Visszatekintés májusra | Személyes

Visszatekintés májusra| Személyes
Visszatekintés májusra | Könyvek
Visszatekintés májusra | Filmek, sorozatok
Visszatekintés májusra | Postcrossing

Személyes

Nnnnna, úgy tűnik, most már gyakoriak lesznek a posztok, ismét elkezdtünk olvasni, mivel túlestünk mindketten az államvizsgán, gyarapodtunk egy-egy jeles diplomával :) Hihetetlen jó érzés végre lezárni a főiskolás időszakot, már csak egy-egy nyelvvizsga kell, és tényleg vége. Amúgy hiányzik is, de nem tudom, miért, mert az utolsó vizsgámat két éve abszolváltam, szóval már egyáltalán nem jártam be az épületbe, furcsa, hogy tényleg, igazán vége az egésznek...
Mindketten szerencsések voltunk, sikerült jó tételeket húzni, bár amikor leültem a gép elé elindítani a prezentációt, lefagyott a mosoly az arcomról, mert nem volt ott... Úgyhogy mi puska nélkül adtuk elő a szakdolgozat megvédését... De így is megdicsértek a végén :)

Szüleim nem is tudták, hogy 21-én államvizsgázunk, nem mertem megmondani, ne izguljanak feleslegesen :)
Hajnalban még küldött anya egy képet egy malacról, majdnem vissza is írtam neki, hogy ez lesz a szerencsemalacom :) De rájöttem, hogy nem szabad, mert akkor elárulom magam... Úgyhogy csak annyit írtam, hogy majd délután felhívom a részletek miatt...
Délután lefényképeztem az igazolást, aztán elküldtem neki a fényképet, vártam a reakciót, de semmi... Felhívtam telefonon, kiderült, hogy épp' nincsenek otthon, aztán szemfülesen megkérdezte, miért nem hívhatott fel délelőtt.
Anya: miért mondtad, hogy ne hívjalak délelőtt?
Én: mert nem értem rá
A: csak nem dolgoztál?
Én: Nem
A: akkor mit csináltál?
Én: (kis hatásszünet) Lediplomáztam
A: (nagy hatásszünet) Mit csináltáááááál?
Én: Lediplomáztam:
A: És én erről miért nem tudok? Mi ez a nagy sumákolás, milyen lett, miért nem szóltál? :D
(nagy öröm)
Apa: mikor jöttök haza? Megyünk étterembe :D
Később:
Apa: És unoka mikor lesz?
Anya: Azt hittem, mire 50 éves leszek, már lesz unokám...
Aztán: akkor örökbefogadunk egyet
Én: Igen? Jól meggondoltátok? A húgom után még örökbefogadtok?
Anya: A húgod az más!
Én: Ja, tényleg :D

Május utolsó hétvégéjén útra keltünk. Elkölteni az utolsó forintokat a SZÉP-kártyáról, valamint kipihenni az utóbbi hónapok fáradalmait. Eleinte úgy volt, hogy Nyíregyháza lesz az úticél, a vadaspark, és ott is alszunk egy éjszakát, de már nem volt szabad szobájuk... Úgyhogy szombat délben csak beültünk az autóba és elindultunk valamerre. Az utca végén volt egy eldöntendő kérdés: jobbra vagy balra? Balra! És vitt minket az út :)
Egészen Balatonfüredig, mert jó meleg időnk volt, nekem az utóbbi években valahogy kimaradt a Balaton (kislányként viszonylag gyakran jártunk arra), Embernek pedig gyerekkorából teljesen kimaradt a "Balatonérzés", plusz rákívánt a kedvenc pizzájára, amit akkor evett, amikor egy hétig ott dolgozott. Hajókáztunk, voltunk Tihanyban, vasárnap pedig ismét csak elindultunk valamerre, nyugatf elé, aztán egy szabadstrandrál megálltunk, napoztunk és csobbantunk egyet a vízben. 16-17 fokos volt, eleinte elég hideg, aztán már nem vészes :)
Sajnos nem maradhattunk sokáig, mert jött egy vihar, úgyhogy ismét elindultunk csak valamerre, ismét nyugat felé, Balatonfenyvesen álltunk meg legközelebb, megvolt a "kötelező" büfékör, de a vihar innen is gyorsan elkergetett, úgyhogy haza mentünk... Kicsit sűrű volt a hétvége, úgy igazán megpihenni nem nagyon tudtunk, de bármikor megismételném :)

Elraboltuk szüleim vizsláját, elvittük egy jóóó nagyot sétálni a tóhoz, nem bírt magával :) Meg is áztunk, lejártuk a lábunkat, de jó volt nagyon, én is szeretnék egy kutyát...