Fülszöveg
A válaszok keresése közben azonban nemcsak nővére titokzatos életének, szerelmének és halálának részletei tárulnak fel előtte lépésről lépésre, hanem az ír város ódon falak mögötti, láthatatlan árnyékvilága is. Az ijesztő események sodrában rá kell döbbennie, hogy a múlt egymással is könyörtelen harcban álló furcsa figuráinak mesterkedéseit csakis akkor képes túlélni, ha megtanulja használni újonnan felfedezett adottságát, amelynek révén betekintést nyerhet a tündérek veszedelmekkel teli világába. A veszélyek leküzdésében segítőtársa is akad a kiismerhetetlen könyvesbolt-tulajdonos, Jericho Barrons személyében.
A nagy tudású férfi történetei révén érti meg, hogy ha nem sikerül megakadályozni a tündérek és az emberek világát elválasztó falak teljes leomlását, akkor az emberiség jövője reménytelen. Mac fokozatosan tudatára ébred, hogy miféle küldetésre fi gyelmeztette őt Alina abban a bizonyos utolsó üzenetben. Neki kell megtalálnia az ősi Sinsar Dubh-t, a Sötét Könyvet, mert aki először szerzi meg a Tuatha Dé Danaan félelmetes erejű relikviáját, az mindkét világ ura lehet.
Mac úgy tervezi, hogy a nyomozás után nyomban visszatér az ő kellemesen provinciális, jelentéktelen kis szülővárosába, és igyekszik elfeledkezni mindenről, ami Dublinban történt vele. Hogy végül mégis a maradás és a további kutatás mellett dönt, abban Jericho Barronsé a főszerep. Kettejük közös próbálkozásának sikeréért azonban már a hamarosan megjelenő folytatás olvasása közben izgulhatunk.
Műfaj: szórakoztató irodalom, fantasy, urban fantasy
Kiadó: Kelly Kft., 2010
Oldalak száma: 302 oldal
Eredeti cím: Darkfever
Saját példány
A Tündérkrónikák sorozat 1. kötete
Második kötet: http://olvastadmar.blogspot.com/2013/01/velemeny-prokontra-karen-marie-moning-alom-es-valosag.html
Harmadik kötet: http://olvastadmar.blogspot.com/2013/01/velemeny-prokontra-karen-marie-moning-hajnalra-varva.html
Negyedik kötet: http://olvastadmar.blogspot.com/2013/03/velemeny-prokontra-karen-marie-moning-rossz-hold-kelt-fel.html
Ötödik kötet: http://olvastadmar.blogspot.com/2013/03/velemeny-prokontra-karen-marie-moning-uj-nap-virrad.html
Vélemény
 Hát nem lett... De azért nem volt ám olyan szörnyű! Könnyed csajos limonádé, sokkal jobb, mint amivel utoljára találkoztam, szóval annyira nem panaszkodhatom, mert kategóriájában még mindig elit helyet foglal el; valamint ha hozzáteszem, hogy ez egy sorozat első kötete (ergo van még hova fejlődni), akkor azért van okom a reményre. A főhősöket nem igazán tudtam megszeretni (még), kicsit agyamra ment Mac "hüpi"-sége, de talán várható némi jellembéli javulás. Sok volt a rózsaszín, a szivárvány és a "jaj-a-körmöm"... Barrons-szel pedig még nem tudok mit kezdeni... Valahol olvastam Vis Majoros hasonlatot... És lehet is benne valami... Bár VM-nak még a nyomába sem ér, de akármi lehet még belőle :) Ugyanakkor kaptam egy alternatív, sötét tündérvilágot, E/1-es elbeszélést (amit személy szerint még mindig nem szeretek), viszonylag izgalmas cselekményt, rengeteg Írországot (ahol még nem jártam, de egyszer tuti eljutok), pár apró csavart, csepp jellemfejlődést és egy kis nem igazán feltüzelő erotikát. Következő kötetek a polcon, olvasnám is, de most annyi "rögtön-olvasnom-kell" könyvünk lett, hogy csak bele-belekóstolok sorozatokba :) | 
Előre leszögezem, hogy kifejezetten tetszett a könyv.
Karen Marie Moning tündérei meglehetősen különlegesek és szokatlanok. A könyv meglepően jó ahhoz képest, hogy csak egy könnyű limonádé. Nem olyan, mint például A szukkubusz dala, itt szépen folyik a történet, könnyű olvasni, magába szippant, szerethetőek, és ha nem is kiszámíthatatlanok, de nem is sablonosak a karakterek, érdekes a világ, a lények, a mágia. De azért nem szabad úgy leülni olvasni a könyvet, hogy GRRM szintű szövevényes történetet vagy Patrick Rothfuss szintű leírásokat várunk. Remélem nem sértek meg senkit azzal, ha azt írom, hogy ez bizony egy kifejezetten nőknek írt urban fantasy, amit a férfiak is élvezettel forgathatnak. Kategóriájában nálam első helyre került.
Ja, és erotikus könyveket megszégyenítően jók azon leírások benne, amikben Mac begerjed.
| |
| Szépen épül a fal az apró téglákból, szerintem biztos az az alap :) Logikus történetvezetés: 4 / 5 | Szépen, logikusan felépített történetvezetés, én nem találtam benne logikai bukfenceket. Logikus történetvezetés: 5 / 5 | |
| Szépen ki van töltve az a 300 oldal, nincs hiányérzetem. Vastagság: 5 / 5 | Megfelelő vastagság a megfelelő történethez, pont jó. Vastagság: 5 / 5 | |
| Élvezhető. Ha éppen nem az van ecsetelve, milyen cuki az a rózsaszín felső... Élvezhetőség: 3 / 5 | Nagyon élvezetes, csak nagyon ritkán ül le egy kicsit a történet. Élvezhetőség: 4 / 5 | |
| Nem olvastam még sok urban fantasyt, tündéreset pedig abszolút nem, így nekem egyedi a világ. Karakterek egyszerűek, de talán fejlődőképesek. Történet, karakterek, világ: 4 / 5 | Egyedi világ, könnyen megkedvelhető karakterek, jellemfejlődés. A történet szépen felépített és izgalmas. Történet, karakterek, világ: 5 / 5 | |
| A hibái ellenére nagyon olvastatja magát... Nagyon gyorsan peregtek az oldalak... Letehetetlenség: 5 / 5 | Könnyű olvasni, mert magába szippant a történet, és szinte mindig van valami, ami miatt nem akarod abbahagyni az olvasását, de azért nem letehetetlen. Letehetetlenség: 4 / 5 | |
| Könnyű olvasni, nagyok a betűk és a sorok közötti távolság is. Helyesírás olyan, mint általában minden könyvé, fordítás elmegy... Nem egy szépirodalmi műről van szó... A borító nem tetszik... Szerintem az angol (amerikai?) jobb lett volna... Szerkesztés: 4 / 5 | Azt leszámítva, hogy a borító nem tetszik és ostoba címe lett, semmi bajom a szerkesztéssel. Szerkesztés: 4 / 5 | |
Összesen: 25 / 30 | Összesen: 27 / 30 | |
| Jó alapanyagból egy közepes kezdés, de legalább van még hova fejlődni. A lehetőséget látom, remélem, élt is vele az írónő a folytatásban. Nőknek ajánlott, férfiaknak is olvasható. | Bátran ajánlom mindenkinek, azoknak is, akik idegenkednek a fantasy-ktől. Érdemes elolvasni. |
Idézetek
Pár kedvet hozó, vagy éppen elrettentő idézet, véletlenszerűen. És Spoilermentesen!
"– Néha Ms. Lane- mondta-, az embernek szakítania kell a múltjával, hogy legyen jövője. Ezt soha nem könnyű megtenni. Ez az egyik különbség a túlélők és az áldozatok között. Elengedni azt, ami volt, hogy túlélje azt, ami van."
"Egyébként szeretem a könyveket, jobban, mint a filmeket. A filmek megmondják, mit gondolj. Egy jó könyv megengedi, hogy legyenek saját
gondolataid. A filmek egy rózsaszín házat mutatnak, egy jó könyv viszont azt mondja, hogy van egy rózsaszín ház, de megengedi, hogy az utolsó simításokat magad végezd el, esetleg kiválaszthatod a tető stílusát, és leparkolhatsz előtte. Az én képzeletem mindig felülmúlta a filmeket."
"Igazán egyszerű az életfilozófiám: ha egy adott napon senki sem akar megölni, az már jó napnak számít.
Az utóbbi időben nem igazán vannak jó napjaim."
"– Lélegezzen lassan, mélyen. Úrrá tud lenni rajta, Ms. Lane, csak koncentráljon.
Nyeltem a levegőt. Nem segített.
– Nem azt mondtam, hogy egy partra vetett halat utánozzon, hanem azt, hogy lélegezzen."
"– A gyönyörű nők nem olyan erős jellemek, hogy a szépségük nélkül is életben maradjanak. Ha elveszik tőlük, összeomlanak. – Pillantása bírált, ítéletet hozott, és végre is hajtotta. Nem is próbáltam elrejteni a szarkazmust a hangomban.
– Roppant hízelgő, hogy engem is a gyönyörű nők közé sorol, Barrons, de engedje meg, hogy rámutassak egy tényre: még élek. Találkoztam a Szürke Emberrel, és még itt vagyok, olyan csinosan, mint mindig, maga seggfej."
"Maga, Ms. Lane, fenyegetést jelent másokra! Maga egy két lábon járó, beszélő, rózsaszínű katasztrófa!"
"Szivárvány Mac itt annyira kilógott volna a sorból, mint tarajos sül a kisállat-simogatóból."
"A „jogom van hozzá" generációhoz tartozó gyerekek azt hiszik, hogy mindenből a lehető legjobbat érdemlik pusztán azért, mert megszülettek, és ha a szüleik nem ruházzák fel őket minden lehetséges előnnyel, akkor bukásra ítéltetnek. A számítógépes játékok, a műholdas tévé, az internet és a legújabb, legszuperebb elektronikus kütyük nevelték fel őket – a szülők nem sokat voltak otthon, hiszen azért gályáztak, hogy mindezt megadhassák nekik –, s a legtöbbjük azt hiszi, hogy ha valami nem stimmel velük, az nem az ő hibájuk: a szüleik tették tönkre őket, valószínűleg azzal, hogy túl sokat voltak távol. Akárhonnan is nézzük, a szülők számára ez egy gonosz kis huszonkettes csapdája."
"Említettem már, milyen bölcs asszony az anyám? Apám még harminc év után is fülig szerelmes belé, még mindig azt hiszi, hogy a nap Rainey Lane fején kel és nyugszik, s ha reggel anyám nem kelne fel az ágyból, akkor a nap sem. És ő sem. Alina és én soha nem nélkülöztük a szeretetüket, de mindig tudtuk, hogy egymást egy kicsivel jobban szeretik. Undorítónak találtuk, ugyanakkor megnyugtatónak is, hogy állandóan magukra zárták a hálószobájuk ajtaját: a leglehetetlenebb időpontokban, néha kétszeris egy nap. Csak forgattuk a szemünket, de egy olyan világban, ahol a válási arány ijesztőbb, mint a benzin ára, egymás iránt érzett szüntelen szerelmük jelentette a biztos pontot."
"Visszamentünk az üzlet fő helyiségébe, és ugyanahhoz a teveszínű bőrszófához kísért, amelyiken néhány napja ültem. Ráterített egy takarót, hogy megvédje a vizes farmeremtől. Lent délen egy szófa soha nem fontosabb, mint az, aki rajta ül. Ezt az apróságot úgy hívjuk: vendégszeretet."
Képek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése