Vélemény

Fülszöveg

Egy pörgős, rendkívül élvezetes sötét fantasy regény.” – The Miami Herald
„Képzeletgazdag és izgalmas könyv. Brett lebilincselő első regényében jól keveri a fantasy és a horror műfaját.” – Library Journal

„Meggyőző bemutatkozó regény a régimódi hősiességről.” – The Charlotte Observer

Ahogy napnyugta után beköszönt a sötétség, megjelennek a magványok: természetfeletti erővel bíró démonok, akik izzó gyűlöletet táplálnak az emberiség iránt. Évszázadokon át uralták az éjszakát és az emberekre vadásztak, akik mágikus rovások mögött kerestek menedéket. E hatalommal bíró jelek eredete elveszett a legendákban, védőerejük pedig rémisztően törékeny. Mindez nem volt mindig így. Egykor a nők és férfiak egyenrangú ellenfelei voltak a magványoknak, de azok az idők már elmúltak. A démonok éjről éjre erősödnek, míg az emberek csoportjai egyre csak fogyatkoznak a kíméletlen öldöklésben. Most, hogy a jövőbe vetett remény múlóban van, három fiatal, akik túlélték a démonok vérengzését, megpróbálják véghezvinni a lehetetlent. Elhagyják a rovások hanyatló védelmét, hogy egy elkeseredett küldetésben tegyenek kockára mindent a múlt rejtélyeinek felkutatásáért. Együtt szállnak szembe az éjszakával.

„Nagyszerű, akcióval és feszültséggel teli történet.” – Terry Brooks

Műfaj: szórakoztató irodalom, fantasy

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó, 2013. (Hard Selection - Sötét Örvény-részleg)

Oldalak száma: 602 oldal

Eredeti cím: The Painted Man / The Warded Man

Saját példány

Démon-ciklus 1. kötete
Beleolvasni a kiadó honlapján (itt) tudsz (42 oldal)

Mostanában akármelyik könyvet vettem a kezembe, valahogy egyik sem kötött le igazán. Aztán már addig jutottam, hogy örültem, ha heti egyszer olvastam pár sort. Megint megszerettem olvasni.		Egy rendkívül jól megírt élvezetes könyv lett. A világ szépen kidolgozott, jól felépített, a karakterekre ugyanez szintén igaz. A hangulata kicsit sötét (kb. mint Joe Abercrombie Első Törvény trilógiája). A cselekmény izgalmas, és a történések magával ragadják az olvasót. Egy alkalmat leszámítva mindig a 3 főszereplő szemszögéből látjuk a dolgokat, ez a 3 főszereplő 3 külön szálat jelent amik a történet végére érnek össze. Nagyon sok jót el lehet mondani a könyvről, de a lényeg az, hogy nekem nagyon tetszett, és alig várom már, hogy megjelenjen a sorozat következő része, a Sivatag Lándzsája, ami a kiadó egy Facebookos bejegyzése alapján legkorábban ez év végére várható. Illetve a sorozatot még az író sem fejezte be teljesen, a wiki oldal szerint 5 részes lesz, ebből 3 van készre írva, talán idén jön a 4. és valamikor utána a befejező, tehát még bőven lesz alkalmunk izgulni a hőseinkért, és várni hogy hogyan fejeződik be a történet.
Nem mondanám hibátlannak, néhol felvontam a szemöldököm, de lehet, hogy erre a pár kérdésre majd a folytatásokban kapok választ Logikus történetvezetés: 4 / 5		A történetben felfedeztem olykor olyan dolgokat, amik nem voltak számomra eléggé kifejtve, megmagyarázva. Például a régi időkről szinte semmi nincsen megmagyarázva. Értem én, hogy ősidőktől fogva vannak démonok és emberek, aztán az emberek egyszer csak a semmiből feltalálták a rovásokat, a démonok pedig jól elmenekültek előlük, mert nem akartak elhalálozni, na de amíg nem voltak rovások, hogyan maradt meg az emberiség? Logikus történetvezetés: 4 / 5
Jó vastag egy könyv, de jár neki az öt pont. Szépen ki van töltve minden oldal, nem ül le a cselekmény, kevesebb oldal esetén hiányérzetem lenne Vastagság: 5 / 5		Ugyan nem kis darab könyv, de jól meg is van töltve tartalommal, nem lett sem rövid, sem hosszú, pont jónak éreztem. Vastagság: 5 / 5
Teljesen élvezhető, nem igazán idegesített semmi. A cselekmény mesélése nem E/1, aminek külön örültem Élvezhetőség: 5 / 5		Nagyon pörgős a történet, jó, hogy váltakoznak a karakterek és nem egy szálú, nincsenek komolyabban zavaró dolgok benne, így az olvasás magával ragadja az embert. Élvezhetőség: 5 / 5
A történet (világ) nem egy nagy cucc, simán összeollózhatta az író, de sikerült egy jó masszává gyúrnia; ha kenyér lenne, már hasfájósan szenvednék a kanapén, mert még melegen befaltam volna :) Három fő karakterünk van, így a cselekmény három szálon fut. Mindhárom szál főszereplője egy-egy gyerek. Nem kell megijedni, a könyv végére már huszonévesek lesznek; az író átugrik néha sok-sok évet (mondjuk úgy hetet), így a tanulóévekről lemaradunk. Hogy ez hátrány-e, mindenki döntse el maga (még én sem tudom; egyrészt kíváncsi lettem volna azokra az évekre is egy picit, hátha kicsit többet megtudunk a kitalált világról, másrészt így kimaradtak az unalmas ismétlések – mégiscsak tanul, meg tanul, meg tanul…), de a jellemfejlődést így is sikerült bemutatni. Kicsit sötét a hangulata (ami mostanában nagyon „bejövős” nekem), nem hiába kapta a kiadótól a Hard Selection matricát (mondjuk a Vörös Pötty helyett), mégiscsak jönnek minden éjjel azok a démonok (magúrok) a pokolból (Magból), úgyhogy romantikakedvelőknek nem fog tetszeni (nincs csöpögős szerelmi szál, hál' Istennek). Történet, karakterek: 5 / 5		A világ szépen felépített, gondosan megtervezett, a karakterek mind külön jellemek, megvannak a maguk motivációi, ami előre lendíti a történetet, ugyan csak kisgyerekekről van szó a kezdetben, de ez nem zavaró. A könyv végére már 17 illetve 27 év körüliek lesznek. Szóval ez idáig mind szép és jó. Viszont ami nem tetszett az az, hogy sokszor olyan érzésem volt, hogy a világban lévő emberek (illetve démonok) kifejezetten buták, hogy bár rendelkeznek jó pár rúnával (illetve itt rovásnak van mondva), igaz nem harcival, de meg sem próbálnak a démonoknak ellenszegülni, kivéve persze a sivatagon túliak, de ők sem teljesen úgy, ahogyan az logikusnak tűnne (legalábbis számomra). Persze lehet, hogy csak én értettem félre vagy néztem be valamit, de a könyv elolvasása után ez az érzés maradt meg bennem. Történet, karakterek: 4 / 5
Rég olvastam már száz oldalakat egy ültő helyemben :) A közepe táján volt talán pici gyengülés, de nem volt vészes, gyorsan túllendültünk rajta, aztán szárnyaltunk tovább Letehetetlenség: 5 / 5		Nagyon gyorsan, kb. 2 nap alatt olvastam ki, a történet magába szippant, és nehéz kiszakadni belőle. Letehetetlenség: 5 / 5
Ez volt az első keményfedeles könyvünk a kiadótól - eddigi tapasztalatunk alapján talán érdemesebb tőlük így vásárolni, mert nagyon vastag papírlapokkal dolgoznak, így feleslegesen lesz vastag a könyv. Voltak elgépelések (néha a nevekben is: Catrin-Ketrin; láttár már, stb), de nem vészes, átlagos mennyiség. A borító tetszetős, jobban tetszik, mint az eredeti angol. Köszönjük a térképet, mert néha jól jön, és aranyosak voltak a fejezetek ábrái is (az első gyerek egy rovásos kezet kapott, a második egy gyógyfüves mozsarat, a harmadik pedig egy hegedűt), így kapásból lehetett látni, hogy melyik fejezet kiről szól majd (egyébként egy helyen el volt rontva, talán valahol a kétharmadnál kézfej volt hegedű helyett) Szerkesztés: 5 / 5		Voltak a könyvben elgépelések, pedig az én borzalmas helyesírásommal általában csak a legrosszabbakat veszem észre. Na de ilyen szinte minden könyvben van, szóval fátylat rá. Ami viszont már csúnya szerkesztői hiba, hogy az egyik fejezet elején nem a fejezethez tartozó ábra van. Ez ugyan nem tűnik nagy valaminek, de olvasás közben engem nagyon bosszantott. Elmondom miért. Azért, mert a legtöbb könyvnél ugyan nincs ilyen és nem is hiányzik, itt viszont van és tök jó, mert kapásból lehet látni, hogy kiről szól a fejezet. De ha már van, akkor legyen jó, különben ez a kis figyelmes apróság bosszantóvá válik. Szerkesztés: 4 / 5
Összesen: 29 / 30		Összesen: 27 / 30
Nem egy világmegváltó fantasy óriási ötletekkel, újdonságokkal, így aki valami újjal, egyedivel akar találkozni, az lehet, hogy csalódni fog, de ha egy tisztességesen összerakott fantasy-ra vágysz, akkor szerintem nem fogsz csalódni. Én kíváncsian várom a folytatást. Ha minden igaz, akkor gyarapítjuk majd az előrendelők táborát, nem várunk születésnapot-karácsonyt, hogy olvassuk a következő részt.		Aki a szereti a kicsit sötétebb hangulatú történeteket, azoknak nagyon ajánlom, aki nem szereti, azoknak pedig szintén ajánlom, mert ez után majd megszereti. Engem minden estre megvettek vele, alig várom már, hogy olvashassam a sorozat következő részét.

Ajánló

Ha hasonlót keresel, itt keresgélhetsz

Tövisek Hercege: komor hangulat, gyerek főhős – pipa (értékeltük)
Trónok harca: fejezetenként egymást váltó szereplők, csodaszép cliffhangerek a fejezetek végén – pipa (értékeltük az 5. kötetet)
Ködszerzet: „Korok Hőse”, Köd – pipa (értékeltük a befejező kötetet)
A szél neve: könnyed, komédiás szál – pipa (értékeltük)
A penge maga: ha valaki még olvasna a kiadótól jó, kissé komor hangulatú fantasyt (értékeltük)

Idézetek

Pár kedvet hozó, vagy éppen elrettentő idézet, véletlenszerűen. És Spoilermentesen!

"Megszólalt a Nagy Kürt.(első mondat)"

"– Azért őrizzük a régi világ tudását, hogy ha egy napon szükség lesz rá, újra felhasználhassuk. Ez a tudás viszont nagy felelősséggel jár. Ha bármit is tanulhatunk az ősi háborúk történeteiből, az az, hogy a férfiakat nem lehet megbízni a tűz titkaival.
– Ezért is lehet kizárólag nő a Gyógyfüvész – folytatta. – Egy férfi nem tudná úgy birtokolni az ilyesfajta hatalmat, hogy ne használná fel a saját céljaira."

"– A tudósok elkeseredetten keresték a válaszokat a könyvtárak romjai között. A régi tudományok nem segítettek rajtuk, de végül azok a történetek mentették meg őket, amelyeket egykor mindenki babonás képzelgésnek hitt. Elkezdtek esetlen rovásokat rajzolni a földre, amik távol tartották a magúrokat. Az ősi rovásoknak még volt hatalmuk, de az őket készítő reszkető kezű emberek gyakran hibáztak, amiért drága árat fizettek.
– Azok, akik életben maradtak, maguk köré gyűjtöttek másokat is, így védve meg őket a hosszú éjszakáktól. Ezek az emberek voltak az első Rovásvetők, akik a mai napig védelmeznek minket. – A Zsonglőr a közönségre mutatott. – Ha legközelebb Rovásvetővel találkoztok, köszönjétek meg neki a munkáját, hiszen az életetek függ tőle."

"– […]Mondd csak, hogyan is születik egy gyermek?
Leesha elpirult. – A férfi, mármint a férj… Ő…
– Ki vele, lányom! – csattant fel Bruna. – Túl idős vagyok ahhoz, hogy megvárjam, míg elmúlik a pír az arcodról!
– A férj a nőbe teszi a magját – mondta Leesha még jobban elvörösödve.
Bruna kacarászott. – Égéseket és démon okozta sebeket látsz el, mégis pironkodsz azon, hogyan jön létre az élet?
Leesha válaszra nyitotta a száját, de Bruna beléfojtotta a szót.
– Ontsa a férjed a hasadra a magját, és annyit fetrenghetsz vele, amennyit szeretnél. Csakhogy a fiúk nem biztos, hogy időben vissza tudják fogni magukat, ahogy azt Klarissa is megtapasztalta. Az okosabb lányok inkább eljönnek hozzám teáért.
– Teáért? – kérdezte Leesha, és csak úgy csüngött az öregasszony szavain.
– A pommlevélből, ha a kellő mennyiségben főzik ki más gyógynövényekkel, olyan teát lehet készíteni, ami meggátolja a fogantatást.
– De Michel lelkipásztor szerint…
– Kímélj meg a Szentkönyv tanításaitól! – szakította félbe Bruna. – Azt a könyvet férfiak írták, akik a nők szenvedéseivel mit sem törődnek."

"– Miért én menjek? – kérdezte Leesha.
– Azért, mert a többi lány a faluban túl agyatlan, és nem tudnak olvasni! – rikácsolta Bruna. – Jobban összekevernék a címkéket az üvegcséken, mint az a tulok Darsy!
– Jona is ismeri a betűket – jegyezte meg Leesha.
– Felajánlottam, hogy vele megyek, de… – mondta a ministráns, de Bruna rácsapott botja végével a fiú lábára, így mondandója egy jajdulással félbeszakadt.
– A Gyógyfüvészség női munka – mondta Bruna. – A Szentemberek csak imádkoznak, míg mi a dolgunkat végezzük."

"Körülnézett, mert nem találta a kovakövet.
– Ott a doboz a párkányon – mondta Bruna. Leesha levette a kis fadobozt, és kinyitotta. Abban nem kovakő volt, hanem rövid fapálcikák, a végükön valamiféle agyaggal. Kivett a dobozból kettőt, és összedörzsölte őket.
– Ne úgy csináld, de lány! – csattant fel Bruna. – Sosem láttál még lángpálcát?
Leesha a fejét rázta. – Apa tart ilyet a műhelyében, ahol a vegyszereket keveri, de én soha nem mehetek be oda – mondta.
Az öreg Gyógyfüvész sóhajtott, és magához intette a lányt Kivett a dobozból egy pálcát, és hozzányomta bütykös hüvelykujjának száraz körmét. Ujjának egy gyors mozdulatával a pálca vége lángra kapott. Leesha szeme elkerekedett.
– A Gyógyfüvész élete nem csak a növényekről szól – mondta Bruna, […]"

"Elona megbotlott, és nevetve Steave ölében landolt. – Te majd Leesha szobájában alszol – mondta a férfinak. – Pont az enyém mellett van. – Elona az utolsó mondatot halkabban mondta, de mivel kapatos volt, a körülötte ülők így is hallották. Gared elpirult, Steave felnevetett, Erny pedig lecsüggesztette a fejét. Leesha nagyon sajnálta édesapját.
– Bárcsak anyát vitték volna el a magúrok tegnap este! – suttogta apjának.
Erny felemelte a fejét, és lányára meredt. – Ilyet ne mondj soha többé! Soha, senkiről! – mondta. Szigorúan nézett Leeshára, míg végül a lány bólintott.
– Egyébként pedig a démonok biztos egyből visszaadnák őt – tette hozzá szomorúan Erny."