Fülszöveg
Rothfuss – vagyis Kvothe, aki csakhamar átveszi az elbeszélés fonalát – nagyon tud mesélni. Látszólag minden sora, minden története egyszerű, de az azokat átszövő apróbb utalások százai, a rövid fejezetek csattanóra kihegyezett befejezései, a sejtetésekből kibomló világ egykettőre magához láncol. Nem is lenne igazi fantasy, ha nem egy kocsmából indulna a történet, távolabbról egy városkából, ahol egyre több megmagyarázhatatlan jelenség történik. Feketén izzó szemek, kék lángok, gyilkos, ízeltlábú lények… Azonban nem kelnek útra fiatal kalandorok a világ megmentésére, a történet továbbra is négy fal között, a kocsmában „játszódik”. Itt mondja tollba életét Kvothe. Kvothe, a főhős gyermekkora varázslatosan telik vándorszínész szüleivel, egészen addig, amíg apja és anyja, valamint a társulat többi tagja áldozatul nem esik a földöntúli gonosz erőnek, mert olyan titkokat kutatott, amelyet nem kellett volna. A fiú csak véletlenül marad életben, és erdőkben rejtező vademberként lassan talál vissza a civilizált világba, ahol aztán végül sikerül felvételt nyernie a mágusképző egyetemre. Kivételes tehetséggel bír ugyan, de épp ezért irigyeket és ellenségeket szerez magának, igen sok nehézséggel kell megbirkóznia, miközben egyre azt a valamit vagy valakit keresi, aki vagy ami kioltotta szülei életét. Közben barátok, lányok, mesebeli lények sietnek a segítségére.
Műfaj: szórakoztató irodalom, fantasy
Kiadó: GABO 2009.
Oldalak száma: 812 oldal
Eredeti cím: The Name of the Wind (angol)
Saját példány
A királygyilkos krónikája 1.
Vélemény
Nagyon nagy bajban vagyok ezzel a könyvvel… Óriási lelkesedéssel vágtam bele az olvasásba (hisz' többeknek, pl. Férjnek is kedvence), szóval voltak elvárások, de én óriásit csalódtam… A könyv maga szép, igényes munka, bár a nagy méret miatt sajnos csak itthonolvasós könyv lett belőle (98%-ban utazás közben olvasok), ezért végeztem csak vele annyira lassan. A nyelvezete kellemes, kissé talán szépirodalmis, de könnyen olvasható, gördülékeny, tényleg jó olvasni. A hangulata jó, a fantasy-világ semmi extra, de itt nem is ez lenne a lényeg (szerintem), ettől függetlenül ez egy nagyon jó könyv lett volna, na de a főhős! Meg tudnám füröszteni egy hordó borban, aztán jól rázárnám a tetejét és ott hagynám a Chandriannak! :D Ritkán irritál ennyire egy szereplő (komolyan, még Moning Mac-je is jobb már kezdetekben), kb. az első fájdalmas történetig volt jó olvasni, aztán nagyon gyorsan elegem lett Miszter Tökéletesből… A polcon van a következő kötet, de félek nekikezdeni :( - azóta már elolvastam azt is. |
Még nyáron a könyvhét alkalmával szereztük be az A szél neve és A bölcs ember félelme c. könyveket Patrick Rothfuss-tól.
Sok jót olvastam róla, viszont féltem elkezdeni; tudom nevetséges, de azért, mert nem tetszett a borítója. Bátran kijelentem, hogy ha a második rész is van olyan jó, mint az első, akkor a könyvben ez az egyetlen dolog, ami nem tetszik, ugyanis ez a könyv egy mestermű. Bár miért is kellene csodálkozni, amikor George R. R. Martin is azt írja, hogy: "He's bloody good, this Rothfuss guy." , ami kb. azt jelenti, hogy "Kurvajó ez a Rothfuss srác.". | |
Gördülékeny történet, ezzel nincs is baj.
Logikus történetvezetés: 5 / 5 |
Nincsenek logikai buktatók gördülékenyen halad a történet előre.
Logikus történetvezetés: 5 / 5 | |
Némely része túlírt, de azért nagyjából jók az arányok.
Vastagság: 4 / 5 |
812 oldal ellenére nem nevezném sem hosszúnak, sem rövidnek pont jó.
Vastagság: 5 / 5 | |
Kvothe... Kvothe nem kell. Nem szeretem. Másik pasit akarok főszereplőnek. Nincs olyan, nem létezik olyan, hogy Tökéletes! Szóval vagy valami óriási csavar következik, vagy szimplán kissé egoista volt az "író".
Élvezhetőség, karakterek: 1 / 5 |
Nagyszerűen ábrázol karakterek, jól bemutatott jellemfejlődések. Általában zavar, ha csak egy szálon fut a történet, és lássuk be, itt sem volt sok kitekintés más karakterek szálaira Kvothe-én kívül, de míg ez más könyvnél hiba, addig ennél ez adja a könyv egyik erősségét.
Élvezhetőség, karakterek: 5 / 5 | |
Lényegében egy szálon fut, bár néha kicsit megszakad, természetesen a legrosszabbkor :) Egyébként pedig semmi extra, Rothfuss nem fedezett fel új világokat.
Történet: 4 / 5 |
Fordulatos, kiszámíthatatlan, magával ragadó, hagyományokkal szakító.
Történet: 5 / 5 | |
Erre nehéz válaszolni, mert nagy mérete miatt csak ritkán tudtam elővenni (egyébként imádom a szépen kivitelezett, keménykötéses könyveket), szóval eléggé szaggatottan olvastam, de ez nem a könyv hibája volt. Talán ha "egyben" letudom az egészet, jobban elkapott volna...
Letehetetlenség: 4 / 5 |
Csak akkor kezdj neki, ha tényleg van rá elég időd, mivel ez a könyv tényleg letehetetlen!
Letehetetlenség: 5 / 5 | |
Igényes könyv, ronda borítóval, szép szerkesztéssel, gyönyörű fordítással.
Szerkesztés: 4 / 5 |
Eddig ilyet még szerintem nem írtam, de mindent el kell egyszer kezdeni, nagyon tetszett a mű fordítása, a fordító Bihari György szerintem nagyszerű munkát végzett. A kötés masszív, a szöveg megfelelő betűméretű, könnyen olvasható, a lapok nem túl vastagak de nem is tépődnek könnyen, a kemény fedél jól véd és a külső borítás is jól jön, valamint helyesírási, illetve elgépelési hibákból is csak keveset találtam. De a borító nem tetszik, sőt csúnya, és a könyv elolvasása után sem értem, hogyan passzol a könyvhöz.
Szerkesztés: 4 / 5 | |
Összesen: 22 / 30 | Összesen: 29 / 30 | |
Hátőőő...
Szép munka, olvastam már rosszabbat is, de nekem nem jött be. Nem kötelező darab sajnos (kivéve ha szereted az egoista férfi hősöket :) )
Egyébként Rothfuss biztos tökjófej, Facebookot is gyakran látogatja, ha jelenne még meg könyve magyarul (vagy megtanulnék angolul), tuti beleolvasnék, mert a stílusába beleszerettem, de most nem sikerült eltalálnia álmaim pasiját :) |
Alig várom, hogy kezdhessem A bölcs ember félelme c. második részt. Ebben a könyvben minden benne van, és minden úgy van benne, ahogy annak egy kiváló könyvben szerepelnie kell. A történet egyedülálló, fordulatos, izgalmas, tele kérdésekkel és válaszokkal. Letehetetlen. Ajánlom mindenkinek!
|
Idézetek
Pár kedvet hozó, vagy éppen elrettentő idézet, véletlenszerűen. És Spoilermentesen!
"– Kérdezhetek valamit, Reshi?
– Mindig, Bast.
– Kínos dolgot is?
– Mást nem is érdemes."
"A sör eltompítja az emlékezetet, a pálinka felgyújtja, a bor a legjobb a szívfájdalom gyógyítására."
"– …Hogy hívnak?
– Ria.
– Ria, a Rian rövidítése?
– Igen. – A lány elmosolyodott.
– Rian, keresztbe tennéd a lábad?
A kérést olyan komolyan adta elő, hogy az osztály még csak nem is kuncogott. Az értetlen arcú Rian keresztbe vetette a lábát.
– Most, hogy a pokol kapui bezárultak, kezdhetjük!"
"A szüleim egymással táncoltak, anyám a férje mellére hajtotta a fejét. Mindketten lehunyták szemüket, és tökéletesen elégedettnek tűntek. Ha találtok ilyet, valakit, akit átölelhettek és becsukhatjátok a szemeteket a világ elől, akkor szerencsések vagytok. Akár egy percig tart, akár egy napig."
"– Azt hallottam az Egyetem egyik magiszterétől, hogy hét szó van, amitől a nők belénk szeretnek. – Látványos hanyagsággal megvontam a vállam. – Azon tűnődtem, hogy melyek azok.
– Ezért beszélsz olyan sokat? Hátha véletlenül kimondod őket?"
"(…) az ember vagy pénzzel, vagy tudással jut be az Egyetemre. Minél több van az egyikből, annál kevesebbre van szükség a másikból."
Ezt tudtam Bentől.
– Egyértelműen címkézni. Kétszer mérni. Másutt enni."
"Övé volt a Jelkő fogadó, és övé volt a harmadik hallgatás. Illett hozzá. Ez volt a legnagyobb csend, amely magába temette a másik kettőt. Mély és széles volt, akár az ősz elmúlása.
Súlyos, mint simára csiszolt kő a folyóban. Olyan csendje volt, mint a vágott virágnak. Az hallgat így, aki halni készül."
"Van ott egy könyvtár, amelyben ezer könyv van. Tényleg van ott annyi könyv? Az utolsó kérdésre válaszolt, a többi túl gyorsan követte egymást ahhoz, hogy felelhessen.
– Igazából több, mint ezer könyv van ott. Tízszer tízezer. Még annál is több. Egy élet is kevés, hogy elolvasd őket.
Némi ködös sóvárgást hallottam a hangjából. Több könyv, mint amennyit el tudok olvasni? Ebben kételkedtem."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése