Vélemény - Pro & Kontra - Hannu Rajaniemi: Kvantumtolvaj


Fülszöveg


Jean le Flambeur kifinomult úriember és fondorlatos mestertolvaj, aki gondolatokat, ékszereket és titkokat lovasít meg a jövőbeli Naprendszer egzotikusan különc társadalmaiban. Élő legenda, aki egyszer mégis rajtaveszt, és utána hosszú időn át egy virtuális börtönben kénytelen saját másolataival halálos párbajokat vívni. Egészen addig, amíg egy titokzatos lány és még rejtélyesebb megbízója ki nem szabadítja… azonban a jótettnek ára is van, és ezzel kezdetét veszi Jean le Flambeur eddig legnagyobbnak ígérkező kalandja. Irány a Mars, ahol egy vándorló városban egyszerre kell felkutatnia régi önmagát és kicseleznie egy zseniális ifjú mesterdetektívet, a tét pedig sokkal nagyobb, mint elsőre azt bárki gondolná.

Műfaj: szórakoztató irodalom, sci-fi
Kiadó: Ad Astra, 2012.
Oldalak száma: 392 oldal
Eredeti cím: The Quantum Thief
Jean le Flambeur-sorozat 1. része
Beleolvasni a kiadó honlapján (itt) tudsz (41 oldal, 2 fejezet)

Vélemény


Hűha… Ez volt azt hiszem az első sci-fi olvasmányom. Jól beleválasztottam a tutiba!

Az első fejezetnél majdnem leraktam a könyvet, mondván, ez nekem magas… Szinte egy mukkot sem értettem belőle, noha egy csöppet már belekóstoltam matematikába, fizikába, mesterséges intelligenciába… De maradtam, mert azért első fejezetnél nem adunk fel semmit, meg hát annyi ember olvasta már itt a molyon is, hogy nem lehet, hogy mindenki minimum matematikus :)

Először sokkolt, aztán lassan összeállt a kép; az író szépen adagolta az információkat, aztán a cselekmény is felpörgött, szóval megérte kitartani a végéig, és mielőbb be kell szerezni a következő részt is, mert nagyon kíváncsi vagyok, és a vége nagyon elkapott, és most nagyon hiányom van :)

A világ nagyon bonyolult, a leírás kevés, a cselekmény rohan (csak bírjuk tempóval), a szereplők szerethetőek, de mindenképpen érdekesek. A fordító előtt meg le a kalappal, de komolyan.

És nagyon szomorú vagyok, hogy lemaradtam a dedikálásról :( (Teljesen szerelmes lettem  - a'sszem az északí típusú, okos pasik a gyengéim :D)




Mindig félek belekezdeni egy sci-fibe, mert amennyire én ismerem őket, aszerint annyi a gagyi köztük, hogy ha az ember beleválaszt egybe, egy életre, vagy legalábbis hosszú időre elege lesz belőlük. Valószínűleg ez az oka annak, hogy lényegesen kevesebb sci-fit olvasok, mint mást.

Szerencsére ez a könyv nem a silány, egy kaptafára készülők közül való, hanem ez egy minőségi, jól kitalált, izgalmas, fordulatos, saját, egyénni világban játszódó sci-fi.

Az eleje teljesen kusza és érthetetlen volt először, utána a nagy része letisztult már, ahogy haladtam előre a történetben. Voltak dolgok, amik furcsák voltak, vagy nem tetszettek, de ezeket kicsit lejjebb részletezem hamarosan.

Összességében ez egy nagyon jó könyv, olyannyira, hogy meghozta a kedvemet más sci-fihez is, és ez nálam nem kis szó, várom a folytatását.
Khm... Azt hiszem, az egész egy bazinagy, logikus, automata kirakósjáték, csak győzzük követni a kis részletek helyrekerülését...
Logikus történetvezetés: 5 / 5

Nagyon jól össze van rakva, előbb-utóbb minden a helyére kerül, nem szabad az elején félbehagyni csak azért, mert nem bírjuk követni az eseményeket, vagy mert valami nem tiszta.
Logikus történetvezetés: 5 / 5

A maga kevéske 300 oldalával jó kis zsúfolt könyv lett
Vastagság: 5 / 5

Nagyon pörgős, nagyon halad, talán kicsit rövid; több magyarázattal meg leíró résszel átláthatóbb lehetett volna.
Vastagság: 4 / 5

Nagyon kell figyelni, hogy ne maradjunk le, mert eléggé pörög, és ugye, nem szabad elfelejteni, hogy egy mestertolvajjal van dolgunk, szóval csak oda kell figyelni minden mozdulatára, ha nem akarunk bajt ;)
Élvezhetőség: 4 / 5

Az élvezhetőségből az vont le nálam, hogy sokszor találtam magam olyan helyzetben, hogy nem értettem, ami le van írva, vagy épp volt olyan karakter, akiről a könyv feléig azt hittem, hogy nő, és csak utána derült ki számomra, hogy férfi, ilyesmik. Igaz, a végén minden a helyére kerül és egésszé áll össze, de ez menet közben olykor zavaró lehet.
Élvezhetőség: 4 / 5

Történet egyedi (-nek tűnik nekem, aki még nem kóstolt bele eddig a sci-fi műfajba), a karakterek egyediek, szerethetőek, de nem ez adja a történet gerincét.
Történet, karakterek: 5 / 5

Árnyaltak a karakterek, nehéz őket kiismerni, a történet fordulatos és pörgős, izgalmas. Ami fontos, hogy ennél a könyvnél mindenre oda kell figyelni, hogy ne maradjon le az ember valahol, úgy a karakterekre, mint a történetre.
Történet, karakterek: 5 / 5

Hát biza, amikor elálmosodtam a vonaton, le kellett tennem, mert különben "csak olvastam" volna (tudjátok, amikor olvastok, faljátok a bötüket, aztán csak azt veszitek észre, hogy fogalmatok sincs, miről szóltak az oldalak), az meg ennél a könyvnél nagy hiba. Egyébként jó volt olvasni.
Letehetetlenség: 4 / 5


Lehet, hogy velem van a baj, de szerintem ezt a könyvet emészteni kell, nagyon olvastatja magát, de amikor letesszük, nem árt átgondolni a benne leírtakat, mielőtt megint a kezünkbe vennénk.
Letehetetlenség: 4 / 5

Szép borító, igényes kiadás, pár elgépelés, ahogy az Ad Astrától megszokhattuk. Bárcsak minden kiadónál ez lenne a minimum mérce...
Szerkesztés: 4 / 5

Nekem nem tetszik a borító, és ez is az egyik oka annak, hogy csak nagy nehezen kezdtem el olvasni, Tudom, ez elég gáz, de nálam tényleg sokat számít a borító egy ismeretlen könyvnél, mert ha nem tetszik, az elriaszt. Viszont más bajom nem volt vele, minőségi szerkesztés és kivitelezés, tartós és masszív, pont ahogyan azt az As Astra Kiadótól megszokhatta az ember.
Szerkesztés: 4 / 5

Összesen: 27 / 30


Összesen: 26 / 30

Furcsa ez a 27 pont (és a hozzárendelt Jó-kategória), mert amúgy szerintem a magam részéről új kedvencet avattam - ahogy telnek a napok, egyre jobb rá visszagondolni. Be kell szerezni a folytatásokat!
Jó könyv, érdemes belekezdeni, nekem például meg is hozta a kedvemet más sci-fikhez is, várom a folytatását.
Ajánlom mindenkinek, aki szereti ezt a műfajt vagy csak játszik a gondolattal, hogy belekezdjen egy ilyen könyvbe.


Idézetek

Pár kedvet hozó, vagy éppen elrettentő idézet, véletlenszerűen. És Spoilermentesen!


"Tetszik a kis barátod. Van neve? 
– Nincsen.
– Kár. Nem ártana neki egy. Mondjuk valami lovecrafti csengésű. Bár vannak errefelé nála jóval nagyobb és nyálkásabb csápos lények is."



"Vannak dolgok, amelyeket képtelenség megszokni: az érzés, amikor a felforrósodott fém átszakítja a koponyát, majd a tarkón át távozik, egyike ezeknek."



"– Ez a lakás semmit sem változott – mondom.
Isaac egy múlóanyag palackban vodkát hoz.
– Most viccelsz? Alig húsz év telt el! A tavaszi nagytakarítás csak negyvenévente esedékes."





"– Tudja, milyen nehéz feladat csokoládét készíteni? Van elképzelése róla, milyen sokáig tart? Tőle tanultam meg, hogy a csokoládé nem csak megehető édesség, hanem olyasmi, amibe az ember beleteheti a szívét, a lelkét, miközben saját kezével teremt valamit. Valami valódit."



"Végtelenül gyengéden megragadja egy új gogol friss hajtásait és kiemeli a földből: ez a példány ritka rendellenességgel született, ezért azt hiszi, üvegből van a teste, és bármikor eltörhet. A Mérnök eddig ezt hitte ez a rendellenesség már évszázadokkal ezelőtt eltűnt. Kifejlett skizofréniával kombinálva olyan elmét gyárthat belőle, ami saját akaratából osztódhat és kombinálódhat tovább – Majtek marsalltudatai imádni fogják. Lehasít magáról egy gogolt, hogy folytassa hétköznapi munkát és figyelmét ismét a nagy egésznek szenteli – a Mérnök-Alfa lobogó fehér labor köpenyben emelkedik az ég felé. Igen, abból az ültetvényből remek sárkányszónokok lesznek. Amott a roppant labirintusban pedig már bebábozódnak az eddigi kopófélék: hamarosan készen állnak majd arra, hogy világokkal is nagyobb paramétereket derítsenek fel, és matematikai hangyaként fésüljék át át a gigászi Gödel-univerzumot, bizonyítatlan elméleti tételek után kutatva."




"– Beszéljünk erről a holmiról, amit loptál! 
– Találtam. 
– Lényegtelen."



"Jól tippeltem: Perhonen egy oorti pókhajó. Különálló modulokból áll, amelyeket nanoszálak kapcsolnak össze, a lakórészek pedig úgy keringenek a központi tengely körül, mint egy vidámparki körhinta, így teremtik meg a gravitáció illúzióját. A modulok szabadon mozoghatnak a pányvák bonyolult hálózatában, akárcsak a pókok a hálójukban. A kvantumcsomóból készült vitorlák káprázatos látványt nyújtanak – a szappanbuborékszerűen vékony, koncentrikus körök mesterséges atomokból készültek, és több kilométeres sávban terjeszkednek a hajó körül, hogy egyforma hatásfokkal gyűjtsék be a napsugarakat, a Fősodor mezorészecskéit és a fényfeldolgozók ragyogását."



"Megcsókol. Az első önkéntelen gondolatom, vajon ő milyen ízű fagylaltot evett. Aztán elveszek az érzésekben, az ajka érintésében, a nyelvemnek simuló nyelv fickándozásában. Raymonde incselkedő emlékszilánkot küld nekem, a csókot az ő szemszögéből, és hirtelen felcserélődnek a nézőpontok.

A fejemben a kalózszoftver örömujjongása harsan: talát egy hurkot, egy emlékképet rólam, lyukat a gevolutban, amely a déja vu tátongó szakadékára néz. Egy nagyon régi, másik csók emléke vetül rá erre, múlt és jelen fércelődik furcsa öszvérré. Rá sem hederítek a szoftver diadalittas kiáltására, és viszonzom a csókot, itt és most."



"– Nos – mondja a nő változatlan hanghordozással –, ez valóban különleges darab. A modell alapjául az olümposzi udvar egyik nemesasszonyának öltözéke szolgált, és Trudelle-stílusú csokoládéból készült… Négyszer kellett próbálkoznunk a keverékkel. Hatszáz különböző természetes aromát használtunk hozzá, és ezeket egyszerre kellett megfelelő módon kombinálni. A csokoládé szeszélyes alapanyag, egy pillanatig sem lankadhat a figyelem."





"A konsírozógépek zaja betölti a termet és dübörögve visszhangzik a vörös téglafalak között. Krémszín csövek kotyognak. Keverőlapátok forognak a rozsdamentes acélból készült, roppant tartályokban, és minden felbuggyanó, állhatatos szívveréssel újabb illatfelhőt masszíroznak ki a csokoládémasszából."




"A memóriapalota az emlékezést elősegítő bonyolult rendszer. A módszer alapja, hogy a személy helyeket és képeket tárol el az elméjében. Képzelt helyszíneket, ahol az emlékeket megszemélyesítő szimbólumokat tárolja. A módszert görög szónokok, középkori tudósok és reneszánsz okkultisták használták. A könyvnyomtatás elterjedésével lassan feledésbe merült."





"-[…] Csak nem az egyik rajongómat tisztelhetem benned?
– Az nagyon tetszett, amikor elemeltél egy egész napot. Elegáns trükk volt. 

– Az elegancia mindig is a legfontosabb szempontjaim közé tartozott- közlöm vele."




""– Láttátok Pixilt? – kérdezi Cyndra.
[…]
– Az előbb még itt volt. […]
– Minek öltözött? Beszélnünk kellene vele.
– Nem tudom.
– Úgy rémlik, hogy McGalagonynak öltözött – mondta a hegyes fülű férfi."






"Egy macska bámul rám. A hátsó lábain áll, csizmát visel meg kalapot. Széles övéről apró kard lóg. Tekintete üveges és halott, majd rájövök, hogy valóban üvegszeme van, csillogó és aranyszínű. A következő pillanatban rángatózva megmozdul, lekapja a kalapját, és robotszerűen meghajol.
– Szép napot, gazdám! – mondja berregő, magas hangon. – Örülök, hogy ismét itt vagy."



"– Egyáltalán mi olyan izgalmas ebben? A lopásban?
– Ez… – Egy ösztön, vágnám rá legszívesebben. Esetleg olyan, mint a szeretkezés. Többnek lenni annál, ami vagyok. Művészet. Azonban úgysem értené, ezért inkább maradok a jó öreg viccnél: – Nagyon tisztelem mások tulajdonát, ezért úgy intézem, hogy minden az enyém legyen, mert akkor megfelelő módon gondoskodhatok róla."





"Kezet fogunk.
– Nem én vagyok az apád – mondom a fiúnak –, te sokkal jobb ember vagy nálam. Maradj is ilyen! De ha valaha megkísértene a másik oldal, szólj!"




Képek

Hannu Rajaniemi
kép forrása


finn borító


lengyel borító



My Quantum Thief - Mieli releases the sentinels
deviantart.com

The Quantum Thief - Isidore in the underworld
deviantart.com

The Quantum Thief - Mieli in the quantum bubbleby laczi
deviantart.com



Megjegyzés küldése