Fülszöveg
Egy közönséges halandó a vámpírok kitüntetett figyelmét, a hirtelen haragú és goromba főnököt és az állandó életveszélyt is átoknak tartaná, ám Borbíró Borbála számára mindez a hétköznapi élet része.
Amikor azonban Magyarország egyetlen még aktív szolgálatban lévő vámpírológusa szégyenszemre vérszívók és vérmedvék védelmére szorul, hogy ne váljon a saját ügyetlensége áldozatává, és egy jövőlátó médium már napi szinten próbálja rábírni, hogy meneküljön, kénytelen beismerni, hogy valami nincs rendben körülötte. Ráadásul már a főnöke taplóságában sem bízhat – Attila kezd egyre különösebben viselkedni.
Peche mindenkinek lehet. Ilyen mérvű balszerencsét azonban csak egy átok okozhat. Elkezdődik a versenyfutás az idővel, és Bori túlélési esélyei egyre halványulnak – ám felvágott nyelvére a végsőkig számíthat…
Magyar nyakba magyar szemfog!
Műfaj: szórakoztató irodalom, urban fantasy
Kiadó: Delta Vision, 2013.
Oldalak száma: 384 oldal
Eredeti cím: Átkozott balszerencse
Saját példány
Borbíró Bori sorozat 2. része
Az első részt itt találjátok
Vélemény
Nem sok kedvem volt ehhez a könyvhöz, mert úgy éreztem, most egy kicsit már sok lesz nekem a vámpírokból (egyébként nem tudom, miért, mert a Megérint a sötétségen és az Alkonyi őrségen kívül idén mást nem olvastam a témában), de férj azt mondta, hogy neki most jólesett ezt olvasni, úgyhogy nekiültem én is (ja, és a hétvégén kaptam egy üveg házi málnát a nagyszüleimtől. Jelnek tekintettem!)
A könyv egyik legnagyobb erőssége egyébként szerintem Bori és Attila párosa, kaptunk belőle most is bőven, bár nem pont úgy, ahogy az első kötetben megszoktuk. Nem baj, de azért remélem, kicsit visszakanyarodunk majd a taplósághoz :)
Hiányzott az előző kötetben megszokott misztikum (múzsa, Egyiptom), úgy rémlik, ott kicsit többet kaptunk belőle, valamint az akció. Kíváncsian várom a folytatást, biztos, hogy beszerezzük, és remélem, valamerre halad majd a főszál is (talán pont a Hajós-Weinhauser vonalon?)
|
Tetszik nekem ez a sorozat, jól van megírva, és olvastatja magát. Ez a második rész kicsit talán nehezebben indult, de összességében jobban tetszett, mint az első, hiába nem volt benne annyi újdonság.
Ezúton is gratulálok az írónőnek, Gaura Ágnesnek, mert kifejezetten szórakoztató kis könyvet sikerült összeraknia ismét, és ez manapság, amikor elárasztja a könyvpiacot is a szemét ebben a témában, nem kis szó. Szóval tetszett, és várom a folytatását. | |
Oké-oké, de valami csavar azért hiányzott
Logikus történetvezetés: 4 / 5
|
Szépen végig volt vezetve a történet.
Logikus történetvezetés: 5 / 5
| |
Az első résszel ellentétben ez rendben van, gyorsan belelendültem az olvasásba
Vastagság: 5 / 5
|
Kicsit talán rövid lett, még szívesen olvastam volna.
Vastagság: 4 / 5
| |
Sokan kritizálták Bori nyafogását, engem abszolút nem zavart, néha kell ilyen is :)
Élvezhetőség: 5 / 5
|
Nem tudom konkrétan megmondani az okát, hogy miért, de nekem jobban bejött, mint az első rész, jobban élveztem, talán azért, mert valóságosabbnak tűnt.
Élvezhetőség: 4 / 5
| |
Nagyjából az első részben megszokott karaktereket látjuk viszont, kicsit talán bővültek is (bár volt, aki hiányzott). Nagy erőssége egyébként a Bori-könyveknek a főszereplők leírása, így szerintem ezzel sincs nagy gond
Történet, karakterek: 5 / 5
|
A történet most is izgalmas, most is vannak benne jó szövegek és vicces jelenetek, a karakterek erősek, jól kidolgozottak.
Történet, karakterek: 5 / 5
| |
Meglepően jólesett olvasni, egy nap alatt túl is voltam rajta (azért ez kicsit köszönhető az egésznapos áramszünetnek is :D)
Letehetetlenség: 4 / 5
|
Élvezetes olvasni, ugyan nem letehetetlen.
Letehetetlenség: 4 / 5
| |
Bár az első borító jobban tetszett, ezzel sincs semmi gond, most is nagyon jól sikerült, azokkal a szép lila betűkkel a gerincen pedig a polc egy ékessége :)
Fejezetek elhatárolhatók, semmi felesleges oldal/tintapazarlás. Az elírások meg... Hát amit megszoktunk a DV-től - van néhány.
Szerkesztés: 5 / 5
|
Szép a borító, normális a könyv összerakása, én nem vettem észre elírásokat sem (legalábbis annyit nem, ami átlépte volna az ingerküszöbömet mint általában a Delta Vision könyvek). Szóval jó kis könyv.
Szerkesztés: 5 / 5
| |
Összesen: 28 / 30 | Összesen: 27 / 30 | |
Kellemesen feltöltött, jó látni, hogy manapság is vannak jó, magyar írók, mindenképpen olvasásra ajánlott a könyv, ha valami könnyed, humoros olvasmányra vágysz (vámpírtéma ide vagy oda).
Nemsokára megjelenik a harmadik rész, remélem, valaki meglep vele karácsonykor :)
|
Ajánlom, mert üdítő színfoltként tűnik ki a manapság olyan divatos lagymatag vámpíros-vérfarkasos regények közül. Ez egy kifejezetten jól megírt kis sztori, ami szerintem bárkit képes magával ragadni.
Engem megvett vele, várom a folytatását.
(Ja, és még egy apróság, ezzel a könyvével a mi kis blogunkban az írónő az első magyar regényíró, aki bekerült mindkettőnk értékelése alapján a kiváló kategóriába.)
|
Idézetek
Pár kedvet hozó, vagy éppen elrettentő idézet, véletlenszerűen. És Spoilermentesen!
"Elhallgatott, én meg várakozóan néztem rá. Ha azt hitte, most bármit is megmagyarázott, hát óriásit tévedett. Annyit értettem belőle, mint amennyit II. Ramszesz frissen életre keltett zombija abszolvált volna egy internettanfolyamból."
"Ám amíg meghozzuk azt a döntést, hogy nem javítjuk az egyszer már bejelölt választ, mert valami ősi dakota mondás úgy tartja, hogy hallgass a szívedre, és mindig oda ikszelj, ahová először akarsz, egyre azon őrlődünk, mekkora szívás lesz, amikor kiderül, hogy jól éreztük, mégiscsak javítani kellett volna az elhamarkodott választ."
Szuper, gondoltam. Akkor mire véget ér a kánikula, talán meg is szerelik. Nem is értem, miért nem csapott még le a vámpírtársadalom a klímabizniszre: itt mindenkinek akkor jut eszébe, hogy kéne a légkondi, amikor már beköszöntött a kánikula, magyar szaki viszont melegben nem dolgozik, mert az valahogy nagyon méltóságon alulinak tűnik."
"…nehéz nem feszengeni olyan szoknyában, ami bármikor szétrepedhet az ember seggén."
"– Csak emlékeztetnélek, hogy létezett olyan birodalom, ahol engem istenként tiszteltek volna.
– Egyiptomnak is megvoltak a maga problémái – sóhajtottam."
"Attila nulla értékhez közelítő munkamorálja, akár Kheopsz piramisa: az örökkévalóságot és maradandóságot célozza, nem is eredménytelenül."
"– Hát az ezüst, mint tudjuk, nem nyerő beszérumozott állapotban, így az arany mellett döntöttem. Egy szárnyas napkorong különben se legyen bizsu. Az szentségtörés. Mégiscsak az örök megújulás és feltámadás isteni szimbóluma.
– Volt. Pár ezer évvel ezelőtt – pontosított Attila"
"…ő viszont nyugodtnak tűnt, mintha nem egy vad bika tombolt volna benne mélyen valahol, hanem egy kedves, ártatlan koalamaci, aki már két napja azon gondolkodik, hogy vajon kitart-e a rágcsálnivaló eukaliptuszrügyecske a hét végéig, vagy tényleg eljön az a pillanat a közeljövőben, amikor legalább harminc centivel feljebb kell kúsznia."
"Lehet, hogy in medias res vágtam bele a témába, de nem tehettem róla, ideges voltam, mint az egyszeri paraszt Vlad Tepes birtokán."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése