Kezdjük az elején.
Egy óra után érkeztünk, bemelegítésként körbejártuk, a területet, hogy tisztában legyünk vele, mi hol található.
Amikor ezzel megvoltunk, gondoltuk, kezdjük a legegyszerűbbel, így hát odamentünk annak a kiadónak a standjához, amelyiknél le volt rendelve két könyvünk, olyan kéréssel, hogy azt majd bizony itt a könyvfeszten vesszük át (előtte a kiadótól meg lett kérdezve, hogy van-e még mindkét könyvből keménytáblás, és át lehet-e venni a könyvfeszten. Mindkét kérdés esetében egy határozott igen volt a válasz), ám terveinkkel ellentétben ezt az akciót nem sikerült maradéktalanul teljesíteni.
Először is, beálltunk a sorba, és vártuk, hogy mi jöjjünk. Kellemetlen problémával kellett szembesülnünk, mégpedig azzal, hogy a a két lerendelt könyv közül csak az egyiket tudjuk most átvenni, mert a másikból a keménytáblás már elfogyott, és ugyan raktáron van, de ez ugye rajtunk most nem segít, így hát lehetőségek elé állítottak minket: vagy megkaphatjuk puhatáblásan azonnal, vagy holnapra elhozzák keménytáblásan, vagy saját költségen elpostázzák. A harmadik variációt választottuk, de a keserű szájízt ez persze nem tudja feledtetni, hogy le volt beszélve előre, és mégsem úgy alakultak a dolgok. Így máris megvan másfél könyvünk (kifizettük mindkettőt helyben).
A következő könyvet @M húgának terveztük születésnapi ajándéknak, mivel már vagy egy éve rágja miatta a fülünket. Két órától volt hozzá dedikálás is, gondoltuk, biztosan nagyon fog neki örülni. Odamentünk megvenni a könyvet. Az utolsó példányt pontosan előttünk vitték el a könyvből. Ehhez még hozzátartozik, hogy az eladólányok szerintem diákmunkások lehettek, akiknek lövésük se volt a könyvről. Egy olyan könyvről, amit éppen dedikál az írója. A saját standjuknál!!! (Ide most kívánkozik még egy megjegyzés. Lépten-nyomon azt olvassa az ember a kiadóktól, hogy a nagyok gyakorlatilag megfojtják a kicsiket, és arra kérnek mindenkit, hogy közvetlenül kiadótól vegyük a könyveket, hogy legyen esélyük a fejlődésre, életben maradásra. Ez szerintem teljesen normális kérés, és mi mindig igyekszünk ezt be is tartani. De akkor kérdem én, ha tudják, hogy az író is ott lesz és dedikál, akkor nem kéne felhalmozni a készletet, hogy ilyen eset, hogy elfogy még véletlenül se fordulhasson elő?! Szombat két óra volt, még messze volt a nap vége...)
Természetesen az egész könyvfeszten ez a példány beszerezhetetlen, @M-et a sírás kerülgeti, és akkor mit lehet tenni, futás ki a Millenáris parkból, futás át az utcákon, futás be a Mammutba, futás be az A-val kezdődő nagy kiadó könyvesboltjába, amit tudtommal mindenki utál, éééés a könyv nincsen, csak az első rész belőle. Remek. Futás át a L. kiadó könyvesboltjába, ami tudtommal szintén hasonlóan jó hírévnek örvend, éééés, itt meg csak a 2. rész van belőle, de halleluja, nekünk pont az kell.
Könyv megvéve, futás vissza, és még pont elcsípjük a dedikálás végét, yeah, megvan még egy könyv. Az már két és fél.
Gondolkodtunk még A sivatag lándzsáján is, de mivel nekünk az első rész keményfedeles kötetként áll a polcon, emez pedig csak puhában jelent meg, inkább kihagytuk... Kár érte, mert amúgy az első részt nagyon szerettük...
Azért itt még azt megjegyezném, hogy érthetetlen, hogy a szerzőkhöz miért nincs kitéve valami kis névtábla. Lehet, hogy gáz, de én nem ismertem a szerzőt, a könyvet sem magunknak vettük, gondolom, nem ez az általános helyzet, de nem lenne elvárható, hogy ki legyen téve egy kis névtábla, és ne fordulhasson elő olyan, hogy más íróval akarjuk dedikáltatni a könyvet? Egy csöppnyi odafigyeléssel lényegesen jobban mehetnének a dolgok (Hárman dedikáltak az asztalnál).
Következő kör, még könyvek, szintén @M húgának, szintén dedikálással, de ezúttal másik kiadó standjánál. Itt a kiadó felé negatívum nem volt, bár itt sem szerepelt semmiféle névtábla, de igazából nem is volt rá szükség, mivel az író egymagában ült az asztalnál. Ennél a kiadónál segítőkész volt az eladó, alapjában véve meg lehettünk vele elégedve.
Itt igazából az írónővel volt problémám. Szerintem ha valaki dedikálni viszi a könyvét, az megtiszteltetés az írónak, és a dedikált könyv megtiszteltetés a kérőnek. Ilyenkor szerintem elvárt lehet, hogy a dedikálás ideje alatt mindkét fél megadja a másiknak a kellő tiszteletet azzal, hogy teljes mértékben egymásra figyel. Itt ez nem történt meg, a fiatal írónő a mellette folyó beszélgetésbe bele-bele szólt, bár inkább az a helytálló, hogy aktív résztvevője volt. Ez véleményem szerint ilyenkor nem helyes. Mindenesetre lett újabb két könyvünk, így már 4 és fél könyvnél tartottunk.
És a végére jött szerencsére egy kellemes meglepetés is. Az utolsó kiadónál vettünk még 3 könyvet. Igaz, az egyik könyv, amit akartunk, már elfogyott, és a cserébe beígért 25%-os kedvezménykupon is elfelejtődött a végére, de a másik könyv viszont dedikálva lett, mivel az írónő éppen ott ült a standnál. Szóval ennek a dedikált példánynak most örülünk. :)
Így ezzel meg is lett a hét és fél könyvünk a könyvfesztes akciónk végére.
 |
| Vásárolt könyvek (a Kemese Fanni-könyvet már megkapta az ajándékozott és nagyon örült neki :) ) |
Ezeken felül van egy-két dolog, amit még meg szeretnék jegyezni.
A standok kialakítása borzalmas volt. Nagyon kis helyre voltunk bezsúfolva, nem volt levegő, a szervezők az elrendezést egyszerűen pocsékul oldották meg. Például kijövünk az épületből, de kijáratnál ott volt egy talán kávéárus egy hosszan kígyózó sorral, hogy még csak véletlenül se lehessen haladni. A másik épületrésznél pedig ugyan a bejáraton kívül van egy nyitott ajtó, de azt kijáratként nem lehetett használni, mert bizony le volt zárva szalaggal. Nehogy már könnyen ki lehessen jutni, ha erre van kedve az embernek, vagy éppen ne csak kerülővel lehessen átmenni a másik épületrészbe...
Persze nem csak a szervezés és a kiadók követtek el hibákat, de a vásárlók, látogatók is. Persze tisztelet a kivételnek. Sajnos eléggé tipikus jelenség, hogy a szűk járatok közepén gondolják úgy csoportok, hogy az a legalkalmasabb hely és idő, hogy leálljanak traccsolni. Vagy éppen szűk járat közepén kezd el magyarázni valaki kézzel-lábbal valamit, hogy az egész folyosót elfoglalja, pedig anélkül is kitesz egy felet. Mindezeken felül az emberek agresszívak lesznek a nehezen haladástól, a lassú totyogástól, lökdösődnek, mérgesek. Szerencsétlen dedikálásra váró sor pedig mindenkinek mindig útban van. Persze nem lehet mit tenni, kicsi a hely, rossz ez nekik is, meg mindenki másnak is, de mégis rossz, hogy nem lehet rendesen megkerülni őket, csak folyton átkéredzkedni.
Tehát summa summarum, ez bizony nem úgy sikerült, ahogy azt terveztük. Nem sikerült azokat a könyveket azon a módon beszerezni, ahogy akartuk, és nagy volt a fejetlenség, a tömeg, sok volt a tájékozatlan eladó és felkészületlen kiadói stand. Biztos sok ember van, akiknél ez az esemény nem negatív élményt hagyott hátra, de nálunk igen.
Végezetül álljon itt azon könyvek listája, amit így vagy úgy, de sikerült beszerezünk, vagy legalább ígéretet kaptunk rá, hogy majd küldik postán.
Mark Lawrence - Tövisek királya (hozza a futár, már kaptam értesítőt, köszi srácok!)
Mark Lawrence - Tövisek császára
Kemese Fanni - A viharszívű Mya Mavis
Vivien Holloway - Winie Langton 1-2.
Robert Holdstock - Lavondyss
Patrick Rothfuss - A szótlan tárgyak lassú szemlélése
Kleinheincz Csilla - Üveghegy
Reméljük a könyvhét jobb lesz.
@L
Ui.:A nap tetőpontja pedig az a pillanat volt, amikor este leszálltunk a buszról, és nem találtuk az otthontól kb. 100 méterre leparkolt autónkat a parkolóban. Kerestük mindenfele, beszéltünk személyesen rendőrökkel, telefonon a 107-tel, kerületi rendőrséggel, fővárosi és kerületi közteresekkel, és senki nem tudott nekünk segíteni. Csak terelgettek minket ide-oda egymás között, mire @M hisztijének tetőfokán a sokadik átkapcsolt és fel nem vett telefon után végre találtam valakit, aki tudott segíteni (vagy 100 autót elszállított a rendőrség, csak úgy tűnik, kb. egyetlen ember tudott az egészről, akit szinte lehetetlen volt megtalálni...).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése