Vélemény

Fülszöveg

Az emberi faj a teljes megsemmisülés szélén áll, miután a Részlegesekkel – az emberekhez megtévesztésig hasonlító, ám mesterségesen előállított szerves lényekkel – folytatott háború megtizedelte a népességet. Az ott bevetett RM nevű vírus néhány tízezerre redukálta a túlélők számát, akik Long Islanden rendezkedtek be, míg a Részlegesek rejtélyes módon visszavonultak. Bármikor lecsaphatnak újra, de ennél is sürgetőbb probléma, hogy egy évtizede nem született az RM-re immunis csecsemő.

Kira, egy tizenhat éves orvostanhallgató a saját bőrén tapasztalja meg, ahogy az RM miatt az emberiség maradéka lassan kipusztul, miközben a kötelező terhességi törvény a polgárháború szélére sodorja őket. Kira nem hajlandó tétlenül nézni az eseményeket, mindent elkövet, hogy megtalálja a vírus gyógymódját. Erőfeszítései közben döbben rá: mind az emberiség, mind a Részlegesek túlélése azon múlik, sikerül-e felfednie a két faj közötti kapcsolatot – amelyet az emberiség vagy elfelejtett, vagy soha nem is tudott róla.

Dan Wells, a Nem vagyok sorozatgyilkos méltán elismert szerzője izgalmas utazásra invitálja az olvasót egy olyan világba, amelyben maga az emberi lét fogalma kérdőjeleződik meg – ahol emberi mivoltunk egyben a legnagyobb hátrányunk és egyetlen reményünk a túlélésre.

Műfaj: szórakoztató irodalom, sci-fi, disztópia

Kiadó: Fumax, 2012.

Oldalak száma: 456 oldal

Eredeti cím: Partials

Saját példány

Részlegesek-trilógia 1. kötete
Itt bele is olvashatsz (17 oldal)

Nos, nem szoktunk disztópiát olvasni, hirtelen egy könyv jut eszembe ebből a műfajból, ami „megvolt”, és az az Éhezők viadala. Nyílván az utóbbi nem a világ legjobb könyve a műfajban, így félve vettem a kezembe a Partials-t (azok a fránya előítéletek)… Már az elején láttam, hogy ez egy kicsit más lesz, bár úgy a 120-150. oldalig nem nagyon szippantott be, utána viszont elkapott, és csak akkor tettem le, ha muszáj volt. A közepétől felpörgött, kaptam sok akciót, néhány meglepetést, szóval a következő részre mindenképpen vevő vagyok :) Habár a szereplőket nem kedveltem meg, maga a világ és az író stílusa elég lett ahhoz, hogy kíváncsi legyek a folytatásokra. Azért a könyvet annak tudatában vegyétek kézbe, hogy ifjúsági könyv egy fiatal lány főszereplésével, aki noha 16 éves, elindul, és megpróbál megmenteni egy egész világot. Így (talán) nem fogtok csalódni.		Kicsit félve kezdtem neki ennek a könyvnek, mert tartottam attól, hogy csak annyira lesz élvezhető, mint az Éhezők Viadala-trilógia, de szerencsére kellemesen csalódtam ebben a könyvben, mivel egy jól összerakott, izgalmas történetet ismerhet meg az olvasó vele. A főhősnőt könnyű megkedvelni, és a többi szereplő sem váltott ki komolyabb ellenszenvet belőlem. A karakterek változatosak, a cselekmény sem egysíkú, szerintem érdemes elolvasni.
Őőőőőő, hát biztos... Nem vagyok orvos, na :) Szóval a vírusról szóló részekhez nem tudok hozzászólni, kevés vagyok én ahhoz, de elfogadom. Voltak furcsaságok (nem könnyű azért elképzelni egy összeomlott világot és annak működését - vagyis de, csak lehet, hogy nem mindenki ugyanúgy képzeli el), de többnyire rendben van... Logikus történetvezetés: 4 / 5		Van egy poszt-apokaliptikus világ, amiben sok jellem kifordult magából, és a világban csak korlátozott lehetőségek vannak. Amennyire lehet egy ilyen világban logikára hagyatkozni, annyira szerintem meg van benne. Logikus történetvezetés: 5 / 5
Pont jó, kellett neki ennyi oldal Vastagság: 4 / 5		Kicsit rövid. Vastagság: 4 / 5
Az eleje kicsit döcögött, de aztán belelendültünk, egyre izgalmasabb lett Élvezhetőség: 4 / 5		Kicsit nehezen indult be, de utána nem lehetett rá panasz. Élvezhetőség: 4 / 5
A történet egy disztópia, avagy kihal az emberiség egy virus és a részlegesek miatt, a főszereplők meg tizenévesek. Nem kedveltem meg őket, de nagyon izgultam értük Történet, karakterek: 4 / 5		Lehet, hogy ez egy poszt-apokaliptikus világ, és a főhősnő is szerethető, de azért érezni a történeten, hogy kicsi korhatáros, túl durva dolgokra ne számítsunk. Történet, karakterek: 4 / 5
A vége letehetetlen volt, de amúgy sem volt rossz Letehetetlenség: 4 / 5		Kellemes könyv, jó és élvezetes olvasni, de nem letehetetlen. Letehetetlenség: 4 / 5
Igényes könyv, szép borítóval. A térkép miatt pedig egy nagy piros pont :) Szerkesztés: 5 / 5		Jól összerakott könyv, ez oldalon nincs panaszra okom. Szerkesztés: 5 / 5
Összesen: 25 / 30		Összesen: 26 / 30
Kellett kis idő, mire az író belelendült, viszont onnantól kezdve nagyon jó lett. Úgy tűnik, ez egy normális disztópia lesz (bár az Éhezők viadalát is szerettem), remélem, ezt a folytatásokban nem sikerül elrontanni. Könnyed, izgalmas, fiatalos olvasmány, meglepetés véggel, bátran ajánlom.		Aki szereti az ilyen típusú könyveket, azoknak bátran ajánlom, igazán élvezetes, kellemes olvasmány.

Idézetek

Pár kedvet hozó, vagy éppen elrettentő idézet, véletlenszerűen. És Spoilermentesen!

"– Ez a lány volt, aki Manhattanbe ment veletek? – kérdezte Marcus. – Azt hiszem jövünk neki egy sütivel.

– Egy egész kurva pékséggel jövünk neki – mondta Xochi."

"A boldogság a legtermészetesebb dolog a világon, ha megvan, és a leglassabb, legfurcsább, leglehetetlenebb dolog, ha nincs."

"– Gondolom, nem számít, melyik háború volt – folytatta Tovar. – Otthagytam négy lábujjamat, egészségi okokból leszereltem a tengerészgyalogságtól, és hazamentem Georgiába jéghokizni. […]

– Ami engem illet, medikusként még mindig várom a történet izgalmas részét – jegyezte meg Marcus.
Tovar meglepődötten nézett rá.
– Tessék?
Marcus szélesen vigyorgott.
– A lábujjak, ember, mutassa a lábujjait!"

"– Nos, hát akkor azt hiszem, köszönettel tartozunk, amiért nem lőtt le senkit – mondta Marcus. – Az én hozzájárulásom abban merült ki, hogy ne vizeljem össze magamat. Ráértek később megköszönni."

"A számítógép felismerte a vért, és felkínálta az alapvető információkat. – Nullás pozitív vércsoport – olvasta fel Marcus a válla felett - koleszterinszint jó, glukóz jó… hmm, magas a lazasrác-szint, ez érdekes.
– Igen – suttogta Kira, miközben az ujjai szinte repültek a képernyőn –, de nézd csak, milyen sok itt a nagyképűség-részecske!"

"A megpróbáltatásaim erősebbé tesznek. A saját hasznomra fordíthatom a megpróbáltatásaimat. Sose mond azt, hogy „nem fog sikerülni”, csak azt kérdezd, „hogyan tudom ezt a helyzetet a saját előnyömre fordítani?”

"– Sosem áztam meg még ennyire – mondta Kira. – Esküszöm, még egy kád vízben elmerülve is szárazabbnak érezném magam, mint most! – Nézd inkább a jó oldalát – vigasztalta Marcus.
Kira várt.
– A hagyomány azt kívánja, hogy ilyenkor azt is mondd el, mi lenne az a jó oldal – unszolta.
– Sosem voltam a hagyományok híve – válaszolta Marcus. – Meg aztán nem azt mondom, hogy tudom, mi lenne az a jó oldal, csak úgy gondolom, ideje lenne meglátni."

"– Mert a rossz őrültségek tökéletesen egybevágnak a tapasztalataimmal – válaszolta Tovar. – Az RM meggyógyítása a varázsló manók és a whiskey-t pisáló beszélő kutyák rokonságához tartozik. Vagyis lehetetlen."

"– Ébresztő, álomszuszék – noszogatta meg Kira Marcus fülét a vállával. – Már majdnem otthon vagyunk.
– Nem rendeltem szusit.
– Tessék?
Marcus óvatosan kinyitotta a szemét.
– Mit mondtam?
– Semmi olyat, amiért meg kellene pofoznom téged. Szerencséd, hogy kajáról álmodtál lányok helyett.
– Hímnemű vagyok – dörzsölgette Marcus a szemét. – Ötven százalék volt rá az esély."

"Minden társadalomnak szüksége van bizonyos mennyiségű törvényre: a túl sok zsarnoksághoz vezet, a túl kevés káoszhoz!"

"– Bocsáss meg, Xochi. – Kira kicsit kihúzta magát, és a kézfejével megdörzsölte a szemét. – Nem rád haragszom, hanem úgy nagyjából az egész világra. De a világnak nincs arca, és ezért estem volna neki a tiédnek."