Beszámoló - 83. Ünnepi Könyvhét, Budapest ( + fotók)

Pénteken munka után kinéztünk a Vörösmarty térre (illetve én előtte voltam Újbudán is), feltérképeztük, hova kell visszamennünk másnap.

Anyagi szempontból az egész kudarcként élhető meg, mivel összesen két könyvet akartunk venni, viszont abból csak az egyiket sikerült, mivel a másikat elfelejtettük és csak itthon jutott az eszünkbe...
Ellenben vettünk másik hármat, amiket be sem terveztünk...

Akartunk vinni magunkkal molyos kitűzőt, mert aranyos jó ötlet, de csak az autóban jutott az eszünkbe, így végül is nem került rá sor, aminek utólag én örültem is.
Hogy miért?
Azért, mert láttunk pár molyos kitűzővel rendelkező személyt olyan dolgokat művelni, amit felháborítónak és bunkó, szemét dolognak gondolok. Fel is bosszantottam magam rajta, de mindegy, mindenesetre örültem neki, hogy mivel nem hoztunk kitűzőt, így legalább nem fognak egy kalap alá venni bennünket velük.

Pénteken is láttunk pár dedikálást, többek között Szabó Győzőt és Puzsér Róbertet (azok közül, akiket valahonnan ismerek), most szombaton pedig az egyik ok, ami miatt elmentünk a Könyvhétre, nem más volt, mint Vavyan Fable és Lőrincz L. László.

Hivatalosan Fable dedikálása 11:30 -kor kezdődött és 13:30 -ig tartott, mi már kiértünk 11 után kicsivel, de akkorra bizony már durván 50 méteres sor állt a Könyvtündér előtt, és (mint később kiderült) a nagy érdeklődésre való tekintettel a dedikálás 11:00 körül már el is kezdődött. A sor hamarosan még gigászibb méreteket öltött, és nagyon lassan haladtunk előre csupán, az elején a sebességünk csak 23 perc / 1 lépés volt (mint később megtudtuk, mások a fél Fable-könyvtárukat vitték aláíratni, illetve a sor elején a szerencsések fényképezkedhettek is).
Ahogy haladtunk egyszer csak elkezdett terjedni a hír, miszerint az eredetileg beígért 3 könyv helyett már csak 1 könyvet lehet dedikáltatni, hogy minél több ember sorra kerülhessen. Sebaj, mivel ketten voltunk és összesen csak 3 könyvet hoztunk, így szomorúan bár, de egyet (Mesemaraton Emlékfutam - az én első Fable-olvasásom és M. első saját Fable-könyve) kivettünk a dedikálandók közül... A másik kettőt (Álmok tengere, valamint a Barbárság tengere keményfedeles kiadása) sikerült dedikáltatnunk (igaz, az egyikben M. neve el lett írva picit - nagy volt a hangzavar és különleges a név), de szóltunk, és javította az írónő.

Délután kettő órától Leslie L. Lawrence dedikálta a könyveket, így már tőle is van dedikált példányunk, mégpedig a legújabb könyvéből (meg kell mondanom, nekem eddig tetszik Báthory Orsi története).

Láttuk még dedikálni Beninát, Szurovecz Kittit és Spirit Blisst is a Könyvmolyképző Kiadónál, illetve még jó néhány más írót.

A Könyvtündér a beszervezett dedikálásaival valószínűleg messze a legnépszerűbb hely lehetett a mai napon, Fable sorának a hosszúsága durván 100-150 méter lehetett, utána a leghosszabb pedig Laci bácsié volt (amit láttunk).
Az összes többi lényegesen rövidebb méretekkel rendelkezett. Mondjuk itt a szervezés kicsit el is volt tervezve, mivel észrevehetően nem számítottak ekkora sorra, és nem volt elég idő biztosítva sem rá - mondjuk nem tudom, mire számítottak, ha 15 éve volt utoljára dedikálás...
Az írónőnek sem lehetett könnyű azt a 3 órát végigülni-írni és a dedikálásra várók is érezték, hogy a kuriózum dedikálás miatt szinte most vagy soha lehetőségük van csupán.

A dedikálók közül a legközvetlenebb és legkedvesebb Laci bácsi volt (mosolygott, kérdezett, előttünk a kisfiút péksüteménnyel kínálta).
Szinte az összes dedikáló ki volt öltözve, ezzel is megtisztelve azokat az embereket, akik dedikálást kérnek tőle. Úgy gondolom, egy író azokból él, akik megveszik a könyveit, így az, hogy megkérik, hogy dedikáljon, az azt mutathatja számára, hogy ezzel is elismerik a munkáját és tisztelik teljesítményét az olvasók. Ezt leginkább úgy köszönhetik meg, hogy közvetlenül, kedvesen viselkednek velük és megtisztelik őket azzal, hogy nem baseball sapkában és napszemüvegben jelennek meg, hanem elegánsan felöltözve (természetesen nem frakkban vagy kosztümben), legalább köszönéskor szemkontaktust teremtve.
Sajnos ezt nem mindenki gondolta így...

Rengeteg akció volt, voltak standok, ahol akár 70%-os akciót is ki lehetett fogni, de voltak olyanok is, ahol bizonyos könyveket 1000, 500, 250, 200 forintért is el lehetett vinni. A legtöbb standnál viszont 15-20%-os kedvezménnyel lehetett beszerezni a könyveket.
A feleségem az Ulpius-ház Kiadónál kinézett magának egy 999 forintos könyvet (az Alvilág urai sorozat negyedik kötete még hiányzik a polcunkról), kaptunk hozzá egy törzsvásárlói kártyát, amibe majd mindig kerül egy-egy pecsét, ha ezer forintot meghaladja a vásárlásunk. Természetesen most nem kaptunk, mert a 999 forint bizony kevesebb, mint az 1001 forint. Na, ez a hozzáállás sem tetszett... Nem azért a két forintért, de akkor ne akarják annyira ránk tukmálni azt a kártyát, utána még mi éreztünk magunkat rosszul, hogy visszakérdeztünk...

Az idő kicsit bolondos volt, néha úgy éreztem, hogy le fog szakadni az ég, de szerencsére egy-két esőcseppet leszámítva nem esett semmi, viszont később legalább nagy volt a meleg.

Megtudtuk az Ad Astra kiadótól, hogy idén még remélhetőleg 5 könyvvel fognak jelentkezni és köztük lesz a Leviathan is, illetve pénteken Újbudán a Delta Vision kiadó azt mondta, hogy a Ködszerzet 3. része (Korok hőse) előreláthatólag augusztus körül fog megjelenni, így szomorúan vettem tudomásul, hogy az általunk is már megírt május vége körüli megjelenés csak pletyka volt (vagy valami miatt nem tudták tartani a második negyedévet).

Rengeteg könyvet szereztünk be az elmúlt időben, így mostanában nem tervezzük újabbak vételét, hanem szeretnénk átrágni magunkat rajta. Bízok benne, jó választások voltak.

Összességében jó volt a Könyvhétre kimenni, kimozdulni, azt hiszem, nem bántam meg, na meg még úgy sem volt egy dedikált könyvünk sem, most meg kapásból 4 is, bár abból 2 összetartozik.
Remélem jövőre is legalább ilyen jó lesz.

@l