Fülszöveg
Egy évvel az FLU, vagyis A Fal Leomlása után a tündérek szabadon vadásznak, az egész világ háborús övezet, és nem telik el nap békességben. Különleges képességek és a Fény Kardjának birtokában, Dani több mint felkészült a feladatra. Sőt, egyike azon ritka embereknek, akik meg tudják védeni magukat az Unseeliekkel szemben.
Mindez mégis kevésnek látszik, hiszen egykori barátja, MacKayla Lane holtan akarja látni, az Unseelie hercegek vérdíjat tűztek ki a fejére, és az emberek vezetője, Jayne felügyelő a fegyverére pályázik. Ráadásul Dublinban az emberek rejtélyes módon halálra fagynak, egy fagypont alatti jégtablót hagyva maguk után.
Amikor Dublin legcsábítóbb klubját is dér borítja el, Dani a klub kegyetlen és halhatatlan tulajdonosának, Ryodannak kiszolgáltatva találja magát, akinek szüksége van a lány eszére, és rendkívüli képességeire, hogy mielőbb kitalálják mi fagyasztja meg az embereket és tündéreket… Ráadásul Ryodan megtesz bármit, hogy Dani biztosan együttműködjön.
Pisztolygolyókat, agyarakat és öklöket kerülgetve, Daninek áruló alkukat és kétségbeesett szövetségeket kell kötnie ahhoz, hogy megmentse szeretett Dublinját, mielőtt a környéken minden és mindenki megfagyna.
Műfaj: szórakoztató irodalom, urban fantasy
Kiadó: Cor Leonis, 2013.
Oldalak száma: 264 oldal
Eredeti cím: Iced
Saját példány
Vélemény
 Igaz, nem lett hibátlan a könyv, a haverozástól meg a rengeteg Snickerstől már a hajamat téptem, de azért mindenképpen kellemes élmény maradt. Nem tudom, mit vártam tőle, mégis csak egy tizenéves kislány még… De azért az nagyon zavart, hogy gyerek létére mégis minden pasi őt akarja… Perverzek :D Remélem, ugrunk az időben pár évet, és nem leszünk tanúi liliomtiprásnak :D , és kicsit megkomolyodik a kicccsaj is… Ryodanből még-még-még, Táncos meg valamiért nem tud érdekelni (pedig az okos pasikra bukok…) | 
A Tündérkrónikáknál megszokott stílusban az ottani egyik kedvenc mellékszereplővel olvashatjuk az Iced c. regényt Karen Marie Moning tollából.
Meglepően jól sikerült, bár azt meg kell valljam, hogy nekem a Tündérkrónikák azért sokkal jobban tetszett. Engem is zavart, hogy a könyv szinte összes férfija a vörös kis csitrit akarja, zavart az indokolatlanul sokat és szerintem erőltetetten használt haverozás és némely mellékszereplő is. Mindezeket leszámítva élvezetes volt, és olvasom majd a folytatást is. | |
| Mivel kitaláltam a végét, ezért gondolom elég logikus lehetett Logikus történetvezetés: 5 / 5 | Nem emlékszem benne komolyabb logikátlanságokra. Logikus történetvezetés: 5 / 5 | |
| Nincs 300 oldal, de nem is baj, legalább nem lett széthúzva Vastagság: 5 / 5 | Kicsit rövid volt, és kevés. Vastagság: 4 / 5 | |
| A folyamatos Haver meg Mega irritált, valahogy leszokhatna róla a csajszi... Élvezhetőség: 4 / 5 | A főhősnő (vagy inkább főhőslány) személyisége még meglehetősen irritáló, valamint jó pár mellékszereplő is unszimpatikussá vált, de amúgy jó kis olvasmány, kikapcsol. Élvezhetőség: 4 / 5 | |
| A karakterek titokzatosak, gondolom, majd később derülnek ki a dolgok (mint a másik sorozatban), és ugyanez igaz a történetre is - egyedi, de csak ha még nem olvastad a Tündérkrónikákat. Igaz, ha azt nem olvastad, akkor ezt el se kezdd, mert ott kezdődik, ahol amaz véget ért Történet, karakterek: 4 / 5 | A történet kicsit kevésbé összeszedett mint a Tündérkrónikáknál, és a karaktereknél is folyamatosan fennáll a "déjà vu" érzés, mármint azoknál is, akik eddig ismeretlenek voltak. Történet, karakterek: 3 / 5 | |
| Eléggé letehetetlen, gyorsan fogytak az oldalak Letehetetlenség: 5 / 5 | Letehetetlennek nem mondanám, de azért jó olvasni. Letehetetlenség: 3 / 5 | |
| Végre megint egy normális kiadás :) Szerkesztés: 5 / 5 | A könyv szerkesztésére és a borítóra nem lehet rossz szavam. Szerkesztés: 5 / 5 | |
Összesen: 28 / 30 | Összesen: 24 / 30 | |
| Úgy hallottam, a folytatás csúszni fog, de sebaj, valahogy csak kibírom - mindenképpen várós, és landol is a polcon, amint megjelenik itthon. Könnyed limonádé, de ne télen olvasd, mert te is megfagysz :) | Jó olvasni, de a Tündérkrónikák azért jobb, én mindenesetre azért ajánlom, és a folytatását is olvasni fogom. |
Idézetek
Pár kedvet hozó, vagy éppen elrettentő idézet, véletlenszerűen. És Spoilermentesen!
"– Kísérd el a kölyköt, hogy kurvára mosakodjon meg, és megszabaduljon ettől a bűztől.
– Rendben, főnök. – Lor csúnyán néz rám.
Én is rá.
Lor lemutat az üvegpadlón keresztül.
– Látod odalent azt a szőkét, nagy dudákkal? Majdnem lefektettem.
– Először is, túl fiatal vagyok, hogy ilyeneket halljak, másodszor pedig nem látok nálad bunkósbotot, amivel leüthetnéd, akkor meg hogy tervezted?
Ryodan felnevet mögöttem.
– Tönkreteszed az estém, kölyök.
– Dettó. Hát nem király az élet a Chester'sben?"
Szerintem a halogatás a hármas számú tétel a hülyeségek listáján. Így is pontosan ugyanott köt ki az ember, ahol nem akar, pontosan ugyanazt teszi, amit nem akar, csak annyi a különbség, hogy közben elfecsérli azt a sok időt, ami alatt valami élvezeteset tehetett volna. És ami még rosszabb: valószínűleg egész idő alatt stresszeli magát és szar a hangulata. Ha tudjuk, hogy valami elkerülhetetlen, gyürkőzzünk neki, és legyünk túl rajta. Lépjünk tovább. Az élet rövid.
""– Ha azt akarod, hogy eláruljam, hogyan teheted ezt a helyet biztonságossá – figyelmeztetem – ajánlom, hogy vigyázz a biztonságukra.
– Azt hittem, undorítónak találod a klubomba járó embereket.
– Akkor is emberek.
Megint megnyomja a gombot.
– Aki kimegy, meghal. Aki zajt csap, kiküldöm. Ne bosszantsatok fel."
Barrons fejeket tör össze. Ryodan kifordítja az embereket önmagukból. Barrons összezavar. Ryodan eléri, hogy önmagadat zavard össze.
"– (…) Ráadásul én is csak ember vagyok.
Ryodan hirtelen pár centire van tőlem, az állam alá nyúl, és az arcához vonja az arcom.
– Sohasem leszel csak valami. A szökőár soha nem lehet „csak” egy hullám.
– Engedd el az állam.
– Ezt szeretem benned. A hullámok banálisak. A cunamik viszont átformálják a Föld felszínét. Kedvező körülmények között akár egész civilizációkat is.
Pislogok.
– Egy nap pokoli nő lesz belőled, Dani."
A hazugságok kanos kis szemetek, úgy szaporodnak, mint a nyulak és ugyanolyan őrülten ugrándoznak jobbra-balra, az embernek igyekeznie kell számon tartani őket.
"– Ügyetlen, Mega – dünnyögöm. Még most sem látok. A ruhám ujjába törlöm vérző orrom, és kinyújtom a kezem, hogy megtudjam, minek mentem neki.
– Az a farkam – hallom Ryodan hangját.
Elrántom a kezem.
– Bááá! – fuldoklom. Újra érzem az arcom… ugyanis lángol.
Milyen univerzum teszi ezt velem: pontosan abban az átkozott magasságban nyújtom ki a kezem, hogy megtapogassak valamit, amit falnak hiszek, és ehelyett egy péniszre vezeti a kezem? Aztán eszembe jut, hogy Ryodan az, és dühbe gurulok.
– Direkt csináltad! – vádolom. – Láttad, hová nyúlok, és elém léptél!"
Amerre a lány elhalad, jobb hellyé válik a világ. A férfi véres lábnyomokat hagy maga után egy csonttemetőben.
Felemeli az ajtót, fény tör elő a föld alatti lyukból, és a lány leereszkedik: az angyalom alászáll a mocskos pokolba.
– Hagyd. Abba. A. Vibrálást. – (…)
– Nem tehetek róla – (…) – Mindig ez van, ha nagyon felizgatom magam. Minél izgatottabb vagyok, annál jobban vibrálok.
– Erről eszembe jutott valami – szól közbe Lor.
– Ha ugyanarra gondolunk, kurvára fogd be a szád, és soha többé ne jusson az eszedbe – figyelmezteti Ryodan.
(…) Az asztalához lép, kihúz egy fiókot, elővesz egy papírlapot, és felém nyújtja. – Töltsd ki, és írd alá.
Elveszem, és megnézem, mi az. Egy jelentkezési lap. Ryodanre nézek.
– Haver. Posztapokaliptikus világban élünk. Ki foglalkozik még ilyenekkel?
– Én.
Először a lapra, majd Ryodanre sandítok.
– Mennyit fizetsz? – próbálkozom.
– Haver. Posztapokaliptikus világban élünk. Ki használ még pénzt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése