Járt nálunk a postás - könyvek, baglyok, meglepetések, utókarácsony

Körülbelül egy hónappal ezelőtt írtam egy bejegyzést, ami arról szólt, hogy a postán jártunk, és ott hagytunk pár dolgot (természetesen szándékosan, és a postás néni gondjaira bízva a továbbítást).

Most, a nagy karácsonyi semmittevés után összeszedtem magam, és beszámolok arról, hogy nemrég mi is kaptunk pár dolgot, amit mások hagytak a postás gondjaira, akik jó munkát végezve továbbították a leveleket a mi címünkre.
Annyira jó érzéseket hagyott bennünk ez az ajándékozás, hogy muszáj megörökítenem a blogban is :)

Szóval.

Részt vettünk életünk első molykarácsonyozásán és molyképeslapozásán, nagyon jó érzésekkel hagytuk magunk után a karácsonyt; mind a két húzónk meglepett minket, aminek mi őszintén nagyon örültünk :)
Kaptunk képeslapot (ráadásul külföldről! :)), édességet, valamint egy dedikált könyvet, nagyon szépen lezárta a 2013-as (amúgy ramaty) évünket :)






Január elején pedig Ember kapott egy csomagot, az ő neve került elő a boszikalapból, így gazdagabbak lettünk egy rézf@aszú bagollyal :D

Emberem kért hozzá dedikálást is (amit meg is kaptunk, köszönjük szépen), Gaura Ágnes pedig gyorsan kapcsolt, össze is kötötte a neveket a bloggal (gratulálunk :D), úgyhogy jól lebuktunk, kik vagyunk a virtuális világon kívül :)

A bagolynak még keresem a megfelelő helyet, legkésőbb a könyv elolvasása után majd biztos megvilágosodom, addig pedig gondolkodhatom azon, hogy kerül a magyar bagoly az USÁ-ba :)
Az első képpel nyertünk, a másodikon a kis baglyunkat láthatjátok (és szemérmes árnyékát, hihi), a harmadik képen pedig a jókívánságokat olvashatjátok :)









Legkedvencebb karácsonyi ajándékommal szeretnék boldog, sikeres, jóféle könyvekkel teli boldog új évet kívánni a blog Olvasóinak!

A legkedvencebb karácsonyi ajándékomat pedig Ficzkónak hívják, aki egy kan drótszőrű tacskó (Kisficzkó, Gazficzkó becenevekkel), akit a szüleimtől kaptam. Meglátták a boltban, és tudták, hogy nekem meg kell venniük, így bekerült a fa alá.

Szeretem a kutyákat, kistestű kutyából a dróttacsi a kedvencem (ha belepusztulok is lesz egyszer nekem egy! Vagy egy vizsla. Vagy egy agár. Vagy egy dobermann), úgyhogy nem mondhatom, hogy nem érzékenyültem el, amikor megtaláltam (mivel nem lehet igazi, lélegző-csaholó-papucscibáló vahúrom) :)

@m
Megjegyzés küldése