Vélemény

Fülszöveg

„Kiderült, hogy ha megölsz egy istent, hirtelen megugrik a népszerűséged.”

„Kevin Hearne új lelket lehel az ősi mitológiába, és egy hátborzongatóan ismerős, mégis ijesztően eredeti világot alkot.”

Nicole Peeler, a Tempest Rising írója

Atticus O’Sullivant nem izgatják túlságosan a boszorkányok. Most mégis arra készül, hogy egy mindkét fél számára előnyős, kölcsönös megnemtámadási egyezményt írjon alá velük, amikor napjaink arizónai Tempéjének boszorkánynépessége hirtelen megnégyszereződik. Ám az új lányok nem csak gonoszak, de a második világháború alatt meglehetősen sötét szerepet töltöttek be a németek oldalán.

Miközben egy bukott angyal a helyi középiskola diákjaira vadászik, és a bakkhánsnők vegasi hordája a városba özönlik, hogy ott terjessze az őket jellemző halálos romlást, és egy veszélyesen szexi, kelta tűzistennő Atticus kegyeit keresi, hősünknek ki kell vennie részét a boszorkányüldözésből. De varázskardja, a szomszédjától kölcsönzött gránátvető, valamint vámpír ügyvédje segítségével Atticus készen áll rá, hogy megtisztítsa a várost, és megmutassa a boszorkányos fehérnépeknek, hogy rossz druidával kukoricáztak.

„Egy szellemes, új fantasysorozat.”

Kelly Meding, a Three Days to Dead írója

Műfaj: szórakoztató irodalom, urban-fantasy

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó, 2013. (Hard Selection - Sötét Örvény-részleg)

Oldalak száma: 294 oldal

Eredeti cím: Hexed

Saját példány

Vas Druida krónikái 2. kötet (az elsőt itt értékeltük)

Úgy tűnik, ez a sorozat téli sorozat lett nálam, mert az első részt is télen olvastam (konkrétan a karácsonyfa alatt). Annyira nagyon nem voltam oda az első részért, talán ezért vártam a következővel egy évet...		Könnyű, de jó kis pörgős sorozatnak tartom. Nem éreztem azt, hogy az író most akarná megváltani a világot. Persze vannak benne durvább dolgok, de nagyon könnyen fogyasztható, és szerencsére ennek ellenére nem unalmas, és nem is egysíkú. A maga kategóriájában jó kis könyv.
Az első kötetnél hiányoltam az istenek létezésének magyarázatát, ezt a kíváncsiságomat most sem sikerült kielégítenie az írónak, de sebaj, majd talán egyszer... Logikus történetvezetés: 4 / 5		Nekem nem volt semmi bajom a könyv logikájával, szerintem abszolút adja azt a szintet, ami itt várható. Logikus történetvezetés: 5 / 5
Ez is körülbelül 300 oldal, pont jó, nincs tele érdektelenebb részekkel... Vastagság, terjedelem: 5 / 5		Kicsit rövid, lehetett volna kicsit bővebbre engedni. 300 oldal azért nem túl sok. Vastagság, terjedelem: 4 / 5
A könyv teljesen élvezhető (ha éppen kicsit csajosabb kedved van) Ha már élvezés... Igen, van benne az is (érted: 18-as karikás jelenetek), amik egész jól sikerültek, el is gondolkodtam, vajon miért van az, hogy egy ilyen könyvben (amit ráadásul férfi írt), tök jók a szexjelenetek, a nők által írt erotikus ponyvák olvasásakor meg inkább azon kezdek el gondolkozni, hogy apácának vonulok... (Na, fel is hagytam az erotikus ponyvával amúgy, még mielőtt baj lesz) Eredetileg négy pontot adtam erre, viszont akkor megemelem 5-re, mert vajszívű vagyok :) Élvezhetőség: 5 / 5		Élvezhető pörgős kis történet. Jó szövegekkel. Élvezhetőség: 5 / 5
A történet oké, kaptunk egy jó kis beleaközepébe kezdést, végig akciós, történnek a dolgok, pörög a sztori, Atticus még mindig egy pcs, akit a legszívesebben addig rúgnék, amíg mozog (de őt biztos így szeretjük), a legjobb fej még mindig az ír öregasszony, kár, hogy még mindig kevés a szerepe (de azok a párbeszédek legalább ütnek), Oberon viszont kezd unalmassá válni... A nők meg számító pcsák, őket se hagyjuk ki... Így belegondolva ez egy kissé depis sorozatnak tűnik, lehet, hogy nem is baj, hogy csak 300 oldal :) Szerintem szavazzunk meg egy spinoffot a néni fiatalságáról, tuti nagyot ütne!!! Ki csatlakozik? :) Történet, karakterek, világ: 4 / 5		Két kedvenc karakterem, az ír öregasszony és Atticus tanítványa, Granuaile. A történet pörgős, a karakterek bár gyakran kicsit klisések, de azért egész jól ki vannak találva, a világ pedig a mi világunk csak épp tényleg élő istenekkel és egyéb lényekkel. Kicsit olyan Neil Gaiman féle Amerikai Istenekes. A főhőst sajnos nemigen kedveltem meg, de attól még összességében eléggé jó lett. Történet, karakterek, világ: 4 / 5
Fenntartja az érdeklődést, gyorsan fogynak a lapok Letehetetlenség: 5 / 5		Olvastatja magát, de azért nem letehetetlen. Minden esetre akkor jár a legjobban az ember, ha akkor kezd bele, amikor van bőven szabadideje, mert nem sok kedvet érez majd mást csinálni. Letehetetlenség: 4 / 5
Térkép jó lett volna, de most sincs (azt hiszem, a Fumax A marsija lesz az etalon, ha ők még a kráterekkel teletűzdelt Marsról is képesek voltak beletenni a könyvükbe egy térképet, akkor na... Itt az öt pont...), viszont van kiejtési útmutató. Néhol előfordulnak elgépelések, amúgy rendben van Szerkesztés: 4 / 5		A borító nemigazán tetszik, de valószínűleg nem kifejezetten én vagyok a célcsoport akit a borítóval meg akartak fogni, illetve jó lett volna térkép bele. Máskülönben rendben van a könyv. Szerkesztés: 4 / 5
Összesen: 27 / 30		Összesen: 26 / 30
Szóval 27 pont... Az Jónak számít, ez nem is több annál. Kellemes olvasni, ha éppen olyan a kedvem, de annyira nem tudott felcsigázni, nem igazán halad a történet sehová, nem tudom, hogy akarom-e a sorozat többi részét... *Gondolkodj Micimackó, gondolkodj* Azt tartom a legvalószínűbbnek, hogy egy év múlva ugyanekkor, ugyanitt...		Könnyen fogyasztható pörgős kis fantasy. Szerintem érdemes elolvasni. Én kíváncsi vagyok a következő részekre is. Remélem azokban több szerepet kap az öregasszony és a kis tanonc.

Ajánló

Ha hasonlót keresel, itt keresgélhetsz

Karen Marie Moning: Keserű ébredés - szintén Írország, tündérek, sidhe-látók, bár Moning könyve nagyon csajos
Neil Gaiman: Amerikai istenek - istenek, urban fantasy
Stephen Lawhead: Az édenkert háborúja (Albion dala-ciklus 1. része) - Írország, kelták, háború, és egy kis jelenkor

Idézetek

Pár kedvet hozó, vagy éppen elrettentő idézet, véletlenszerűen. És Spoilermentesen!

"Kiderült, hogy ha kinyírsz egy istent, hirtelen megugrik a népszerűségi indexed." (első mondat)

"Douglas Adamsnek tényleg igaza volt: az univerzumban nincs hasznosabb dolog egy törülközőnél."

"Az idegesítően gyorsan regenerálódó ellenfelekre legjobb megoldás a lefejezés. A kard ezért nem megy ki soha a divatból."

"A démonoknak seggszaguk van. Átható seggszaguk, ami megállíthatatlanul lecsúszik a torkodon, beindítja az öklendezési reflexeidet, és az istenért sem akar kijönni a nyelőcsövedből."

"– Az első lövéssel a fejét célzom meg – suttogtam vissza. – Maga célozzon a szívére! Aztán csak lövöldözzön rá, amíg kurvára ki nem purcan! – Hol tanulta ezt a stratégiát, haver? Az amerikai hadseregben?
Félkomolyan felmordultam:
– Nem, Attilától, a huntól, aki úgy élt és halt meg, hogy magáról azt sem tudta, hogy létezik."

"A vaskori emberek számára a kard elmaradhatatlan tartozék, de a modern koriak szemében arra utaló jel, hogy az illetőre ráférne egy pszichiátriai kezelés."

"Prérifarkas mindössze öt percet késett. Ford Escape hibridjének kerekei csikorogva vették be a kanyart. A házam előtt rálépett a fékre, csíkot hagyott maga mögött az úton, és égett gumiszag töltötte be a levegőt.
– Ez aztán a forró kis verda, Mr. Druida! – kiugrott a kocsiból, és néhányszor a motorháztetőre csapott, hogy kihangsúlyozza lelkesedését.
– Gondolja? Egy sportosabbal nagyobb móka lenne a kocsikázás, nem?
– Azé' mondtam, hogy forró, mivel frissen loptam. A kocsilopás majdnem akkora mulatság, mint a lótolvajlás volt a régi időkben!"

"Utánuk akartam eredni, de mielőtt kiugrottam volna az ablakon, tudatosult bennem, hogy alulöltözött vagyok. Az emberek sajnos félreértenék, ha pucéran bögyös-faros menyecskéket üldöznék az utcán."

"– Láthatok néhány frankó druida királyságot?! – Igen. De ezekről a dolgokról mindig tisztelettel és áhítattal beszélj, ezt ne feledd!
Megértette:
– Akarom mondani, bepillantást kívánsz engedni nekem a druidavarázslat szent misztériumába?"

"Egy ír farkaskutya fürdetése nem hasonlítható össze mondjuk egy chihuahua fürdetésével. Kezdjük ott, hogy egy ír farkaskutyának legalább három-négy vödörnyi vízre van szüksége, hogy egyáltalán átnedvesedjen a bundája, míg a chihuahua egy vödör vízbe simán belefullad."

"Csörömpölést hallottam a nappaliból, és bementem megnézni, mit történt. Az egyik rendőrnő véletlenül leverte a DVD-gyűjteményemet, melynek darabjai a padlóra potyogtak… – Te jó ég! – mondtam elkerekedett szemmel, aztán a cipőmet nézve zsebre dugtam a kezem. – Ha pornófilmeket talál…nem az enyémek! – Felém vetett pillantása három rész utálkozásból, két rész megvetésből állt. – Esküszöm! – kezdtem kifelé settenkedni a nappaliból, és ügyeltem rá, hogy a konyháig tartogassam a mosolyomat. Hal halkan kuncogott.
– Hogy maga mekkora bohóc! – suttogta."

"Nem csak Idun eredne utánam – kezdtem számolni az isteneket az ujjaimon –, ott lenne Freya, Odin a rohadt hollóival, meg Mr. Magas Szőke Férfi felemás villámokkal a kezében."

"– Mi történt a konyhájában, Mr. O'Sullivan? -Ó! – forgattam a szemem. – Ismeri azokat a konyhai pisztolyokat, amikkel karamellizálni lehet a crème brûlée-t? Na, éppen egy ilyet használtam a „jó éjt” desszertem elkészítéséhez, de közben egy régi rockbandát hallgattam, és nem tudtam megállni, hogy ne rázzam ritmusra a fejemet. Csápolás közben elfelejtettem, hogy a szakácspisztoly a kezemben van.
– Maga észre sem vette, hogy a fél konyháját leégeti egy flambírozó fáklyával?
– Ha a Crüe-re tombolsz, akkor olyan, mint egy vallásos élmény, öregem. A szememet be kell hunynom hozzá. Maga még nem társalgott a hangok istenével, miközben a csontjában érezte a lüktetést?"