Fülszöveg
Utópia végre megvalósult, hála az orvosi nanotechnológiának és a társadalmi jólétet szabályozó törvényeknek. A rendszer azonban, amely az állampolgárok egészségét hivatott őrizni, ellenük fordul. Az egész emberiség egy titokzatos elme túszává válik.
Kirie Tuan, a diktatórikus jóindulat ellen egykor öngyilkossági kísérlettel lázadó lányt a múltja kísérti, miközben az Egészségügyi Világszervezet tagjaként versenyt fut az idővel, hogy megmentse világát.
Te mit adnál meg azért, hogy harmóniában élhess magaddal?
Műfaj: szórakoztató irodalom, sci-fi
Kiadó: Ad Astra, 2012.
Oldalak száma: 308 oldal
Eredeti cím: Harmony
Saját példány
Vélemény
Hát ez nekem sajnos nem tetszett :(
Karácsonyi kívánságlistánkon szerepelt. Persze érdekelt maga a könyv is a fülszöveg alapján, de nagy szerepe volt a borítónak és az ETML-kódoknak is abban, hogy felkerült…
A borító nagyon szép, az ETML pedig a kockaságom miatt fogott meg, szóval kapott egy esélyt…
A világ irreális, egyszerűen elképzelhetetlennek tartom, hogy ez valaha is megvalósuljon… Nem tudtam magam beleélni a szereplők helyzetébe, illetve a mesélőébe, mert ugye E/1…
Szépen lassan csorgott a történet, nem volt túlpörgetve, ennek ellenére tetszett (az orvosi leírások is), de nem adott semmi újat sajnos…
| 
Nagyon ritka az a könyv, ahol élvezetesnek találom az E/1 -et, ez nem az.
Azt hittem, ez egy izgalmas sci-fi lesz, de sajnos ez nem így van. A történet lassú folyású, komor, és jobban szépirodalmi, mint amit én szeretek. Vártam és kíváncsi voltam rá, de nagyot csalódtam benne. | |
| A logikával nem lehet problémám, szépen egymásra kerültek az építőkockák Logikus történetvezetés: 5 / 5 | Az egyik legjobb dolog, amit elmondhatok erről a könyvről, hogy értelmesen ki van találva. Logikus történetvezetés: 5 / 5 | |
| Saccperkábé 300 oldalas könyv, szépen kitöltve Vastagság: 4 / 5 | A könyv maga nem vastag, de a történetet elnyújtottnak éreztem, és még így is soknak találtam. Vastagság: 4 / 5 | |
| Nem mondanám rossz könyvnek, mert nem volt az, de számomra mégsem volt az az élvezhető kategória. Élvezhetőség: 4 / 5 | Azért olvastam, hogy végezzek vele, meg azért, hátha lesz benne olyan rész, ami tetszik; és nem azért, mert élveztem volna. Élvezhetőség: 2 / 5 | |
| Történet egyedi, bár nekem már túl irreális, így nem igazán tudtam magam beleélni a szereplők helyzetébe (akikről egyébként nem sokat tudunk meg) Történet, karakterek: 3 / 5 | A történetről a legtöbb, amit el tudok mondani az az, hogy érdekes. A karakterek pedig nagyon távol álltak tőlem ahhoz, hogy megkedvelhessem őket, persze a főhősnőről megtudunk több mindent, de ez csak azért volt fontos, hogy a történet menetét megértsük, és nem azért, hogy el tudjuk fogadni vagy azonosulni tudjunk vele. Történet, karakterek: 2 / 5 | |
| A letehetetlen könyv az, amin nem alszom el a vonaton. Na, ez nem volt az, sajnos nem fogott meg... Letehetetlenség: 2 / 5 | Kifejezetten letehető. Letehetetlenség: 1 / 5 | |
| Gyönyörű a borító! Teljesen beleszerelmesedtem! :) Helyesírás-elütés átlagos, betűk szépen olvashatók, stb-stb. Nincs vele probléma. Szerkesztés: 5 / 5 | Az Ad Astra kiadótól megszokott magas minőségűen kidolgozott és szerkesztett könyv. Szép és puha fedelűhöz képest strapabíró, masszív borító, kényelmes fogás, nyomdahibák nélkül, illetve annyival, amit én nem veszek észre. Szerkesztés: 5 / 5 | |
Összesen: 23 / 30 | Összesen: 19 / 30 | |
| Megcsípte a kategória alsó határát, így tényleg nem mondhatom, hogy ez egy nem jó könyv :) De én jobbra, izgalmasabbra számítottam. Japán író műve, lehet, hogy csak a japán irodalommal van problémám, mert én a Battle Royalt sem szerettem (és egyébként ezzel ki is fújt jelenleg a japán olvasmányaim száma. Lehet, nem is kellene erőltetnem, ezek szerint...) Nem akarom elvenni senki kedvét sem a Harmóniától, de a katarzis az én esetemben elmaradt... | Ez egy eléggé komor és depresszív könyv, én nem ajánlom, max. azoknak, akik kifejezetten az ilyeneket szeretik, nekik akár a kedvencük is lehet, de sajnos tőlem ez a téma és stílus nagyon távol áll. Nem bántam meg, hogy elolvastam, vannak benne érdekességek, illetve elméletek, amik például a mesterséges intelligencia kutatásához tartoznak, de összességében nekem nem nagyon tetszett. |
Idézetek
Pár kedvet hozó, vagy éppen elrettentő idézet, véletlenszerűen. És Spoilermentesen!
– De hát a könyvek nehezek és sok helyet foglalnak, nem nehéz cipelni őket?
– Pontosan azért hurcolom őket magammal, mert nehezek és sok helyet foglalnak, Kirie. Az, hogy valami nehéz és sok helyet foglal, manapság már társadalomellenes tulajdonság.
A cukorbetegség egy fontos tulajdonság, amit annak érdekében szerzett meg az emberiség, hogy alkalmazkodni tudjon a hideg éghajlathoz. A cukortartalmú víz fagyáspontja nulla alatt van. Ez nyilván hasznára vált az embernek, aki szembe találta magát a hirtelen hideggel. Igaz, hogy a cukor szétcincálja az ereket és kikészíti a vesét, de jó néhány évtized eltelik még addig, amíg az illető az életével fizet érte. Ha pedig ezalatt utódjai lesznek, a génjeinek nyert ügye van. A cukorbetegség megjelenése az emberi evolúció egyik fázisa.
Az evolúció pedig toldás-foldás.
Amit most elmesélek, az
<declaration:calculation>
<pls:egy vesztes története>
<pls:egy dezertőr története>
<eql:vagyis az enyém>
</declaration>
…az emberi akarat a különféle vágyak ágenseinek agyban zajló Battle Royale-ja…
– Ugyan minek raknék én rendet? Mikor ott vannak az AR meg a ThingList pozícióadatai, azok megmondják, mi hol van – tiltakozott méltatlankodva a professzor.
A szeretettel telt biokrata társadalom nyolcvan százaléka rózsaszín épületekből és levendulaszagból áll.
Amint kiszálltam a PassengerBirdből, azonnal megnyílt kontaktlencsém kiterjesztett valósága. Minden egyes alkalommal, amint megváltozott a látómezőm figyelmének tárgya, ahhoz igazodva jelentek meg és tűntek el az AR, vagyis a kiterjesztett valóság metainformációi. Ha ránéztem egy kávézó bejáratára, kijelezte az üzlet nevét, az étlapot és a zsúfoltsági fokát, illetve felvillantak a felhasználói értékelés csillagai.
A mi világunkban mindenen rajta volt a felhasználók értékelése.
És minden emberen a társadalmi értékpont nevű csillagok.
Úgy irigylem a régiek fantáziáját, a régi irodalmat, a szépművészetet, Tuan!
– Miért?
– Mert mindig magukban rejtik a lehetőségét, hogy megsebezzenek valakit.
– Ezzel azt akarja mondani, hogy az ember értékítélete nem exponenciális logikán alapszik, hanem hiperbolikusan irracionális?
– Igen. Az ember pont azért hoz irracionális döntéseket és cselekszik váratlanul, mert hiperbolikusan tud csak ítélkezni. A közevetlen közelében felsejlő haszon láttán abba a tévhitbe esik, hogy az rendkívül nagy értékkel bír. A rövid távú kis vágyak, és a hosszú távú vágyak ágensei egyaránt azon versengenek, hogy őket válasszák. Ezt a túlélési játékot hívják akaratnak.
Tele volt a média a világ jelentősebb városainak képsoraival, mindenhol fegyveres katonák őrjáratoztak.
Rózsaszín városok utcáiról készült felvételek.
Rózsaszín városi terepszín, ami a barátságosságot hivatott sugározni a polgárok felé.
Rózsaszín pisztolyok.
Rózsaszín kézigránátok.
Rózsaszín gázálarcok.
Biztos a könnygáz is rózsaszín volt.
Képek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése