Vélemény

Fülszöveg

Második nap

„Három dolog van, amelytől minden bölcs fél: a viharzó tenger, a holdtalan éjszaka és a szelíd ember dühe.”
A nevem Kvothe.
Hercegnőket loptam vissza sírdombokban alvó királyok mellől. Felégettem Trebon városát. Feluriannal háltam, majd ép bőrrel és elmével távoztam. Fiatalabban csaptak ki az Egyetemről, mint amennyi idős korában a többséget odaengedik. Olyan utakon jártam a holdfényben, amelyekről mások nappal is félnek szólni. Istenekkel beszéltem, asszonyokat szerettem, olyan dalokat írtam, amelyek hallatán a kobzosok elsírták magukat.
Hallhattál rólam.
Így kezdődik egy hőstörténet a hős tulajdon szempontjából – egy mese, amelynek nincs párja a fantasy-irodalomban. A bölcs ember félelme a királygyilkos krónikájának második napja, amelyben Kvothe, miután egyre jobban elmérgesedik a viszálya egy befolyásos nemessel, kénytelen elhagyni az Egyetemet, hogy külföldön próbáljon szerencsét. Hajótörötten, üres zsebbel, egy szál maga érkezik Vintasba, ahol hamarosan belekeveredik az udvari intrikába. Mialatt megpróbálja elnyerni egy hatalmas arisztokrata kegyét, Kvothe leleplez egy gyilkossági kísérletet, konfliktusba kerül egy vetélytárs arkanistával, és elindul egy zsoldos csapat élén a vadonba, hogy megfejtse a talányt: ki (vagy mi) tartja rémületben az utazókat a Király Útján. Időközben Kvothe válaszokat is keres, mert meg akarja tudni az igazságot a titokzatos Amyrról, a Chandrianról és a szülei haláláról. Az úton kiállja a legendás ademi zsoldosok próbáját, visszaszerzi az Edema Ruh becsületét, és átlép Tündeországba. Ott találkozik Felurian tündével, akinek egyetlen férfi sem állhat ellen, és akit egy se élt még túl… kivéve Kvothét.

Műfaj: szórakoztató irodalom, fantasy
Kiadó: GABO 2011
Oldalak száma: 996 oldal
Eredeti cím: The Wise Man's Fear (angol)
Saját példány
A királygyilkos krónikája 2.
1. rész: A szél neve értékelése

Iszonyatosan haragszom erre a könyvre! Az előző kötet tőlem csak 3 és fél csillagot kapott, ennek ellenére nekiestem a sorozat második részének. Nem hiszitek el, de beszippantott a világ; csak olvastam és olvastam és olvastam. Hú, hát nagyon megörültem neki, érett is a 4,5 csillag, teljesen elvarázsolt Kvothe élete. Aztán valamikor 80% környékén becsuktam, és nem volt kedvem újra elővenni. Meguntam. Egyszerűen nem érdekelt, mi fog történni a továbbiakban. Teljesen érdektelenné váltam… Csak azért fejeztem be, mert ciki lett volna 80%-nál abbahagyni… Pedig Rothfuss egyébként igazán jó mesélő, gyönyörű hasonlatokkal tarkítja a könyvet (persze külön köszönet jár a fordítónak is), olyan jó olvasni, csak gördültem tovább és előre… De néha iszonyatosan elhúzza, túlnyújtja a dolgokat… Nagyon kár érte…		Ezzel a két könyvvel sikerült elérnie Patrick Rothfussnak, hogy kapásból a kedvenc íróim közzé soroljam, ami nem is olyan meglepő annak, aki olvasta a Királygyilkos krónikájának eddig megjelent könyveit. A bölcs ember félelme ugyanúgy nagyszerű alkotás lett, mint A szél neve. Azt leszámítva, hogy a borító ugyanúgy nem tetszett, mint az első résznél, nem is tudok róla negatívan írni. Azoknak akik szeretik a hősi fantasy-t, az egyedi világokat, a történet a történetben könyveket, kötelező darab. Kíváncsi vagyok, hogy a trilógia befejező része miként fogja tudni lezárni Kvothe történetét, remélem mihamarabb elkészül. Egy, a szerzővel készített riport szerint, bár a történet a 3. könyvvel záródik, de a világot elég komplexre tervezte, és más történetek még fognak benne játszódni.
Jól felépített történet Logikus történetvezetés: 5 / 5		Szépen felépített, jó történetvezetést láthatunk. Logikus történetvezetés: 5 / 5
Túl Van Nyújtva!!! Fúúúúj, bőven elég lett volna ez a történet a fele oldalszámba, ehh... Nagyon mérges vagyok, mert amúgy fáj a szívem érte... Vastagság: 1 / 5		Tökéletes. Vastagság: 5 / 5
A közepén található üresjárat rontotta az élvezhetőséget, viszont óriási piros pont a karakterek miatt, mert kezdek beleszeretni Kvothéba, jajj.... :$ Élvezhetőség, karakterek: 3 / 5		Lélegző világ, Terjedő pletykák, Fejlődő jellemek, Érdekes emberek. Fordulatos cselekmény, Szívszorító esemény, Kvothe küzd és törekszik, Egy legenda születik. Élvezhetőség, karakterek: 5 / 5
A történet még mindig nem nyújt semmi extrát, de azt legalább jól csinálja. Történet: 4 / 5		A mese folytatódik, és Kvothének most sem könnyű az élet, de ettől lesz olyan jó és fordulatos a történet. Történet: 5 / 5
Csakis böcsületbü' olvastam végig... Pedig Rothfuss gyönyörű mondatai, a mesék, a hasonlatok, a leírások, ahh... Olyan szépen ír... Letehetetlenség: 1 / 5		Nem tudom eldönteni, hogy olvastam.e már ennél letehetetlenebb könyvet... Letehetetlenség: 5 / 5
A borítót még mindig nem szerettem meg, de egyébként nagyon jó kézbefogni a könyvet, igazán polcra való! A fordítónak pedig nem lehetünk elég hálásak! Szerkesztés: 4 / 5		Még mindig nem értem, miért ez lett a könyv borítója, szerintem nem passzol a könyvhöz. Ezt leszámítva nagyon jól sikerült könyv, nagyszerű fordítás, jó kötés, masszív, strapabíró, nagyon kevés elgépeléssel, illetve helyesírási hibával. Bár több ilyen szintű könyvvel találkozna az ember... Szerkesztés: 4 / 5
Összesen: 18 / 30		Összesen: 29 / 30
Nem is tudom... Tényleg nagyon Talán ez a könyv... Kár a közepéért, mert amúgy szerettem volna... Így csak azoknak ajánlom, akik kellően mazochisták, és a túlnyújtott (ámbár szépen megírt) könyveket szeretik - ők tuti szerelmesek lesznek (lásd: Férj) De legalább Emberből előtört a költői éne, és írt egy rövid verset :D		Találni lehet olyan nem hivatalos híreket a neten, hogy 2013. máj. 1. -jén jön a Királygyilkos krónikájának következő része, a "The Doors of Stone"; reménykedjünk benne, hogy a hír igaz, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy folytatódik Kvothe története. Addig is olvassátok és élvezzétek ezt a nagyszerű és monumentális történetet.

Idézetek

Pár kedvet hozó, vagy éppen elrettentő idézet, véletlenszerűen. És Spoilermentesen!

"A könyvek aligha pótolják a női társaságot, viszont könnyebb megtalálni őket."

"Csak ekkor döbbentem rá, hogy nem is tudom Elodin tantárgyának a nevét. Addig lapoztam a martikulát, amíg ki nem szúrtam Elodint. Onnan visszafuttattam az ujjamat a tantárgyhoz, amelyet nemrég írtak be sötét tintával: „Bevezetés a hülyeség elkerülésének alapjaiba”.
Sóhajtottam, és odaírtam a nevem az alatta lévő üres rovatba."

"Minden asszony olyan, mint egy hangszer, azt várja, hogy kitanulják, szeressék, gyöngéden játsszanak rajta, hogy végre a saját zenéjét adhassa elő."

"A könyvek aligha pótolják a női társaságot, viszont könnyebb megtalálni őket."

"Tulajdonképpen hogy is kell henyélni? – tűnődtem mélán. Jómagam sosem tettem ilyet. Pillanatnyi töprengés után arra jutottam, hogy olyasmi lehet, mint pihenni, de az embernek több pénz van a zsebében."

"– Szóval ez olyan, mint a hit? – kérdezte kétkedve.
– Sokkal inkább olyan, mint az akaraterő – felelte Sim.
Denna félrehajtotta a fejét. – Akkor miért nem hívjátok akaraterőnek?
– Az Alar jobban hangzik – felelte Wilem.
Bólintottam. – Ha nem adunk tekintélyes neveket a dolgoknak, senki nem vesz minket komolyan."

"A dalok kiválasztják az órájukat és évszakukat. Ha bádoghangot hallasz, annak megvan az oka. A dallam a szívedből származik, és sáros kútból nem lehet tiszta vizet meríteni. Hagynod kell, hogy a hordalék leülepedjen, különben úgy fog csörömpölni a zenéd, mint a repedt harang."

"– De nevetés? – Tenyerével a gyomromra ütött. – Itt lakik nevetés. – Ujjait a számig emelte, szétnyitotta az ujjait. – Visszanyomni nevetést nem jó. Nem egészséges.
– A sírással is ez a helyzet? – kérdeztem. Képzelt könnyek útját rajzoltam az ujjammal az arcomra.
– A sírással is. – Kezét a hasára tette. – Ha, ha, ha – mondta, és rányomta a kezét a hasára, hogy mutassa a gyomor mozgását. Aztán az arca szomorúvá változott. – Hüpp, hüpp, hüpp – zihált az eltúlzott zokogástól, és ismét a gyomrára tette a kezét. – Ugyanaz a hely. Nem egészséges visszanyomni."

"– Az ember végtelenszer oszthat egy végtelen nagy számot, és az eredmény még mindig végtelen nagy lesz – mondta Uresh különös lenatti kiejtéssel. – De ha egy nem végtelen nagy számot osztunk egy végtelen nagy számmal, az eredmény nem végtelenül kicsi lesz. Mivel nem végtelenül kicsi, de van benne egy végtelen szám, ha összeadjuk a részeket, az összeg végtelenül nagy lesz. Ezért valójában minden szám végtelenül nagy."

"– Ha választhatnál, melyik ló akarnál lenni? Az igásló keményen dolgozik, de ő kapja a legjobb állást? A legjobb abrakot?
Mormolás.
– Így van. A parádés lovak. Őket dédelgetik, etetik, és csak felvonulásnál vagy vadászaton kell dolgozniuk.
Folytatta. – Így hát, ha kurvának mész, okosan csináld. Nem akarsz kikötői repedtsarkú lenni, hercegnő akarsz lenni."

"Túl erősen nézel, ezért nem látsz eleget. A túl sok nézés akadályozza a látást, tudod?"

"– Ezek fontos könyvek – mondta. – Olvassatok el egyet.
Brean fölemelte a kezét. Aztán észbe kapott, hogy ez fölösleges, mert Elodin háttal állt nekünk. – Elodin magiszter! – mondta bátortalanul. – Melyiket olvassuk el?
Elodin hátranézett a válla fölött, közben egy pillanatra sem hagyta abba az írást. – Nem érdekel! – mondta bosszúsan. – Válassz ki egyet. A többit fusd át gondolomformán! Nézd a képeket! Szagolgasd őket, ha nincs jobb ötleted. – Visszafordult a táblához.
Mi heten összenéztünk. Csak Elodin krétája csikorgott a teremben.
– Melyik a legfontosabb? – kérdeztem.
Elodin utálattal horkantott. – Fogalmam sincs – mondta. – Nem olvastam őket."

"Végül Simmon megpillantotta az első csupasz lábszárat egy bő szoknya alatt, és bejelentette, hogy a tavasz hivatalosan is megérkezett."

"– Magas volt, a lába hosszú, formás, a dereka vékony, a csípője úgy gömbölyödött, mintha férfikézért könyörögne. Hasa olyan sima és tökéletes volt, mint egy darab hibátlan nyírfakéreg, köldökének csészéje mintha arra lett volna, hogy csókolják.
Hespe szeme már csak két vágás volt. De még ennél is többet mondott, hogy a szája vonallá keskenyedett. Adok egy jó tanácsot. Ha ilyet láttok egy nő arcán, azonnal hagyjátok abba a beszédet, és üljetek a kezetekre.
(…)
Sajnos, Dedan folytatta, és mozgatta lapátkezét a tűzfényben."