Vélemény

Fülszöveg

Az emberek, törpök, manók és tündék több mint száz esztendőn keresztül éltek békében egymás mellett. De ennek a békének vége, és a fajok ismét egymás ellen – és maguk ellen – harcolnak.

Ebben a viharos időben születik egy gyermek, akire a világ összes vajákja várt. Ciri a Cintrai Nőstényoroszlán, Calanthe királyné unokája. Különös hatalmakkal és még különösebb sorssal van megáldva, mert egy jövendölés Lángnak hívja őt: lángnak, amely örökre megváltoztatja a világot – jó vagy rossz irányba…

Ríviai Geralt, a vaják magával viszi Cirit a vajákok központjába, de Ciri egyáltalán nem hasonlít a többi tanítványhoz. Nem kell keresztülmenjen az átlagos vajákok számára a természetfeletti képességek eléréséhez szükséges mutációkon, amelyek gyakran kiirtják az érzelmeket és az emberi érzékenységet. Ciri valami egészen egyedülálló.

Ahogy a politikai helyzet egyre baljóslatúbbá válik, és a háború fenyegetése szinte már kézzel fogható a vidéken, Ciri megtanulja a hatalmát azok támogatására használni, akik szembeszállnak a gonosszal. De több segítségre van szüksége, mint amennyit a vajákok adhatnak neki: amint Geralt és ő elhagyják a vajákok központját, olyasvalaki veszi üldözőbe őket, aki pontosan érti a prófécia tartalmát – és pontosan tudja, mire képes Ciri.

Lehet, hogy Geralt ezúttal ellenfelére akad?

Műfaj: szórakoztató irodalom, fantasy
Kiadó: PlayON, 2013.
Oldalak száma: 304 oldal
Eredeti cím: Krew elfów
Saját példány
Vaják-sorozat 3. kötete
A második részt itt találjátok

Én az elején nagyon lelkes voltam, de tényleg! Jó volt kicsit más szemszögből belenézni Sapkowski világába, bár az elején kicsit tartottam attól, hogy egy pici lány szemszögéből ez nem lesz annyira érdekes; de szerencsére tévedtem. Ciri egy nagyon aranyos, talpraesett kiscsaj :) Kár, hogy kb. ennyi pozitívumot tudok csak elmondani az egész könyvről. Kissé szétesettnek éreztem, valahogy semmi sem volt a helyén, az író mindenbe csak belekapott, aztán nem kezdett vele semmit, a vége meg tényleg nem sikerült jól…		Először a Witcher játékot ismertem meg, ami kapásból a kedvencemé is vált, majd jött a könyv, ami szintén az egyik kedvencem lett, megfogott a világa, a szereplők, a fordulatok, az egész világ magával ragadott, majd jött a Witcher 2. része és a könyv második része is. A két előző Vaják-könyv novellákból állt, amik azért lazán kapcsoltak voltak és így haladt valamerre a történet; nagyon tetszett, pedig általában a monumentális sztorik szoktak bejönni nekem. Ezt követően megérkezett a Tündevér, ami az első abban a tekintetben, hogy nem novellákból áll, hanem egy teljes történetet mond el, természetesen a már megismert szereplőkkel, bár ebben nagyobb szerepet kapott Ciri, Triss Merigold és Yennefer, viszont kevesebb jutott Ríviai Geráltnak. A történet végig izgalmas és fordulatos, magával ragadó, gyakorlatilag magába szippant a világ, és nem enged el. Viszont van a könyvnek egy nagyon nagy hibája, ami mellett nem szabad elmenni, mégpedig az, hogy a legjobb részkor az egész abba van hagyva.
Nem éreztem igazán egyben a kötetet... Logikus történetvezetés: 3 / 5		A történetvezetéssel, illetve annak logikus felépítésével nem volt gond. Logikus történetvezetés: 5 / 5
Ez így nagyjából rendben is van, 300 oldal, az eddig megszokott Vastagság: 5 / 5		Kifejezetten rövid, mivel mint mondtam úgy érzi az ember, hogy félbe van hagyva. Vastagság: 3 / 5
A politikai részek nem érdekeltek, egy idő után már a főhős sem, a vége meg... Amolyan szemelkerekítős (és nem a jó értelemben). Élvezhetőség: 3 / 5		Végig élvezetes és fordulatos, minden részlet fontos benne, amiről azt hiszi az ember hogy lényegtelen, később az is értelmet nyer. Élvezhetőség: 5 / 5
Hozza az előző két kötetben megszokottakat, bár itt most más a főnős, de nem baj, legalábbis egy kötet erejéig nem. Azért nekem hiányzott Geralt, el tudtam volna viselni belőle többet is. Történet, karakterek: 4 / 5		A történet magával ragadó, a karakterek szintén. Nekem nagyon bejött. Történet, karakterek: 5 / 5
Nem az igazi, de nem is olyan rossz... Volt már a kezemben letehetetlen könyv is - nem igazán tudott beszippantani... Letehetetlenség: 4 / 5		Igen letehetetlen, legalábbis annak, aki szereti az ilyet, és én ilyen vagyok. Letehetetlenség: 5 / 5
Amit eddig megszoktunk a kiadótól az előző köteteknél Szerkesztés: 5 / 5		A könyvvel magával nincsen bajom. Sajnos csak puha fedeles változat van, pedig ezt megszerezném kemény kötésben is, de... ...most komolyan, már megint ezt a borzalmas borítót kellet adni neki, értem én, hogy a játék hozományaként jönnek ki a könyvek és ez is reklám meg ilyesmi, de vazze a könyvnek SEMMI köze nincsen a borítón lévő szereplőhöz. Már gondolkoztam rajta, hogy tervezek egy külső borítót a könyvekhez, és rájuk teszem, hogy ne ez az ocsmányság figyeljen a polcról. Lehet kicsit túllihegem, de nagyon idegesít, lehet rossz tulajdonság, de szeretem, ha egy könyvnek vagy valamilyen elegáns, vagy a könyvhöz szorosan kötődő borítója van, de itt egyik sem teljesül, és bár a kedvenc játékom a Witcher, amiből a szereplő van, de akkor is csak emiatt kitenni a borítóra felháborít. Borító miatt ha nem tetszik, általában 1 pontot szoktam levonni, de általában nem is irritálnak ennyire a borítók; ha itt csak egy teljesen semleges borító lenne, mondjuk egy egyszínű fekete, amire csak rá van írva, hogy Vaják 3, megadnám az 5 pontot. Szerkesztés: 3 / 5
Összesen: 24 / 30		Összesen: 26 / 30
24 pont, vagyis egy gyenge JÓ, ami igaz is: Jó-jó, de nem az igazi, én sokkal többet vártam a történettől, a szereplőktől. Na, majd legközelebb. Viszont férjem nagy örömére a játékhoz megkaptuk ingyen az első The Witcher PC-játék egy példányát, úgyhogy a könyv gyengeségei ellenére nagy az öröm itthon :)		Ez a könyv nagyon jó, is lehetett volna, de sajnos a csúcsponton félbe van hagyva. gondolom a következő részben majd ott lesz felvéve a fonal, ahol most le lett téve, de ez itt és most akkor sem vigasztal, viszont az elmondható róla, hogy nagyszerű a történet, és magába szippant a világ, hogy letehetetlen, és hogy nagyon ajánlom mindenkinek bátra, de lehet hogy érdemes akkor belekezdeni amikor megjelenik a folytatása.

Idézetek

Pár kedvet hozó, vagy éppen elrettentő idézet, véletlenszerűen. És Spoilermentesen!

"– Ez itt, uraim, a kísérleti szennyvíztisztító – dicsekedett a magiszter bakalár, nemet intve a következő körre. – A tudomány rendkívüli sikere, az Akadémia rendkívüli vívmánya. Helyreállítottuk a régi tünde akvaduktot, a csatornákat és az ülepítőt, mostanra az egész egyetem, a városka, a környező falvak és farmok szennyvizét is semlegesítjük. Az, amit Hordónak nevezett, történetesen az ülepítő. A tudomány óriási vívmánya…
– Fejeket behúzni, fejeket behúzni – figyelmeztette őket Olsen, aki a hajókorlát mögé bújt. – Tavalyon, amikor az a micsoda felrobbant, egészen Darvasholmig repült a szar."

"Azt állítom, hogy élnünk kell. Úgy élnünk, hogy később senkitől se legyünk kénytelenek bocsánatot kérni."

"– Csak ne kását – szólalt meg Xavier Moran. – Lassan kinő a köles a pofámban. A sózott hústól is elment már a kedvem.

– Zabálj füvet, ha ilyen kényes ízlésed van.
– Vagy hántsd le fogaiddal a nyírfa kérgét. A hódok is azt csinálják, és életben vannak."

"Garantálom neked Ciri, hogy jobb a kevesek közé tartozni, mint a mindenkihez."

"– Ostobaság ez a dolog a vízzel – jelentette ki Regan Dahlberg egy csontot félreköpve. – A mosakodás csak árthat a betegnek. De különben meg az egészségesnek is. Emlékeztek az öreg Schraderra? Egyszer ráparancsolt az asszony, hogy fürödjön meg, és meg is halt Schrader, nem sokkal utána.

– Mert megmarta egy veszett kutya."

"A tolerancia hiánya s a babona mindig is a csőcselék ostobáinak osztályrésze volt, s úgy vélem, sosem lesz lehetséges gyökerestől kiirtani azt, mert éppoly örök, akár az ostobaság maga. Ott, ahol ma hegyek tornyosulnak, tenger lesz egyszer, ott, ahol ma tengerek fodrozódnak, egyszer pusztaság lesz. De az ostobaság ostobaság marad."

"– Lány vagy. A lányoknak egy csepp eszük sincs.
– Eh, Lambert, ha Triss hallaná ezt!
– Ha a nagyanyámnak töke lett volna, ő lett volna a nagyapám.
(…)"

"Cintriában, emlékei szerint, a vonzó férfi feje a vakfödémig ért, a vállai pedig az ajtó keretének egyik oldalától a másikig, úgy káromkodott, mint egy törp, úgy bömbölt, akár a bivaly, és harminc lépésre bűzlött a lovától, az izzadságtól és a sörtől, függetlenül attól, hogy nappal volt vagy éjjel."

"Kökörcsin megigazította a haját, és kiegyenesedett a hatalmas faragott karosszékben. A térdén ülő két lány fürgén felpattant, és szétnyílt ingeiket összehúzva eltakarták bájaikat. A szajhák szemérme, futott át a költő fején, nem is rossz cím egy balladának."

"Segítsen valaki. Miért nem segít senki. Egyedül vagyok, kicsi vagyok, védtelen vagyok, mozdulni sem tudok, még egy hangot sem tudok kipréselni az összeszorult torkomon. Miért nem siet senki a segítségemre?
Félek!"