Vélemény

Fülszöveg

Isten hét nap alatt teremtette a világot.

Az Ördög hét nap alatt elpusztíthatja azt… már ha sikerül neki.

Ismerkedjünk meg Adammel, az Antikrisztussal, akit elcseréltek: az Apokalipszis Négy Motorosával, akik bőszen igyekeznek beteljesíteni az Armageddont, egy démonnal és egy angyallal, akik szívesen megakadályoznák ezt; és Anatéma Apparáttal, bizonyíthatóan boszorkánnyal, akinek kezében ott a kulcs, de még nem tudja ezt, ráadásul üldözőbe vette az újjáalakult Inkvizíció…

Ez lenne tehát az Útikalauz az Armageddonhoz Terry Pratchett, a méltán híres Korongvilág-regények írója, és Neil Gaiman, a több fantasy díjat nyert Sandman képregény-sorozat, és megannyi dark fantasy történet megalkotója tollából.

Műfaj: szórakoztató irodalom, urban-fantasy

Kiadó: Agave Könyvek, 2010.

Oldalak száma: 314 oldal

Eredeti cím: Good Omens

Saját példány

Tetszett a könyv, a teljesen egyedi világvége világ, a szereplők (leginkább Crowley és Adam), de sajnos ezt a humort nem nekem találták ki… A férjem majd biztos jókat fog nevetni rajta (oké-oké, én is el-elmosolyodtam :)), az angol humort meghagyom neki :) A történet pedig nagyon aranyos, annak ellenére, hogy mégiscsak közeleg az az apokalipszis :) [Nem olvastam még sem Neil Gaimantől, sem Terry Pratchettől, szerintem ez a könyv jó kiindulást volt, fogok még olvasni mindkettejüktől, hátha kicsit sikerül belerázódnom :) Mindkettejükkel a legközelebbi élményem a filmvászonhoz köthető (a Csillagpor, a Vadkanapó és a Postamester tetszett, persze teljesen más egy könyv és egy film), majd bővül a lista :) ]		Eddig Neil Gaiman-től az Amerikai istenek c. könyvet olvastam, jó könyv, ajánlani tudom bárkinek, illetve tisztában vagyok vele, hogy ő írta például a Csillagpor-t, a Coraline-t, és még jó pár nagyszerű történetet is. Terry Pratchett pedig a kedvenc íróim közé soroltatta be magát nálam a Korongvilág-regényeivel, nagyon jók, izgalmasak, sokszor nevettetőek, szinte letehetetlenek. Mivel mindkét író jól ír, így izgalommal vártam, milyen nagyszerű könyv születik kettejük együttes munkája során. Nos, hát, ritkán csalódok ekkorát könyvben, lehet túl nagyok voltak az elvárásaim, de sokkal többet vártam tőlük. Persze nem rossz a könyv, és érezni rajta, hogy kik írták, inkább olyan mintha akkor készült volna amikor egyiküknek sem volt alkotói kedve, és ezért nem is akartak komolyabban kibontakozni, helyette inkább elmentek egyet sörözni.
Természetesen egyáltalán nem logikus, hisz' jön a világvége, amit én így, ebben a formában egyáltalán nem tudok elfogadni :) De azért jár az a négy pont, hisz mégis csak szépen összedobták a történet szálait. Logikus történetvezetés: 4/5		Alapvetően logikusan volt felépítve a sztori, már amennyire egy ilyen könyv esetében ez lehetséges, de nem voltam teljesen megelégedve vele. Logikus történetvezetés: 4/5 SPOILER: Miért kellett kiszabadítani az üzenetrögzítőről a pokol egyik hercegét, ha később semmit nem kezdünk vele?
Személy szerint én még olvastam volna tovább, illetve el lehetett volna húzni a történetet, szívesen olvastam volna még, hogy hogyan próbálja megoldani a világvégét Crowley és Azirafael. Számomra ők voltak a könyv "húzóerői". Meg persze Adam jellemfejlődése is érdekelt volna még. Vastagság: 4/5		A maga 312 oldalával nem igazán tartozik a legvastagabb könyvek közé, de az is igaz, hogy mivel összességében kicsit az írói elvárásokat nálam e könyv alul teljesítette, ezért nem is tűnt kifejezetten kevésnek sem. Vastagság: 4/5
Nem lesz kedvenc könyv, de szerettem olvasni. Könnyed olvasmány egy szép, álmos, tavaszias reggelen. Nem is kellett ennél több :) Élvezhetőség: 5/5		Igen, volt hogy nevettem rajta és tetszett, de volt olyan is, hogy egyszerűen szinte ugrottam volna pár oldalt, mert annyira nem volt érdekfeszítő. Élvezhetőség: 4/5
Kissé összecsapott. Nagyon hosszú volt a felvezetés és nagyon gyorsan be is fejeződött a könyv. Láttam volna még benne fantáziát. Az angol humor nem az én humorom sajnos... Történet: 3/5		A történet közel sem hozza az elvárásokat nálam, kiszámítható, minimális karakterfejlődést mutat csupán, pedig akár még jól is meg lehetett volna írni egy ilyen sztorit. Történet: 3/5
Hiányzott volna a vonaton, de nem kerül bele a Letehetetlen kategóriába. Letehetetlenség: 3/5		Nem letehetetlen, sokszor ugyan unalmas, de vannak olyan részek is benne, amit nem szívesen rakna le az ember. Letehetetlenség: 4/5
A könyv borítója aranyos :) Szerettem :) Bár az olvasás előtt kicsit féltem is magától a könyvtől, mert a borítóján egy kisfiú van és úgy érzem, kinőttem már a gyerekkönyvekből, de szerencsére nem ezt kaptam. A kis feljegyzéseknek pedig nagyon örültem!! Szerkesztés: 5/5		A könyv borítója nem tetszik, viszont a kiadás maga jó minőségű, nem tűnik gyengének, a fordító egy-két helyen szerintem értelmetlenül fordított, helyesírási hibákat nem nagyon láttam benne. Szerkesztés: 4/5
Összesen: 24/30		Összesen: 23/30
Olvassátok el, nem egy kiemelkedő irodalmi alkotás, de egyáltalán nem bántam meg, hogy olvastam! Fogok még olvasni mindkét írótól, nem vette el a kedvemet.		Összességében nem rossz könyv, de tény hogy többet vártam. Megérte elolvasni, de egyik írótól sem fog ez a könyv bekerülni a kedvenceim közé.

Idézetek

Pár kedvet hozó, vagy éppen elrettentő idézet, véletlenszerűen. És Spoilermentesen!

"Emellett, pár havonta egyszer kiválasztott egy növényt, ami túl lassan nőtt, vagy száraz, barna foltok jelentek meg a levelein, vagy egyszerűen nem nézett ki olyan jól, mint a többi és körbehordozta a többi növény előtt. – Búcsúzz el a többiektől, pajti – mondta a szerencsétlen növénynek. – Kevés vagy…
Aztán elhagyta a lakást az alkalmatlan növénnyel és pár órával később visszatért egy üres cseréppel, amit aztán gondosan szem előtt hagyott.
Londonszerte a legélénkebb, legelegánsabb és legszebb növények voltak. Ezen felül a legrémültebbek is."

"Felnősz úgy, hogy indiánokról meg kalózokról meg űrhajósokról olvasol, aztán mikor már azt hinnéd, hogy a világ egy érdekes hely, akkor azt mondják, hogy tele van döglött bálnákkal meg kivágott erdőkkel, és mindenhol atomhulladék sugároz sok millió évig. Szerintem nem is éri meg felnőni."

"– Nem, az nem botsáska, hanem a zimátkozó sáska. Láttam a tévében, amikor a nőstény megette a másikat, az meg észre sem vette. Újabb terhes csönd telepedett a társaságra.
– De miért imádkoznak? – kérdezte a Gazda.
– Nemtom. Talán azért, hogy ne házasodjanak össze."

"Azirafael könyveket gyűjtött. Ha teljesen őszinte akart lenni, belátta, hogy könyvesboltja csak egy hely, ahol tárolta őket. Ezzel nem volt egyedül. Fenntartandó a tipikus antikvárius látszatát, minden cselt és trükköt bevetett a fizikai erőszak kivételével, hogy megakadályozza vevőit a sikeres vásárlásban. Kellemetlen, nyirkos illatok, szúrós tekintetek, rendszertelen nyitva tartás – hihetetlenül jó volt benne."

"Terry Pratchett korán reggel kel, Neil Gaiman pedig kora délután. Ez a könyv abban a négy-öt órában született, amikor mindketten ébren voltak."

"Először is, Isten hihetetlenül titokzatos, hovatovább körülményes utakon közlekedik. Isten nem kockázik az univerzummal; saját felfoghatatlan játékát játssza, amit ő talált ki. Ez a többi játékos (értsd: mindenki) szemszögéből leginkább egy érthetetlen és bonyolult pókerjátszmához hasonlít, amelyet koromsötét szobában játszanak üres kártyalapokkal, végtelen tétekkel, és egy olyan osztóval, aki nem mondja el a szabályokat, és végig mosolyog ."

"A legtöbb boszorkányságról szóló könyv szerint a boszorkányok meztelenül dolgoznak. Ez azért van, mert a legtöbb ilyen témájú könyvet férfiak írták."

"Az ördög, mint olyan sosem alszik, éppen ezért úgy gondolja, hogy másoknak sincs szükségük rá."

"…a Föld egy vasárnapi napon jött létre i.e. 4004. október 21-én, pontosan reggel kilenc órakor, mert Isten szerette kora reggel elvégezni a munkát, amikor még friss volt. Ez a számítás is téved. Körülbelül negyedórával."

"Kedvenc játékunknak egy nagyon híres és sikeres film volt az alapja, amiben sok lézerpisztoly és robot szerepelt, meg egy hercegnő, aki úgy hordta a haját, mintha fülhallgatót viselne."

"Crowleyt lenyűgözte a gyártó által produkált garancialevél, olyannyira, hogy egy maréknyit elküldött Odalentre, ahhoz a részleghez, ahol a Halhatatlan Lélek szerződéseket készítették elő és kis cédulán csatolt egy rövid megjegyzést: “Tanuljatok, fiúk”.

"A szakszó: infrafekete. Kísérleti körülmények között mindenféle műszer nélkül látható. A kísérlethez egy egészséges téglafalra van szükség, ami előtt nagy szabad tér van – fejeket lehajtani, és roham. Az a szín, ami a szemhéj mögött felvillan a fájdalomtól nem sokkal a halál beállta előtt, az az infrafekete."

"Crowley nem szólt semmit. Az A-terv működött, a B-terv megbukott. Minden a C-terven múlott, amivel csak egy gond volt: Crowley mindig csak a B-tervig tervezett."