Vélemény

Fülszöveg

A háború előszele már mindenütt érezhető: az utakat másfajúak renegát csapatai tartják rettegésben, a városok utcáin rejtélyes halálesetek történnek. A királyok nem bíznak többé a varázslókban, akik azt képzelik, varázshatalmuk feljogosítja őket, hogy beleártsák magukat a politikába. Némelyikük a szabad országok javáért cselekszik, mások önös érdekből, de a varázslók álságos mosolya és felszínes csevegése mögött sorsdöntő játszmák zajlanak.

Ríviai Geralt mindig is büszke volt semlegességére. A vaják korábban úgy gondolta, elegendő, hogy a saját sorsáról döntsön… csakhogy akkor még nem kellett mások miatt aggódnia. Egyedül könnyű semlegesnek maradni, de ha egy kislány élete a tét, már nem annyira. Geralt igyekszik mindent megtenni Ciri védelmében.
A kérdés az, hogy ez elég-e.

Műfaj: szórakoztató irodalom, fantasy

Kiadó: PlayON, 2013.

Oldalak száma: 304 oldal

Eredeti cím: Czas pogardy (lengyel)

Saját példány

Vaják-sorozat 4. kötete
2. kötet értékelése itt
3. kötet értékelése itt

Talán ez az eddigi kedvenc kötetem a sorozatból, annyi minden történik, jó és rossz egyaránt...		A sorozat minden része egyre jobb. Mindig újabb dolgokat ismerhetünk meg a világgal és benne élőkkel kapcsolatban. Ciri, Geralt, Triss és Yennefer újabb kalandokba, intrikákba, összeesküvésekbe keveredik, ahol a tét rendszerint az életük. Még egy fontos dolgot meg akarok említeni, mégpedig azt, hogy a fordítás zseniális, minden elismerésem Szathmáry-Kellermann Viktóriának.
Nemcsak ez a kötet van rendben, hanem az összes előző is, bonyolódnak a dolgok; harcok, politika, van itt minden Logikus történetvezetés: 5 / 5		Kötetről kötetre egyre jobban megismerünk mindent és ezek úgy épülnek egymásra, úgy kapcsolódnak egymáshoz, mint a legók, kiegészítik, érthetővé teszik az egészet és nem hagynak maguk utána disszonáns érzéseket. Logikus történetvezetés: 5 / 5
Kis vékony könyvecske, de el lehet veszni benne, rengeteg minden történik, nem unatkozik az ember, nincs túlírva Vastagság, terjedelem: 5 / 5		A többi kötethez hasonlóan nem kell 1000 oldalas hosszúságra számítani, de mivel a cselekmény nagyon mozgalmas és fordulatos, nem fogjuk kevésnek érezni. Vastagság, terjedelem: 5 / 5
Biztos mindenki talál kevésbé élvezhető részt (mondjuk a politikai vonal), de mivel eléggé sok rétege van a könyvnek, ez nem vészes Élvezhetőség: 4 / 5		Lehet, hogy ezzel nem ért velem egyet mindenki, de Andrzej Sapkowski az egyik legjobb lengyel író, és ha valamihez ért, az az, hogy a könyvei élvezetesek legyenek. Élvezhetőség: 5 / 5
A központban még mindig Ciri van, bár kicsit ismerkedünk még mindig Geralttal és Yenneferrel. Karakterfejlődések vannak mindkét irányba, az író hagy minket gondolkodni és állást foglalni, a világ pedig továbbra is kidolgozott, mindig megismerjük egy új szegletét, az én személyes kedvencem most a sivatag volt a kicccsikóval :) Történet, karakterek, világ: 5 / 5		A történet, a szereplők jelleme tovább bonyolódik. A központban Ciri és Geralt àll, de jelentős dolgokban vesz részt Yennefer és Triss is. Nem mentes a könyv rengeteg fordulattól sem, a világ valóságos és közel sem idealista, nincs jó és rossz, mindenki jelleme árnyalt. Történet, karakterek, világ: 5 / 5
Nagyon olvastatja magát, Sapkowski ügyesen ki tudja számolni, hol vannak az érdekfeszítő és unalmas részek határai Letehetetlenség: 5 / 5		Igen, ezt a könyvet csak úgy érdemes elkezdeni, ha van elég időd végigolvasni, mert ha mégis abbahagyod, szenvedni fogsz. Letehetetlenség: 5 / 5
Szépen illeszkedik a sorozatba, jó a borító, roppant érdekes módon a kiadó tudja tartani az egységességet a sorozat kötetei között (hurrráá, végre valaki...), a fordítás pedig még mindig fantasztikus, óriási munka lehet benne, le a kalappal! (Térkép miért nincs? :( ) Szerkesztés: 5 / 5		Végre nem borzalom a borító, a könyv többi része is rendben lenne, ha nem hiányozna a térkép belőle. Szerkesztés: 4 / 5
Összesen: 28/ 30		Összesen: 29 / 30
Még-még-még sok Sapkowskit! Olyan jó kis vége lett ennek a kötetnek is, olvasni akarom minél előbb a folytatást!! :)		Zseniális, az egyik kedvenc sorozatom, mindenkinek bátran ajánlom.

Idézetek

Pár kedvet hozó, vagy éppen elrettentő idézet, véletlenszerűen. És Spoilermentesen!

"Felettébb rejtélyes ama jelenség, miszerint az egyszarvú, noha rendkívül bátortalan, s az emberektől fél, olyan szűzzel találkozván, ki férfival testi értelemben még nem érintkezett, azonmód odasiet ahhoz, elébe térdel, s minden félelem nélkül fejét az ölébe fekteti. Egyesek állítják, a letűnt s emlékezet előtti korokban akadtak oly szüzek, kik valósággal megélhetésük forrásává tették mindezt. Hosszú évekig tartottak ki férjetlenül s önmegtartóztatásban avégett, hogy a vadászok számára az egyszarvúra csalétekként szolgálhassanak. Hamar fény derült azonban arra, hogy az egyszarvú csakis a zsenge szüzekhez vonul, semmibe véve az idősebbjét. Bölcs állat lévén bizonyosan érti az egyszarvú, hogy a szüzességben mértéken túl tartani gyanút keltő, s a természettel ellentétes dolog.
Physiologus"

"Na, hát, nyilván nem egyfolytában ül az ember a nyeregben, le is száll időnként, meg is pihen. Mert sokat bír az ember, de a ló kevesebbet. De mikor aztán a pihenő után újra fel kell mászni a nyeregbe, olybá tűnik, mintha azt kiabálná az ember segge: „Segítség, gyilkos!”"

"Átölelte a nőt. Megérintette. Rátalált. Yennefer, aki egyszerre volt hihetetlenül lágy és feszes, hangosan felsóhajtott. A szavak, melyeket kimondtak, félbeszakadtak, elhaltak a sóhajok és a felgyorsult lélegzet közepette, elvesztették a jelentőségüket, szertefoszlottak. Elhallgattak hát, egymás keresésébe, az igazság keresésébe merültek, Hosszú ideig kutattak, gondosan és nagyon alaposan, félve a szentségtörő kapkodástól, könnyelműségtől és hanyagságtól. Erősen, hathatósan és szenvedéllyel kutattak, félve a szentségtörő kételkedéstől és határozatlanságtól. Óvatosan kutattak, félve a tapintat szentségtörő hiányától. Egymásra találtak, leküzdötték a félelmet, és egy pillanattal később rátaláltak az igazságra, amely szörnyű, vakító világossággal lobbant fel a szemhéjuk mögött, amely nyögéssel szakította szét elszántan összeszorított ajkaikat. És akkor az idő görcsösen megremegett és megállt, minden semmivé foszlott, és az érintés vált az egyetlen működő érzéki tapasztalattá.
Egy örökkévalóság telt el, visszatért a valóság, az idő ismét megremegett, és újra megindult, lassan, nehézkesen, mint egy óriási, megrakott szekér. Geralt kinézett az ablakon. A hold még mindig ott függött az égbolton, bár annak, ami egy pillanattal azelőtt történt, alapjában véve a földre kellett volna löknie.
– Te jó éj, te jó ég – mondta hosszú percnyi csönd után Yennefer, lassú mozdulattal törölve le egy könnycseppet az arcáról."

"A baziliszkusz elől – emelte fel a hangját a ragyás a spektátorok soraiban erősödő morajra – minden állat egyszerre menekül, ahogy csak a sziszegését meghallja. Minden állat, még a sárkány is, mit is beszélek, még a kokodril is, pedig a kokodril lehetetlenül szörnyűséges, aki látta, tudja. Csakis csak egyetlen egy állat nem fél a baziliszkusztól, az pedig a menyét. A menyét, ahogy meglátja a szörnyet a pusztaságban, siet is az erdőbe, ahogy csak bírja, ott megkeres egy gyógyfüvet, amit senki más nem ismer, és abból eszik. Akkor már nem rémisztő a baziliszkusz mérge a menyétnek, és hamar akár halálra is marhatja…
Ciri nevetésben tört ki, és elnyújtott, felettébb illetlen hangot imitál a szájával."

"A varázslónő megajándékozta egy fátyolos, ibolyaszín pillantással. – Úgy van – mondta váratlan nyugalommal. – Állva fogunk enni. Azt is tudd, hogy tapintatlanságnak minősül, ha valaki hosszabb időre megáll az étellel megrakott asztalnál.
– Igyekszem majd tapintatos lenni – morogta a férfi. – Annál is inkább, mert úgy látom, nincs is különösebben mi mellett megállni.
– A mértéktelen italozás nagy tapintatlanságnak minősül – folytatta Yennefer a kioktatását, a legkevesebb figyelmet sem fordítva a morgásra. – A beszélgetések kerülése megbocsáthatatlan tapintatlanságnak minősül…
– És az – szakította félbe a vaják – , hogy az a madárijesztő ott a kretén gatyájában éppen ujjal mutogat engem a két hölgykísérőjének, tapintatlanságnak minősül?
– Igen. De jelentéktelennek.
– Mit fogunk csinálni, Yen?
Keringeni a teremben, üdvözölni a többieket, bókolni, társalogni… Hagyd már abba a doubleted simogatását meg a hajad igazgatását!
– Nem engedted, hogy felvegyem a fejpántomat…
– Az a fejpánt ízléstelen. Na, karolj belém, és indulás. A bejárat közelében álldogálni tapintatlanságnak minősül."

"– Azt kérdeztem, volt-e részed mindebben – folytatta egy pillanattal később. – De talán szükségtelen volt feltennem a kérdést. Magától értetődő, hogy megvolt a részed. Magától értetődő, hogy a barátja vagy. Ha pedig valakinek vannak barátai, de ennek ellenére mindenét elveszíti, magától értetődő, hogy a barátai is hibásak. Azért, amit tettek, illetve azért, amit nem tettek meg. Azért, mert nem tudták, mit kellene tenniük."

"Yennefer elszakította az ajkát az ajkától, mélyen felsóhajtott. – Apróság, de milyen örvendetes – morogta. – Na, megyek. Nemsokára visszajövök. És később, a bankett után… Hmmm…
– Igen?
– Ne egyél semmi fokhagymásat, kérlek."

"Tudom, hogy meg fogsz büntetni, de nem szeretném bánni a határozatlanságot és a habozást. Hogyha már bánnom kell valamit, akkor az legyen a tett és a cselekvés."

"Akárki is fújta a zurnát, abbahagyta. Valószínűleg megölték. – Minek van itt ilyen ínycsiklandó illata?
– A fánknak – tapogatta meg Fabio az erszényét. – El kívánsz fogyasztani egyet?
– Kettőt kívánok elfogyasztani.
Az árus odaadta nekik a három fánkot, elvette tőlük az ötöst, és visszaadott négy rézpénzt, amiből az egyiket félbetörte. Ciri, aki lassacskán kezdte visszanyerni a bátorságát, úgy figyelte a félbetörés folyamatát, hogy közben már mohón tömte magába az első fánkot.
– Hát innen – kérdezte, nekikezdve a másodiknak – ered a mondás, hogy „egy félgarast sem ér”?
– Innen – kapta be Fabio a saját fánkját. – Hiszen nincs kisebb érme a garasnál. Hát onnan, ahonnan jössz, nem használnak félgarasokat?
– Nem – nyalogatta le Ciri az ujját. – Ott, ahonnan jövök, aranydukátokat használnak. Különben is, ennek az egész félbetörésnek nem volt semmi értelme, és szükség sem volt rá.
– Miért?
– Mert egy harmadik fánkot is el kívánok fogyasztani."

"– (…) Azt mondta a vaják: a szörnyeteg el nem repül, hanem egész álló éjjel a leölt lovagon fog nyammogni, lassacskán, mert páncélba' volt a lovag, nehéz kikaparni a belsejéből."

"– Kár a pénzért – förmedt rá Ciri. – Jóslat is az, két garasért! Ahhoz,hogy valaki jósoljon, jövőbelátónak kell lennie. A jövendőmondás óriási tehetség. Még a varázslónők között is legfeljebb százból egynek vannak ilyen képességei… – A legidősebb nővéremnek – szakította félbe a fiú – a jósnő megjósolta, hogy férjhez megy, és be is teljesült. Ne vágj ilyen képet, Ciri. Gyere, jósoltatunk magunknak…"

"– (…) A köveknek ezenkívül van még egy jelentős előnye. Egy néhány unciás gyémántos zsákocska, ami zsebben is elfér, úgy ötven grzywna értékének felel meg, miközben ekkora összeg huszonöt fontot nyom érmében, és egész tisztes zsákot foglal el. Egy erszénnyel a zsebedben lényegesen gyorsabban tudsz menekülni, mint egy zsákkal a válladon. Ráadásul mindkét kezed szabadon marad, ami nincs minden jelentőség nélkül. Az egyik kezeddel tarthatod a feleséged, a másikkal meg, ha úgy hozza a szükség, oda lehet sózni valakinek."

"[…] A parancsot meghallgatni, mert különben lógni fogsz! Megmondtam, nem gyilkolni, nem gyújtogatni, a fehérnépet… Zyvik elhallgatott és gondolkodóba esett.
– A fehérnépet – fejezte be egy pillanatra rá – csak csendben gyalázni, és úgy, hogy senki se lássa."