Vélemény

Fülszöveg

Napernyő Protektorátus #1

Alexia Tarabotti több okból sem élhet komolyabb társasági életet.

Elsősorban azért, mert nincs lelke. Másodsorban azért, mert vénkisasszony, apja pedig olasz, ráadásul már meg is halt. Harmadiknak feltétlenül meg kell említenünk a vámpírt, aki az illemszabályokat semmibe véve, bárdolatlan módon lerohanja őt.De hogyan tovább? Alexia kilátásai nem túl rózsásak, mivel véletlenül megöli támadóját, majd rögtön színre lép a szörnyű Lord Maccon (a nagyhangú, lompos öltözetű, de jóvágású farkasember), hogy Viktória királynő nevében fényt derítsen a haláleset körülményeire.

Míg bizonyos vámpírok váratlanul felbukkannak, mások ugyanilyen váratlanul tűnnek el, és közben mindenki Alexiára mutogat. Vajon ki tudja nyomozni, mi zajlik London legfelsőbb társadalmi köreiben? Hasznosnak bizonyul-e lélektelen mivolta, amely semlegesíti a természetfeletti erőket, vagy csak felbosszantja ezek gazdáit?

És a legfőbb kérdés: ki az igazi ellenség, és van-e nála cukorszörptorta?

Műfaj: szórakoztató irodalom, steampunk, urban-fantasy

Kiadó: Könyvmolyképző, 2012.

Oldalak száma: 374 oldal

Eredeti cím: Soulless

Saját példány

Napernyő Protektorátus 1. kötete

Igazi felüdülés volt ez a könyv a Battle Royale után! Faltam minden oldalát és nagyon-nagyon sajnálom, hogy ilyen rövid! (Nem elég, hogy rövid – 374 oldal –, de még az is ki van nyújtva: egy vonatút alatt egy átlagos könyvből kb. 50 oldalt olvasok el, ebből megvolt a 60-70 is).Teljesen magába szippantott ez a vérfarkasokkal, vámpírokkal és kísértetekkel teli steampunk világ, amely közepén egy természeten túli, lélektelen, olasz származású vénkisasszony állt a maga kis napernyőjével!Reszkethet a társadalom felső rétege, mert jön Alexia, aki senkit nem kímél – szavakkal vagy az ernyőjével, amire éppen szüksége van, de biztosan megvédi magát! Egy nagy hibája van a könyvnek: a borzalmas színű (rózsaszín) hátoldala… Amikor itthon megláttam, majdnem leejtettem a kezemből :D És ha azon a bizonyos szombati napon nem lett volna munkanap, még dedikált példányom is lehetne… Kár érte…		Érdekes könyv, magával ragadja az embert, ugyan a téma manapság már nekem kicsit sok, és elcsépelt, de végre egy könyv amiben úgy nyúltak hozzá ezekhez a lényekhez, hogy azok nem változtak meg gyökeresen a köztudatban elfogadott általános nézetekhez képest, nem kezdett el a vámpírok bőre csillogni a nap fényétől, és a farkasemberek tényleg ösztönlények benne. Leköti az embert, pedig nincs tele akcióval, éppen csak annyi van benne, amennyi szükséges, mégsem mondanám unalmasnak, úgy kellet már ez a könyv ebbe a kategóriába mint egy falat kenyér, és a XIX. század a maga steampunkos stílusával pedig teljesen egyedi hangulatot teremt, kicsit talán furcsán hangzik, de igazat kell adnom a feleségemnek, tényleg hangulatban legközelebbinek a Vavyan Fable könyveket tudnám említeni, pedig ő nem ilyen könyveket ír. Kíváncsian várom a folytatást.
A történettel nem volt probléma, egyszerű, nincsenek óriási csavarok, de azért néha meg tudott lepni. Logikus történetvezetés: 4/5		Egy fantasy világban nem lehet könnyű logikai bukfencek nélkül megírni a történetet, de itt ezzel nem volt gond. Logikus történetvezetés: 5/5
Nem egy "hetekig tart, amíg elolvasom" könyv, kicsit szét is húzták (több oldalt olvastam a vonatúton, mint általában), de legalább könnyen elfér a táskában. Nekem egy olvasás alatt nem esett szét, persze vigyáztam is rá. Vastagság: 4/5		A könyv egyik nagy hibája, hogy bizony rövid, nagyon gyorsan vége van, és ez keserű szájízt hagy a történet végén. Vastagság: 3/5
A könyv élvezhető, engem teljesen lekötött (nem aludtam el rajta), a jellemek is fejlődnek, bár mivel ez egy sorozat (nem éppen vastag) kötete, a többi részre is hagy belőle az írónő Élvezhetőség: 5/5		Jó kis könyv, van benne, minden, erőszak, fantasy, szex, és egy minden lében kanál angol kisasszony, aki könnyen megkedvelhető. Látszik rajta, hogy ez inkább egy női könyv. Élvezhetőség: 4/5
Bajban vagyok a pontozással, mert noha a történet magába szippantott és nagyon örültem a steampunk világnak, kicsit unalmas már ez a farkasosdi-vámpírosdi... Négyest kell adnom, de ennél jobbat érdemelne a történet, viszont tört számokkal nem foglalkozunk... Történet: 4/5		Tetszett a történet bár lehetett volna benne több kiszámíthatatlanság, tetszettek a pár évődései és vitái, bár lehetett volna benne talán egy kicsivel több kaland. Történet: 4/5
Megvolt. Olvasni akartam :) Letehetetlenség: 5/5		Vártam, hogy olvashassak és olvastatja is magát, de nálam nem volt letehetetlen mint mondjuk egy Ködszerzet. Letehetetlenség: 4/5
A könyv borítója érdekes, kicsit talán ijesztő is, a hátoldal borzalmas (a maga rózsaszínével a férfiakat biztos elrettenti, igaz, nem őket célozták meg az olvasással, de én is megijedtem tőle nő létemre), egyébként nincs vele gond, a lapjai még megvannak, óriási hibákkal sem találkoztam. Szerkesztés: 4/5		A fordító szerintem nagyon jó munkát végzett, a helyesírással sem volt igazán baj, ami szörnyű az a borító, az eleje sem igazán nagy szám de a hátoldala, kifejezetten ronda, ha nem itthon kellene jelenleg lennem, nem tudom vittem e volna magammal a vonatra, hiába jó maga a könyv. Szerkesztés: 3/5
Összesen: 26/30		Összesen: 23/30
Olvassátok el, megéri! Biztos vagyok benne, hogy a folytatását is olvasni fogom!		Jó könyv, mindenképpen érdemes elolvasni annak, aki szereti a kalandos, XIX. századi, fantasy, hangulatos regényeket, kicsit humoros, romantikus hangulatban, némi steampunk beütéssel. Várom a folytatást!

Idézetek

Pár kedvet hozó, vagy éppen elrettentő idézet, véletlenszerűen. És Spoilermentesen!

"– Mondja, miért olyan nehéz magával mindig? – kérdezte Lord Maccon elkeseredve, mire Alexia elvigyorodott. – Talán mert nincs lelkem? – vetette fel.
– Józan esze, az nincs – javította ki a gróf."

"Kislányom, ilyen orral és ilyen bőrrel egyszerűen nem éri meg költségbe vernünk magunkat."

"Mindenképpen muszáj beszélnem Lord Akeldamával. Miss Hisselpenny arcán, ha ez lehetséges, még az eddiginél is nagyobb
aggodalom tükröződött.
– Muszáj? Formabontóan iszonyú jelenség."

"Csillagom, a vámpír olyan, mint a jól nevelt úrihölgy: sosem árulja el a korát."

"– Ne utasítgasson engem ebben a hangnemben, maga… -keresgélte a kellően sértő szót – maga pudlikutya! Nem vagyok a falkatársa. Lord Conall Maccon, Woolsey grófja volt a helyi farkasemberek alfahímje, ezáltal jó néhány valóban kegyetlen módszer is rendelkezésére állt, amelyet bevethetett volna Alexia Tarabotti kisasszony megrendszabályozására. Ezért ahelyett, hogy felborzolta volna magát a megjegyzésen (pudlikutya, még mit nem!), bevetette legjobb támadófegyverét, amelyet az alfa-nőstényekkel való több évtizedes csatározás során fejlesztett tökélyre. Skót származása ezen a téren még előnyére is vált, mert így könnyen hozzászokhatott az akaratos nőszemélyekhez.
– Ne feleseljen velem, hölgyem, különben bemegyek a bálterembe, megkeresem az anyját és idehozom!"

"Miss Hisselpenny az Alexia apjának könyvtárában található könyvek jó részét túl szégyenletesnek találta ahhoz, hogy el is olvassa. Valahányszor Miss Tarabotti megemlítette az apja könyveit, Ivy befogta a fülét és dudorászni kezdett magában, azonban véletlenül sem olyan hangosan, hogy netán ne halljon meg valamit."

"Ivy ájulást színlelt, Alexia a karjánál fogva tartotta meg. – Ne játszd meg magad! – utasította rendre barátnőjét. – Egyetlen fontos ember sincs a közelben, hogy elkapjon.
Ivy gyorsan magához is tért…"