Vélemény - Pro&Kontra - Itó Projekt: Harmónia

Fülszöveg

Ebben a jövőben az egyén teste közös tulajdon. Légy egészséges! Légy boldog! Akkor is, ha nem akarod.
Utópia végre megvalósult, hála az orvosi nanotechnológiának és a társadalmi jólétet szabályozó törvényeknek. A rendszer azonban, amely az állampolgárok egészségét hivatott őrizni, ellenük fordul. Az egész emberiség egy titokzatos elme túszává válik.
Kirie Tuan, a diktatórikus jóindulat ellen egykor öngyilkossági kísérlettel lázadó lányt a múltja kísérti, miközben az Egészségügyi Világszervezet tagjaként versenyt fut az idővel, hogy megmentse világát.
Te mit adnál meg azért, hogy harmóniában élhess magaddal?

Műfaj: szórakoztató irodalom, sci-fi
Kiadó: Ad Astra, 2012.
Oldalak száma: 308 oldal
Eredeti cím: Harmony
Saját példány

Vélemény


Hát ez nekem sajnos nem tetszett :(

Karácsonyi kívánságlistánkon szerepelt. Persze érdekelt maga a könyv is a fülszöveg alapján, de nagy szerepe volt a borítónak és az ETML-kódoknak is abban, hogy felkerült…
A borító nagyon szép, az ETML pedig a kockaságom miatt fogott meg, szóval kapott egy esélyt…

A világ irreális, egyszerűen elképzelhetetlennek tartom, hogy ez valaha is megvalósuljon… Nem tudtam magam beleélni a szereplők helyzetébe, illetve a mesélőébe, mert ugye E/1…

Szépen lassan csorgott a történet, nem volt túlpörgetve, ennek ellenére tetszett (az orvosi leírások is), de nem adott semmi újat sajnos…




Nagyon ritka az a könyv, ahol élvezetesnek találom az E/1 -et, ez nem az.

Azt hittem, ez egy izgalmas sci-fi lesz, de sajnos ez nem így van.

A történet lassú folyású, komor, és jobban szépirodalmi, mint amit én szeretek.

Vártam és kíváncsi voltam rá, de nagyot csalódtam benne.
A logikával nem lehet problémám, szépen egymásra kerültek az építőkockák
Logikus történetvezetés: 5 / 5

Az egyik legjobb dolog, amit elmondhatok erről a könyvről, hogy értelmesen ki van találva.
Logikus történetvezetés:  5 / 5

Saccperkábé 300 oldalas könyv, szépen kitöltve
Vastagság: 4 / 5

A könyv maga nem vastag, de a történetet elnyújtottnak éreztem, és még így is soknak találtam.
Vastagság: 4 / 5

Nem mondanám rossz könyvnek, mert nem volt az, de számomra mégsem volt az az élvezhető kategória.
Élvezhetőség: 4 / 5

Azért olvastam, hogy végezzek vele, meg azért, hátha lesz benne olyan rész, ami tetszik; és nem azért, mert élveztem volna.
Élvezhetőség: 2 / 5

Történet egyedi, bár nekem már túl irreális, így nem igazán tudtam magam beleélni a szereplők helyzetébe (akikről egyébként nem sokat tudunk meg)
Történet, karakterek: 3 / 5

A történetről a legtöbb, amit el tudok mondani az az, hogy érdekes. A karakterek pedig nagyon távol álltak tőlem ahhoz, hogy megkedvelhessem őket, persze a főhősnőről megtudunk több mindent, de ez csak azért volt fontos, hogy a történet menetét megértsük, és nem azért, hogy el tudjuk fogadni vagy azonosulni tudjunk vele.
Történet, karakterek: 2 / 5

A letehetetlen könyv az, amin nem alszom el a vonaton. Na, ez nem volt az, sajnos nem fogott meg...
Letehetetlenség: 2 / 5


Kifejezetten letehető.
Letehetetlenség: 1 / 5

Gyönyörű a borító! Teljesen beleszerelmesedtem! :)
Helyesírás-elütés átlagos, betűk szépen olvashatók, stb-stb. Nincs vele probléma.
Szerkesztés: 5 / 5

Az Ad Astra kiadótól megszokott magas minőségűen kidolgozott és szerkesztett könyv. Szép és puha fedelűhöz képest strapabíró, masszív borító, kényelmes fogás, nyomdahibák nélkül, illetve annyival, amit én nem veszek észre.
Szerkesztés:  5 / 5

Összesen: 23 / 30


Összesen: 19 / 30

Megcsípte a kategória alsó határát, így tényleg nem mondhatom, hogy ez egy nem jó könyv :)
De én jobbra, izgalmasabbra számítottam.

Japán író műve, lehet, hogy csak a japán irodalommal van problémám, mert én a Battle Royalt sem szerettem (és egyébként ezzel ki is fújt jelenleg a japán olvasmányaim száma. Lehet, nem is kellene erőltetnem, ezek szerint...)
Nem akarom elvenni senki kedvét sem a Harmóniától, de a katarzis az én esetemben elmaradt...
Ez egy eléggé komor és depresszív könyv, én nem ajánlom, max. azoknak, akik kifejezetten az ilyeneket szeretik, nekik akár a kedvencük is lehet, de sajnos tőlem ez a téma és stílus nagyon távol áll. 
Nem bántam meg, hogy elolvastam, vannak benne érdekességek, illetve elméletek, amik például a mesterséges intelligencia kutatásához tartoznak, de összességében nekem nem nagyon tetszett.


Idézetek

Pár kedvet hozó, vagy éppen elrettentő idézet, véletlenszerűen. És Spoilermentesen!


– De hát a könyvek nehezek és sok helyet foglalnak, nem nehéz cipelni őket?
– Pontosan azért hurcolom őket magammal, mert nehezek és sok helyet foglalnak, Kirie. Az, hogy valami nehéz és sok helyet foglal, manapság már társadalomellenes tulajdonság.



A cukorbetegség egy fontos tulajdonság, amit annak érdekében szerzett meg az emberiség, hogy alkalmazkodni tudjon a hideg éghajlathoz. A cukortartalmú víz fagyáspontja nulla alatt van. Ez nyilván hasznára vált az embernek, aki szembe találta magát a hirtelen hideggel. Igaz, hogy a cukor szétcincálja az ereket és kikészíti a vesét, de jó néhány évtized eltelik még addig, amíg az illető az életével fizet érte. Ha pedig ezalatt utódjai lesznek, a génjeinek nyert ügye van. A cukorbetegség megjelenése az emberi evolúció egyik fázisa. 


Az evolúció pedig toldás-foldás.



Amit most elmesélek, az
<declaration:calculation>
<pls:egy vesztes története>
<pls:egy dezertőr története>
<eql:vagyis az enyém>
</declaration>





…az emberi akarat a különféle vágyak ágenseinek agyban zajló Battle Royale-ja…


– Ugyan minek raknék én rendet? Mikor ott vannak az AR meg a ThingList pozícióadatai, azok megmondják, mi hol van – tiltakozott méltatlankodva a professzor.



A szeretettel telt biokrata társadalom nyolcvan százaléka rózsaszín épületekből és levendulaszagból áll.


Amint kiszálltam a PassengerBirdből, azonnal megnyílt kontaktlencsém kiterjesztett valósága. Minden egyes alkalommal, amint megváltozott a látómezőm figyelmének tárgya, ahhoz igazodva jelentek meg és tűntek el az AR, vagyis a kiterjesztett valóság metainformációi. Ha ránéztem egy kávézó bejáratára, kijelezte az üzlet nevét, az étlapot és a zsúfoltsági fokát, illetve felvillantak a felhasználói értékelés csillagai. 


A mi világunkban mindenen rajta volt a felhasználók értékelése. 

És minden emberen a társadalmi értékpont nevű csillagok.


Úgy irigylem a régiek fantáziáját, a régi irodalmat, a szépművészetet, Tuan!
– Miért?
– Mert mindig magukban rejtik a lehetőségét, hogy megsebezzenek valakit.



– Ezzel azt akarja mondani, hogy az ember értékítélete nem exponenciális logikán alapszik, hanem hiperbolikusan irracionális? 


– Igen. Az ember pont azért hoz irracionális döntéseket és cselekszik váratlanul, mert hiperbolikusan tud csak ítélkezni. A közevetlen közelében felsejlő haszon láttán abba a tévhitbe esik, hogy az rendkívül nagy értékkel bír. A rövid távú kis vágyak, és a hosszú távú vágyak ágensei egyaránt azon versengenek, hogy őket válasszák. Ezt a túlélési játékot hívják akaratnak.


Tele volt a média a világ jelentősebb városainak képsoraival, mindenhol fegyveres katonák őrjáratoztak.
Rózsaszín városok utcáiról készült felvételek.
Rózsaszín városi terepszín, ami a barátságosságot hivatott sugározni a polgárok felé.
Rózsaszín pisztolyok.
Rózsaszín kézigránátok.
Rózsaszín gázálarcok.
Biztos a könnygáz is rózsaszín volt.



Képek





Nincsenek megjegyzések: