeset :)
És a belbeccsel sincs probléma, szépek a fekete-fehér rajzok.
Elgépelések itt is előfordulnak, amúgy összességében rendben van a könyv
Szerkesztés: 5 / 5

Nagyon érdekesre sikeredett a borító, de nekem bejön. A könyv is úgy ahogy van rendben van, ami sajnos manapság egyre ritkábban mondható el.
Szerkesztés: 5 / 5

Összesen: 27 / 30


Összesen: 27 / 30

Nagyon sokat gondoltam a könyvre, de nem jöttem rá, mi romlott el, miért nem akartam már annyira a folytatást, hiszen az elején még olyan lelkes voltam, aztán ez egyszer csak megtört... 
Ha jól tudom, lesz folytatás, viszont nem tudom, akarom-e, olvasnám-e...
Azt hiszem ez egy nagyon különleges könyv. Nem olvastam mostanság hasonlót. Persze ez egy mese, egy tündérmese, de nem olyan, amilyet a gyerekeknek mesél az ember. Élvezetes és érdemes elolvasni. Kíváncsi vagyok a folytatására, valószínűleg egy olyan fiatal nővel, mint főszereplővel lényegesen kalandosabb dolgokat tehet már meg az írónő, mint egy kislánnyal.



Idézetek

Pár kedvet hozó, vagy éppen elrettentő idézet, véletlenszerűen. És Spoilermentesen!



"Emese berohant a házba, föl a lépcsőn." (első mondat)




"Félelmetes, ha a felnőttek sírnak – azért vannak, hogy a gyerekeket vigasztalják, de ki vigasztalja őket ?"



"– Én hős bátyám – mosolygott rá csúfondárosan. – Oké, seggfej volt, de ezt az első randin nem lehetett tudni. Mi lesz, ha a te lányod is fiúzni kezd?
 – Mit tudom én… Szögesdróttal veszem körül a házat és veszek egy irdatlan nagy mordályt."



"A sors nem arra való, hogy közvetlenül belebabráljanak; ki-ki életével irányíthatja azt. A szívet is csak szavakkal simogatja az ember, nem a kezével."




"– Egy tizenkét éves kamaszlány akkor se járjon diszkóba, vagy ha igen, hát tizenegykor lépjen le, és nem hiszem, hogy ettől zord apa lennék. 

– Nem vagy zord apa, csak kissé távol esik tőled egy kamaszlány gondolkodása.
– Talán mert sosem voltam kamaszlány."


"Azt megtanulta a tündérektől, hogy minden hibának megvan a böjtje, és nem lehet elkerülni, Hiheted magad ravasznak – mondta egyszer Lóna –, de nem tudsz túljárni a végzetnők eszén. Minden bedobott kavics megváltoztatja a sorsfolyó folyását."




"Nem mondta el Adélnak, hogy megpróbált telefonálni, csak befészkelte magát mellé a kanapéra, és megnéztek egy romantikus vígjátékot. Milyen furcsa, gondolta, az ilyen filmek mindig addig tartanak, amíg össze nem jönnek a szereplők. Ami utána van, az lélektani dráma vagy horror."



"Az ígéretek nagyon fontosak, hallotta anyja hangját a fejében. Az emlékhez nem tartozott arc, pedig a fényképekről újra megtanulta azóta, hogyan nézett ki. Soha ne ígérj semmit, amit nem tudsz, vagy nem akarsz betartani. Mondd, hogy nem ígérheted meg. Viszont ha valamire ígéretet teszel, azt be kell tartanod, akármilyen nehéz is, akármennyi szenvedéssel is jár. Különben… megfizetsz."



Képek

Első kiadás
A könyv kiadóját megtaláljátok Pinteresten, ahol rengeteg-nagyon-sok képet megosztottak már a könyvvel kapcsolatban: Gabo a Pinteresten



A következő képek pedig az illusztrátor deviantart-oldaláról származnak:

Firtos

Lóna

Az Özvegy

Megjegyzés küldése