Vélemény - Pro&Kontra - Szergej Lukjanyenko: Új őrség

Fülszöveg





Egy kövér, csúnyácska tízéves kisfiú személyében nagy erejű, hasonítatlan Fénypárti próféta jelenik meg Moszkvában. Ezzel újból megbomlani látszik a Fény és a Setét egyensúlya. De nem ez a legnagyobb baj. A próféták jövendölése, ha az emberek tudomására jut, feltétlenül be is teljesedik, és ez rendszerint háborút, országok és népek pusztulását jelenti. A Homály elküldi tehát teljes hatalmával rendelkező megtestesülését, a Tigrist, hogy megölje a hírhozót, és bárki mást is, aki esetleg meghallgatta. 
A moszkvai Éjszakai Őrség megpróbálja megállítani az ítéletvégrehajtót, de Anton Gorogyeckijnek és társainak rá kell döbbenniük, hogy soraik között olyanok is vannak, akik magát a Homályt akarják eltörölni. Márpedig akkor megszűnik a mágia, a Másfélék elvesztik minden rendkívüli képességüket. És a világ visszavonhatatlanul megváltozik.


Műfaj: szórakoztató irodalom, fantasy, urban fantasy
Kiadó: Metropolis Media, 2012.
Oldalak száma: 368 oldal
Eredeti cím: Partials
Saját példány
Őrség-sorozat 4. kötete
1.: Éjszakai őrség - értékeltük
2. Nappali őrség - értékeltük
3. Alkonyi őrség - értékeltük
4. Utolsó őrség - értékeltük

Vélemény


Az éjszakai őrség után talán ez az egyik legemlékezetesebb könyve az írónak (abból az ötből, amit eddig olvastam). Ez egy viszonylag új könyv (2012-es az eredeti, goodreads pl. pang, nincs fent szinte semmi infó...), én is gyorsan lecsaptam rá a negyedik kötet után. Most meg nem tudom, hogyan tovább, mert elfogytak :)

Remélem, olvashatunk még sokat a moszkvai éjjeli és nappali őrségről, mert hiányozni fognak... (Oké, van még más Lukjanyenko-könyvünk, de azok már nem az Őrség-sorozat részei és egyelőre félek őket elkezdeni, hátha nem hozzák ezt a szintet...)





Az Őrség-sorozat utolsó része az előző részekből megszokott színvonalat hozza, tehát izgalmas, csavaros, jó történetet kapunk, jó karaktereket és a setét és fény erőinek újabb történetét.

Lukjanyenko mesterien bánik a tollával, szerencsére sikerült beszereznünk más könyvet is tőle, az Igék földje-sorozatát, de még kicsit odébb van, mire bele tudunk kezdeni, minden esetre azt, hogy Anton kalandjai ezzel a könyvvel véget érnek, nagyon sajnálom, mert ritkán találkozni olyan könyvvel, ami ilyen jól összerakott urban fantasy lenne.
Ismét új dolgokat tudunk meg a Homályról, még mindig szépen kapcsolódnak a kirakós darabkái
Logikus történetvezetés: 5 / 5

Az Őrség világában minden nagyon jól átgondolt szépen felépített, nemigen lehet belekötni.
Logikus történetvezetés: 5 / 5

Nem éreztem azt az összecsapottságot most, mint pl. az előző kötetnél; az idő jót tett, megtanulta szépen lezárni a végét, úgyhogy megfelelő
Vastagság: 5 / 5

Nem rövid, de nem is elnyújtott, pont jó.
Vastagság: 5 / 5

Csak ismételném magam: teljesen rendben van, jó olvasni, kikapcsol
Élvezhetőség: 5 / 5

Nagyszerű könyv, pörgős, csavaros, élvezetes.
Élvezhetőség: 5 / 5

Valamelyik résznél kritizáltam, hogy Anton mindig a nagy hős és ez már uncsi, most ez is stimmel, nem kerültünk át a paci túloldalára; a karakterek jók, még a gyerekek is, a történet meg... A szokásos :)
Történet, karakterek: 5 / 5

A történet, a világ, a karakterek mind olyan dolgok, amik ebben a sorozatban mesterien ki vannak dolgozva.
Történet, karakterek: 5 / 5

Gyorsan kivégeztem, nem vonatonalvós könyv, szépen olvastatja magát
Letehetetlenség: 5 / 5


Nagyon jó könyv, nagyon olvastatja magát, de nem letehetetlen.
Letehetetlenség: 4 / 5

Szép borító, láblécek, a megszokott helyesírás és fordítás, rendben volt
Szerkesztés: 5 / 5

A könyvvel összességében nincsen semmi baj, a borító nekem mondjuk annyira nem jön be, de cserébe nagyon jók a lábjegyzetek.
Szerkesztés: 5 / 5

Összesen: 30 / 30


Összesen: 29 / 30

Sokat gondolkodtam azon, vajon miért tetszik annyira az író stílusa vagy legalábbis ez a sorozat, és nem találom a válaszokat... Lehet, hogy ez egy fantasy-sorozat (vámpírok, boszorkányok), de az író olyan szépen beillesztette a misztikus erőket a jelen Moszkvájába (és néha persze a Föld más pontjaiba), hogy néha teljesen természetesnek venném, ha szembe jönne velem egy Másféle (oké, úgy sem tudnék róla, de na...), olyan reális az Őrségek világa...

Természetesen kötelezően ajánlott a sorozat mindenkinek! Nem beszélnék le senkit :) 
Szergej Lukjanyenko könyveire érdemes odafigyelni, mert nagyon jók, legalább is abból kiindulva, amiket eddig olvastam tőle, vagyis az Őrség és a Világok őre sorozta. Éppen ez az oka, hogy az Igék földjét is beszereztük.

Ez a rész méltó befejezése az előző részeknek. Én mindenkinek csak ajánlani tudom, mert élvezetes és nagyon izgalmas. Nem szokványos, és vannak benne fordulatok bőven.

Jah, és van egy tervem arra az időre, amikor túl sok szabadidőm lesz, ki akarom gyűjteni az összes zeneszámot a könyvekből, és csinálni belőlük egy lejátszólistát, összesítve és könyvek szerint is. 


Idézetek

Pár kedvet hozó, vagy éppen elrettentő idézet, véletlenszerűen. És Spoilermentesen!


"Gyima Pasztuhov őrmester jó zsaru volt." (első mondat)




"Nem vagyok biztos benne, hogy a tudás boldogít. Általában sokkal boldogabbak azok, akik nem is sejtik az igazságot."


"– Te hiszel Allahban? – Hiszek – felelte Aliser. – Ezért is nem iszom.
– Na és a sör?
– Sört iszom. A próféta azt mondta, hogy az első csepp bor megöli az embert, de a sörről egy szót sem szólt."




"Megmosdassuk a gyereket, vagy csináljunk inkább másikat?"




"– Európában általában úgy gondolják, hogy mindig van legalább két út, és ezek közül az egyik helyes. Mit itt, Ázsiában tudjuk, az is lehet, hogy egyáltalán nincs út, de lehet megszámlálhatatlanul sok is. Ám ez nem jelenti azt, hogy ezek közül akár egy is helyesnek bizonyulhat. – Én Oroszországban élek – feleltem. – Az pedig nem Európa és nem is Ázsia. Útjaink egyáltalán nincsenek, csak irányok, de ez minket sosem zavart."




"Amikor a vezérek elárulják a tulajdon népüket, de a nép nem kergeti el őket – semmi értelme csak a vezéreket vádolni."




"– … Nem hallom Szemjont. És nem tudok kapcsolatba lépni vele. Próbálja meg valaki!
Olga is lehunyta a szemét.
Gliba látványosan a homlokához emelte kezét.
Germensohn az ajka szélét harapdálta.
Szvetlana a homlokát ráncolta.
Én meg elővettem a mobilomat, s megnyomtam a gyorshívás gombját."





"Becsületes politikus: ez szellemes képtelenség."



" A Gyűrűk Ura viszont tetszett – folytatta élményei megosztását Arina. – Persze butaság, de milyen szép mese!
Nem vitatkoztam vele. Nálunk az ügyeletesek állandóan A Gyűrűk Urát nézték, ez valamiféle rituálévá vált, mint ahogy az űrhajósok mindig megnézik indulás előtt a Hárem a sivatagbant és szilveszterkor az ország egész lakossága A sors iróniáját. Ügyeleteseink nem is igazán nézik a filmet, inkább afféle háttérként szolgál, de rendszeresen heves viták robbantak ki arról, miféle igézettel lehetne így meg így elbánni az ellenséggel, és elhajítani a torony tetejére… lehetséges-e olyan amulettet csinálni, amelyik legalább emlékeztetne az Egy Gyűrűre – hogy hasson a hordozójára, és szinte lehetetlen legyen megsemmisíteni, és lehetővé teszi, hogy erőfeszítés nélkül le lehessen menni a Homályba… Bármily furcsa is, a film megjelenése hozott némi újdonságot a gyakorlati mágiába – hiszen mindig akad egy-egy makacs fickó, aki nem hiszi el, hogy „ezt nem lehet megcsinálni”, és kitalálja, hogyan lehet mégiscsak."




"Nálunk nem szeretik az egyszer használatos dolgokat. Mifelénk még emlékeznek arra, hogyan lehet megjavítani a harisnyanadrágokat, nálunk kimossák a műanyag zacskókat, és még járnak kannával tejért. A kiürült joghurtos pohár felhasználásának rengeteg módját ismerik – a palántaneveléstől az aprópénzgyűjtésig."




"– Mutassa a meghívóját, polgártárs! – állta el az utamat egy pirospozsgás, egyenruhás rendőr.
– Nem érdekel téged az én meghívóm – mondtam komoran és egy csillagközi jedi lovag mozdulatával odaintettem neki. Mögöttem leplezetlenül vihogott a vámpír.
– Nem érdekel a meghívód – egyezett bele a rendőr hátralépve."




" Anna Tyihonovna régimódi asszony volt. Azt beszélték, hogy ha nincsenek szemtanúk, egyetlen tanárnőnk ma is csészealjból issza a teát. A zöld változatot nem ismeri el, még inkább megveti a különböző fűpárlatokat, amelyeket félreértésből teának neveznek. Az ő fogalmai szerint a teának feketének kell lennie, mint a szurok, és erősnek, mint a bűnöző lelkiismerete. 

Vagy fordítva. Feketének, mint a lelkiismeret, és erősnek, mint a szurok. 

És édesnek."



"– A kisebb rosszat választva sosem szabad elfelejtened, hogy mégiscsak a rosszat választottad – mondta komolyan Arina.
– De ha nem választunk semmit, egyszerre választottuk a kisebb és a nagyobb rosszat – jegyeztem meg."




"Én átmentem a nappaliba, kiválasztottam Terry Pratchett egyik könyvét, és lefeküdtem vele a díványra. Mi kell még egy családos, már nem egészen fiatal varázslónak a boldogsághoz egy viharos nap után? Kitalált varázslókról olvasni, mialatt a felesége borscsot főz, a kislánya pedig valami békés és csöndes dologgal foglalatoskodik."




"– Na és mi van a mi kis prófétánkkal? – érdeklődött váratlanul Geszer.
– Tanul.
– Összebarátkozott valakivel?
– Nágyával – mondtam. – Gondolom tud róla.
– Tudok – ismerte be Geszer. – Ebben az életkorban ha egy kislány orrba ver egy fiút, az nagy és erős barátság alapjává válik. Kár, hogy a felnőtteknél minden bonyolultabb."





"Alekszandrnak hívták, még nemrégiben is a repülőmérnöki egyetemen tanult, és űrhajózási mérnök akart lenni. Az ilyenekből csakis Fénypárti lehet, mert 2012-ben Oroszországban csak a gyerekek és az egyszerű lelkek képesek arról ábrándozni, hogy űrhajósok lesznek."



"– Milyen szép jelenet – szólalt meg váratlanul Germensohn. – És nagyon pozitív… nemzetközi… Egy tibeti, egy kazah és két zsidó igyekszik megmenteni egy orosz kisfiút…
– Én üzbég vagyok – jegyezte meg Aliser.
– Én meg nem vagyok zsidó – tisztáztam.
– A Gorogyeckij névvel? – érdeklődött Germensohn.
– Ez ősi orosz családnév! Egy Volga-parti kisváros nevéből, ott éltek az őseim.
– Akkor még szebb – döntött Germensohn. – Egy tibeti, egy üzbég, egy orosz meg egy zsidó…
– Úgy hangzik, mint egy vicc eleje – mondta Aliser."



"Játszótéren sörözni – régi szovjet hagyomány."



"– Mondja meg őszintén, főnök: képes bármit megindokolni a jó és igazságosság szempontjából?
Geszer elgondolkodott. Megvakarta az orra hegyét.
– Tulajdonképpen valószínűleg igen. De ne izgasd magad, idővel ezt mindenki megtanulja!"





"A kisfiút zsírpacninak nevező, komisz szomszédasszonynak igazat kellett adni. A fiúcska puhány volt, arca kerek, az arcbőre rücskös, ami idősebb embereknél teljesen megszokott, de gyereknél rendkívül ritka. Az ilyen gyerekekről mondják a szüleik bocsánatkérő hangon: „Tudja, nagyon okos, jó gyerek…”




"– Megjósolod a jövőt, még ha egyelőre ügyetlenül is. És mondd… három-négyszáz év múlva ki uralkodik a capitoliumi dombon?
– Egy néger ül a trónon, és béketeremtőként magasztalják majd őt, de vasmadarakat küld az óceánon túlra, hogy megszerezze a líbiaiak és perzsák kincseit, és ebből nagy háború támad, és megrázkódtatások a világban… – mondta a fiú lassan, mintegy félálomban.
– Hm… – Erasmus útitársa megdörzsölte az orra hegyét – Nem, még mindig messze vagy a legfőbb próféciádtól. Túl sokat hibázol. Az olaszok folyton hadakoznak az arabokkal, de hogy uralkodhatna egy fekete bőrű Rómában? Perzsia… még hagyján, de Líbiában nincs semmiféle kincs, csak a sivatag van ott, amely azt a haszontalan fekete olajat szüli."



"Már nagy kisfiú vagy, tudnod kell, hogy a pontosan működő közlekedés, a rend és biztonság az utcákon, az udvarias emberek és a jól működő egészségügy: mindez a diktatúra vívmánya."




"– De mi vagyunk a rendőrség! Őrzünk és védünk!
– Nem, még csak rendőrség sem vagyunk. Bürokraták vagyunk, olyan törvények betartására ügyelünk, amelyek nekünk magunknak sem tetszenek, Kutyák vagyunk, akik a nyájat védik a farkasoktól, de nem harapjuk meg a pásztorokat, akik esténként saslikot sütnek a bárányokból."





"Mint mindenki tudja, az interneten a megszokott hangokon kívül több százat lehet a letölteni navigátorra: ha akarod, az ünnepélyes Gorbacsov vagy a lassú beszédű Jelcin, az éles hangú Putyin vagy a hadaró Medvegyev diktálja, merre menj, de azoknak, akik ezt értékelik, akad Lenin is: „A helyes úton haladjatok, elvtársak!”; és Sztálin: „Térjetek le jobbra!” Az én telefonom hangja valamilyen régi filmre emlékeztetett: „Balra, mylord”, „Jobbra, mylord”, és ezt tetszett nekem – valahogy nagyon jól illett Erasmus úrhoz."



" Germensohn meglendítette a kezét alulról fölfele, mintha láthatatlan súlyt emelne fel. Közte és az ismeretlen között felpúposodott a föld. Háromméteres oszlopban magasodott fel. Az oszlop rángatózott, majd groteszk emberi alakot öltött, amely mellet Nyikolaj Valujev karcsúnak és szépnek látszott volna, bár alacsonynak, törékenynek.
Már volt alkalmam gólemmel találkozni. Sőt, gyakrabban is, mint azt kívántam volna általános fejlődésem érdekében. De gólem teremtését, ráadásul ilyen gyorsan és az agyagba helyezett mindenféle rúna és kézirat nélkül most láttam először.
– Jaj, ezek a zsidó hókuszpókuszok! – nyögte Olga."




"– Orvos vagyok, nem gyilkos – háborodott fel Szvetlana. 

– Minden orvosnak rendelkeznie kell saját temetővel – zárta le a vitát Geszer."




"– Miért ellenszenves, kövér fiúcska a próféta, miért nem gyönyörű, fiatal lány? – kiáltott fel. – Így semmi motiváció az önfeláldozásra!
– Mintha megkeresztelkedni készültél volna… – emlékeztettem.
– Erről van szó. Meg akarom érni. Tudod, még az ostoba lovagok is, akik pedig alig várták, hogy megverekedhessenek bárkivel, még ők is csak akkor indultak harcba a sárkány ellen, ha az gyönyörű fiatal lány rabolt el, nem pedig egy takonypóc fiút.
– Valahogy nagyon is egoista a motivációd – mondtam dühösen.
– Esztétikus – javított ki Lasz."



"De a kocsi alaposan átalakult. Az öreg, de erős német autó mintha szétfolyt volna, megváltoztak az arányai, az utastér jóval ódivatúbb lett, a kormánykerék összement Geszer kezében, vékonyabbá vált, közepén büszke szarvast ábrázoló, fényes, nikkelezett emblémával. Ugyanilyen szarvasfigura bújt elő a motorháztetőből is. A műszerfal kidomborodott, félkör alakú sebességmérőt tolva ki Geszer előtt, alatta négy apró, szögletes számlappal. Középen, a szerény fedélzeti komputer helyén nagyon primitív, két hullámsávos rádiókészülék jelent meg, közvetlenül előttem pedig kerek, mechanikus óra. 

– Igen – mondta Geszer. – Előnyben részesítem a hazai gyártmányú kocsikat. Ez egy második generációs Volga. Az én hűséges harci ménem. Kérem senkinek nem elmesélni… ismerlek benneteket, csípős nyelvű szellemeskedőket… 

(…) 

Na de hogy milyen fickó a főnök! Öreg Volgával járni, lestrapált, mégiscsak tekintélyes BMW-nek álcázva! Őszintén szólva nem számítottam ilyen szemérmes hazafiságra… Vagy ez nem is hazafiság, hanem konzervativizmus?"




"Ezért azok az emberek, akik lemondanak a hasonítás lehetőségéről, és emberek maradnak, valószínűleg helyesen döntenek. Ostobán, de helyesen.
– A mamának nem mondhatok meg semmit? – kérdezte Kesa.
– Semmit – erősítette meg Geszer.
– De hát Hermione… – Kesa felsandított Geszerre – Harry Potter barátnője…
– Tudom – mondta Geszer biztatóan.
– Ő elmesélte a szüleinek.
– De azután, emlékezz csak, kénytelen volt törölni az emlékezetükből – jegyezte meg Geszer kedvesen. – Hidd el, jobb, ha nem mondasz semmit!
Hát igen, Rowling könyvei után jóval egyszerűbb lett a dolog. A gyerekek kapásból megértik az alapkoncepciót, csak az keseríti el őket nagyon, hogy nincs Roxfort. Geszer azt állítja, a szerző a londoni Őrség, pontosabban mindkét Őrség megbízásából írta meg könyveit, az információ egy részének kiszivárogtatásához az Inkvizíció is hozzájárult."


"– Én személy szerint child-free vagyok – mondta a lány kihívóan. 

– Gyermektelen? Talán meddő? 

A lány megrázta a fejét. 

– Széles körben elterjedt félreértés! Mi child-free nők ellenezzük a gyerekvállalást, mert az csak rabszolgává tesz. Döntened kell: vagy szabad, büszke személyiség leszel, vagy pedig a lakosság újratermelési mechanizmusának társadalmi kelléke!"



"– (…) Ezért mi nem vagyunk hajlandók úgy tekinteni az emberekre, mintha állatok lennének. De nem is tekintjük velünk egyenlőnek őket!
– De igen – mondtam makacsul.
– Csakugyan? – Lasz elnevette magát. – Mikor éltél emberként utoljára, Anton? Úgy, hogy számolgatnod kelljen, mennyi maradt a zsebedben a fizetésig; meg kelljen alázkodnod egy emberi kishivatalnok előtt, mert rossz iratot kaptál; bolyonganod kell a lepusztult rendelőben, a fáradt orvosoktól várva a gyógyulást; álltál két órát egy dugóban, mert az éppen aktuális vezér miatt lezárták fél Moszkvát; húzódtál félre veled szembe száguldó, villogóval és különleges rendszámmal rendelkező kocsi elől?
– Bőven akad Moszkvában olyan ember is, akinek nem kell megszámolnia minden kopejkát, nem alázkodik meg a hivatalnokok előtt… – kezdtem.
– Természetesen, és ők állatnak tekintik a körülöttük élőket – bólintott Lasz. – Azokat, akiknek a kocsiján nincs villogó, a levéltárcájukban meg néhány nagy külföldi bank hitelkártyája."




"– Anton, hogy kell a Pagesben kikapcsolni a markírozott listát? 

– Menjen be a Nézetbe, hívja be az inspektor ablakot, ott talál… – Csodálkozva néztem Geszerre. – Miért látott neki a Mac megtanulásának? 

– Érdekes dolog valami újat tanulni – felelte Gesze az egeret húzkodva az asztalon. – Vagy úgy gondolod, túlságosan öreg vagyok már ehhez? 

– Ugyan már, főnök – feleltem a teát kortyolgatva –, jó erőben lévő öreg maga. 

– A számolótábláról nehezen tértem át a számológépre – mondta Geszer. – De a számológépről a kalkulátorra már könnyedén. Az írógép viszont sosem tetszett nekem, korábban még gyorsírónőm is volt… – Egy pillanatra elakadt, és valamilyen emléken elmosolyodott. Anna Tyihonovna ajkán is alig észrevehető mosoly játszott. – A komputer viszont egyből megtetszett. Van benne valami helyes… varázslatos!"



Képek



angol borító

angol borító

Megjegyzés küldése