Vélemény

Fülszöveg

Különös vámpírtámadás áldozata lesz a skóciai Edinburgh-ban egy orosz fiatalember. A Nappali és az Éjszakai Őrség, no meg persze az Inkvizíció egyaránt szeretné kideríteni, mi is történt valójában. A megindult nyomozás egyre furcsább fordulatokat vesz. Kiderül, hogy megtörtént az, ami korábban elképzelhetetlen volt: összefogott egy vámpír, egy Fénypárti mágus és egy Inkvizítor, hogy megszerezzék a világ leghatalmasabb talizmánját, a Minden Koronáját, amelyet még maga Merlin készített. Utolsó Őrségnek nevezik magukat, mind a hárman Legfelső szintűek. A világ feletti uralomra törnek? Ezért nem fognának össze a Fény és a Setét erői. Valami más, ennél is nagyobb cél vezérli őket.
A nyomozás szálai Edinburgh-ból a távoli és ősi Szamarkandba, majd ismét Skóciába vezetnek. A küzdelem egyre kegyetlenebb, kíméletlenebb, az Utolsó Őrség minden szabályt, magát a Megállapodást is megszegve mágikus eszközökkel felfegyverzett embereket is bevon a harcba. A tét a Másfélék megmaradása…

Műfaj: szórakoztató irodalom, urban fantasy

Kiadó: Metropolis Media, 2008.

Oldalak száma: 340 oldal

Eredeti cím: Последний дозор (Posledniy Dozor, Final Watch, The Last Watch)

Saját példány

Őrség-sorozat 4. kötete
1.: Éjszakai őrség - értékeltük
2. Nappali őrség - értékeltük
3. Alkonyi őrség - értékeltük

Eltelt jópár hónap, mire ismét Lukjanyenkót vettem a kezembe, az elvárások persze megvoltak, ismét nem teljesített rosszul, azóta pedig már olvastam még egyet tőle, plusz vettem még kettőt. Azt hittem, ez lesz a befejező kötet, de 2012-ben született még egy rész, szerintem tudunk még szeretni pár folytatást a sorozatból :)		Ez a rész sem marad el az előzőektől. Meg kell hagyni, hogy Szergej Lukjanyenko nagyon tud írni. Az Őrség-sorozat után már elolvastam a Világok őre sorozatát is, és megszereztük könyvhéten az Igék földje könyveit is, hamarosan azok is terítékre kerülnek. Nem véletlen, hogy ennyire szeretjük és faljuk a könyveit, ez az író egyszerűen zseniális. Más könyvekben általában nem szeretem, amikor a kerek egész több különálló, de lazán kapcsolt kis történetből áll, de ez az Őrség.sorozatban nagyon bejött. Azt gondolná az ember, hogy 3 könyv után már ellőtte az író minden puskaporát de ez koránt sincs így. A történet izgalmas, fordulatos, pörgős, a megszokott egyedi hangulattal, a nem teljesen jó és nem igazán gonosz párharcával. Le a kalappal, és reméljük, jön még folytatás az Új őrség után is.
Az eddigiekre épül, egyre mélyebb rétegeit ismerjük meg az általa teremtett világnak (és a Homálynak), a kis darabkák pedig szépen passzolnak Logikus történetvezetés: 5 / 5		Minden könyv egymásra épül, és egyre jobban megismerjük a világot. Minden szépen fel van építve, kitalálva. Logikus történetvezetés: 5 / 5
Kellemesen kézben tartható, kicsit talán rövid (illetve össze lett csapva a vége) Vastagság: 4 / 5		Jó fogni, jó olvasni, nem hosszú, nem rövid. Vastagság: 5 / 5
Hozta a megszokottat, teljesen rendben van, Őrségek, Homály, Oroszország, plusz egy kis Bajkonur és Skócia. Szuper Élvezhetőség: 5 / 5		Ahogy az előzőek is, ez is nagyon élvezetes, lendületes és magába szippant. Élvezhetőség: 5 / 5
A főszereplő természetesen továbbra is Anton Gorogyeckij, egyre inkább megismerjük a csöpp lányát, Nágyát, illetve további szereplőket. A Homályról nem is beszélve. Történet, karakterek: 5 / 5		Anton és a többi szereplő is karakteresek, a helyszínek szemléletesek, a történet fordulatos és izgalmas. Megvan benne minden, amire csak vágyhat az olvasó. Történet, karakterek: 5 / 5
Olvastatta magát, legjobban Skócia és Kazahsztán tetszett, meg kéne nézni a bajkonuri űrállomást :) A vége persze most is a legizgalmasabb (bár kissé kiszámítható) Letehetetlenség: 4 / 5		Majdnem letehetetlen, de azért nem az, ha nagyon muszáj, akkor másra is tud figyelni az ember... :) Letehetetlenség: 4 / 5
Jó kis borító, elhanyagolható mértékű helyesírás-elgépelés, lábjegyzetek, ha nem lennénk zsenik orosz kultúrából, tetszett Szerkesztés: 5 / 5		A borító rendben van, zavaró hibákat nem leltem, ezekben a könyvekben pedig mindig is szerettem a lábjegyzeteket. Szerkesztés: 5 / 5
Összesen: 28 / 30		Összesen: 29 / 30
Nem tudtam, mit lehet még kihozni az Őrségekből három kötet után, de Lukjanyenko megmutatta, hogy kell ezt. Nem mondom, hogy egyben végigolvasnám a sorozatot, de kis szünetekkel teljesen jó, most sem csalódtam, sőt, gyorsan folytattam is a mostanáig befejező kötettel, aztán szereztünk utánpótlást a későbbiekre. A világnak szüksége van Lukjanyenkóra, vagy nem is tudom, de nekem biztosan. De most komolyan. Senki nem tudná természetesebben elmesélné A gyűrűk ura lényegét! (ld. az idézeteknél) Természetesen ez is újraolvasós (most épp 'rámoccantam a filmekre is, újra kellene őket nézni...)		Igen, ez egy olyan könyv, amit (ahogy természetesen az egész sorozatot is) mindenkinek el kéne olvasnia. Nem szabad félni, ódzkodni tőle, ez a sorozat nagyon ott van. Mindenkinek bátran ajánlom.

Idézetek

Pár kedvet hozó, vagy éppen elrettentő idézet, véletlenszerűen. És Spoilermentesen!

"Lera Viktort nézte, és mosolygott." (első mondat)

"Emlékszem, egyszer az egész Őrséggel közösen elmentünk a Puskin moziba A Gyűrűk Ura premierjére. És minden remek is volt, amíg a Fénypárti Gandalf és aSetét Szarumán össze nem csapott harci botjával. Akkor a két sor, amelyet Másfélék töltöttek meg, harsány röhögésben tört ki. Különösen a gyakornokok, akiknek mindennap azt verték a fejükbe, hogy az a mágus, aki a talizmánokra hagyatkozik, hatásra és nem hatékonyságra törekvő naplopó. A mágus erejét a Homály ügyes kihasználása és az igézetek adják."

"Teljesen kiürülve álltam. Mellettem felnevetett Afandi. − Mit dobtál… rá?
− A következő hetvenhét alkalommal, amikor lefekszik egy nővel, csúfos kudarc vár rá! − magyarázta diadalittasan Afandi. − És ezt az igézetet senki sem tudja levenni róla.
− Nagyon szellemes − mondtam. − És nagyon keleti."

"Őszintén szólva jobban örültem volna egy UAZ-nak vagy Nivának. Nem hazafias meggondolásból, hanem azért, mert a Toyota dzsipek nem igazán elterjedtek Üzbegisztánban. Mágia segítségével álcázni meg olyan lett volna, hogy akár zászlót lengetve kiabálhattuk volna: „Hahó, itt vagyunk! Ki keres minket?”"

"– Mindjárt. – Áthajoltam az ülés fölött a csomagtérbe. Előérzetem nem csalt: két rekesz műanyag palackos kóla és néhány dobozban táblás csokoládé volt ott. – Kérsz kólát? – Mi? – kiáltott fel Aliser. – Kóla? Kérek! És csokit is! Isten áldja Amerikát!
– Nem túlzás ez a nagyon édes üdítőital és nagyon kalóriadús csokoládé feltalálásáért?
Válasz helyett Aliser megnyomta a lejátszó gombját. Egy másodperc múlva ritmusos akkordok hangzottak fel a hangszórókból.
– Hát akkor még a rock and rollért – válaszolta Aliser nem zavartatva magát."

"A világban nagyon sok a baj. Ám a rossz legyőzésére tett kísérlet rendszerint még rosszabbat szül."

"– Nézz körül – mondom neki. – Nézz körül… testvérem. (…)
Ezt a csatát nem fogják évszázadokig emlegetni. Sosem dicsekszünk el vele.
Az ellenséget megölni – bátorság. Kínszenvedésre ítélni – aljasság.
Örök kínszenvedésre ítélni – örök aljasság."

"Úgy nézett ki, mint egy hagyományos gazdag üzbég kupec, ahogyan az ilyeneket a régebbi rajzfilmek és karikatúrák ábrázolták, ugyanolyan valósághűen, mint a kövér kapitalistát az elmaradhatatlan szivarral a szájában. Valószínűleg a sors iróniája lehetett, hogy ez a már nem fiatal férfi a gyerekeknek szánt rajzfilmekből és divatos európai folyóiratokból merítette elképzelését arról, hogyan kell kinéznie egy gazdag embernek, Kövér volt, fején aranyszállal hímzett tübetejka. Drága öltönye szemlátomást szűk. Nem kevésbé drága nyakkendőjét láthatóan többször is leette valami zsíros étellel, és azután teljesen gyanútlanul kimosták a mosógépben. Csillogóra kefélt cipője sehogy sem illett a poros utcára. Aranygyűrűiben jókora mesterséges kövek, amelyeket az ékszerészek cinikusan csak szarmalinnak neveznek. A tübetejka a népi elkötelezettséget volt hivatott jelképezni, az összes többi pedig az európai csillogást. Markában drága mobilt szorongatott, de az inkább egy gazdag fiatal bunkóhoz illett volna, mint egy szolid üzletemberhez."

"A falnál jókora kínai gyártmányú zenegép állt, méretes, recsegő hangszórókkal és különböző színű, villogó lámpácskákkal. A kazettán, amelyet éppen játszott, valami eredetileg érdekes népi dallam szólt, de reménytelenül tönkretette a popzenei ritmusra történt átdolgozás és a berendezés minősége. De hangereje elegendő volt ahhoz, hogy nyugodtan beszélgethessünk oroszul anélkül, hogy a szomszédok csodálkozó pillantásait vonnánk magunkra. – Jó szag van. Csak, már megbocsáss, koszos minden. – Ez nem kosz – felelte Aliser. – Pontosabban nem az a kosz. Tudod, amikor Nyugat-Európából Oroszországba jönnek, ők is fintorognak, hogy itt mindenütt koszos minden. Holott nem attól van piszok, hogy nem takarítanak. Oroszországban más a talaj, nagyobb az erózió, ezért a levegő tele van porral, és az mindenütt megtelepszik. Ha felmossák az utakat, Európában három napig is tiszta marad, legfeljebb a szél sodor valami papírhulladékot. Oroszországban meg ha tisztára nyalod is, egy órán belül újra leülepszik a por. Ázsiában még több a por, ezért az európaiak is, az oroszok is azt mondják: „Piszok, kulturálatlanság, elmaradottság!” Ez nem igaz. Csak ilyen a hely. Ázsiában, ha jó szag van, akkor az nem kosz. Ázsiában nem a szemednek, hanem az orrodnak kell hinned.
– Érdekes – mondtam. – Erre még sosem gondoltam. Lehet, hogy Ázsiában ezért keskeny az emberek szeme és nagy az orra?"

"A Toyota viszont új volt, és minden lehetséges extrával felszerelve, ahogyan az Ázsiában szokás – ha már megengedhetsz magadnak egy drága kocsit, akkor abban legyen meg minden! Kettős sportkipufogó, többlemezes CD-lejátszó, krómozott küszöbvédő cső, kerékpártartó (bár nagy pocakú tulajdonosa utoljára gyerekkorában ülhetett biciklire) – egyszóval minden szépen csillogó vacak, amit csak kitaláltak, hogy a nominális árat a másfélszeresére feltornázzák."

"Folyamatosan mosolyogva – amihez az orosz ember mimikai izmai nehezen alkalmazkodnak – elindultam a bőröndömért."

"A taxi egy háromemeletes ház előtt állt meg, amelynek keskeny homlokzata két vásárlókkal teli üzletház közé volt beszorítva. A kirakatokban tarka kiltek és sálak, valamint az elmaradhatatlan whiskiysüvegek sorakoztak. Mi mást is lehetne innen hazavinni? Oroszországból vodkát és matrjoskát, Görögországból úzót és hímzett terítőket, Skóciából whiskyt és sálakat."

"Mindannyian a tömegkultúra gyermekei vagyunk. Mindannyian hiszünk a sablonjaiban. Még igazolványra sincs szükséged, ha úgy viselkedsz, mint egy titkos ügynök a krimikben."