Vélemény

Fülszöveg

A Fény és a Setét erői immár harmadszor feszülnek egymásnak, és az ügy, amely kezdetben csupán néhány névtelen levél lenyomozásáról szólt, hamarosan sokkal nagyobb méreteket ölt. Az Éjszakai és a Nappali Őrség közös vizsgálatába az Inkvizíció is bekapcsolódik, és a képet tovább árnyalja egy elveszettnek hitt misztikus tárgy felbukkanása, amely akár valamennyi földi halandót Másfélévé változtathatja. A nyomok egészen Bajkonurig vezetnek, és kiderül, hogy a legfőbb hatalomra törő titokzatos személy még a Nemzetközi Űrállomást is tervének részévé tette. Mágia és tudomány csap össze a végső leszámolás során, amelyben a mit sem sejtő emberiség jövője a tét.

Szergej Lukjanyenko Eurocon-díjas szerző kultikus regénysorozatának harmadik részében is bebizonyítja, hogy az igazán jó fantasztikus történetekben legalább olyan fontos szerep jut magának az embernek, mint a fantáziának és az izgalomnak.

Műfaj: szórakoztató irodalom, urban fantasy

Kiadó: Metropolis Media, 2008.

Oldalak száma: 380 oldal

Eredeti cím: Сумеречный дозор (Szumerecsnij dozor)

Saját példány

Őrség-sorozat 3.. kötete
1. kötetről itt írtunk, a 2.-ról pedig itt

Elég sokáig húztam a harmadik rész elolvasását, mert az előző kötettel nagyon nem voltam elégedett, és attól féltem, már „kimerült” az író ötlettára, de csalódnom kellett, jó kis könyv lett ez is; a három közül szerintem ez a legjobb. Élvezetes volt olvasni mindhárom nagy fejezetet, szépen fel lett építve a cselekmény, a végén pedig a fordulat szépet ütött. Egyszer pedig tuti csinálok egy lejátszólistát a regényekben szereplő muzsikákból! Spojler Azért szerintem egyértelműen látszik, hogy az író Fénypárti, és nagyban segíti is az Éjszakai őrség munkáját. Nem tudom, hogy ez a későbbiekben fog-e változni, de már kicsit sokallom az elkötelezettségét (Anton, mint Legfelső, aztán ugye ott van a felesége, akiből szintén nem egy hetedrangú varázsló lett, a gyermekükről nem is beszélve… Nem akarom én pártolni a Setéteket, de legalább valahogy az egyensúly lenne meg… Ez így nekem olyan egyoldalú… Ha már ennyire ki lett hangsúlyozva a setét-fénypárti ellentét (vagy inkább „rokonság”, kicsit kapjanak a setétek is a rosszból :) )Spojler vége		Az egyik legjobban sikerült őrség könyve ez Szergej Lukjanyenkónak. A könyv szerkezetileg az első kettővel megegyező módon van felépítve: 3 különálló, de egymással szorosan kapcsolt történetből áll. Antonon keresztül még jobban megismerkedhetünk ezzel a fantasztikusan kigondolt világgal, valamint a cselekmények hatására főhősünk is egyre jobban kiigazodik a hatalmi játszmákban és a maga útját járja ugyan a fény oldalán, de mint láthatjuk, nem olyan egyértelműek itt a határok. És a feleségem által említett lejátszólistát pedig megcsináljuk a következő Őrség-könyv értékeléséhez, mert tényleg egy érdekes kuriózum lehet. :)
Sokat nem tudok hozzáfűzni, de rendben volt Logikus történetvezetés: 5 / 5		Szépen felépített világ, átgondolt történetvezetés. Ok és okozat mindig találkozik. Logikus történetvezetés: 5 / 5
Pont jó, volt idő mindenre, de nincs túlnyújtva Vastagság: 5 / 5		Jól eltalált arányok, se nem sok, se nem kevés. Vastagság: 5 / 5
Teljesen oké, eddig szerintem ez volt a legjobb kötet a háromból Élvezhetőség: 5 / 5		Bár nem hozza az első könyv újdonságát, mivel ugye már ismerjük a világot, mégis annyira lebilincselő, mint az első. Élvezhetőség: 5 / 5
Nagy újdonság nincs, persze vannak új karakterek, így megvan az újítás lehetősége, de hozza ugyanazt a hangulatot, amit eddig megszokhattunk az írótól. A világot egyre jobban megismerjük, mindig van valami újdonság, most kicsit kalandoztunk is Oroszország területén. Történet, karakterek, világ: 5 / 5		Ezekben a könyvekben mindig komoly hangsúly van fordítva a jellemfejlődésre, a világ kidolgozottságára, az összefüggésekre, itt is nagyon jól el van találva minden. Történet, karakterek, világ: 5 / 5
Nem mondom, hogy hűdeletehetetlen, mert nem az - készen kell állni erre az oroszos, kissé sötét hangulatra, de amúgy nem lehet okom panaszra Letehetetlenség: 4 / 5		Ha csak tehettem, olvastam. Nem letehetetlen, de majdnem az. Nem adunk fél pontokat, de egy 10-es skálán legszívesebben 9-et adnék. Letehetetlenség: 4 / 5
Borító rendben van, a szerkesztés olyan, amit eddig megszoktunk, nincs különösebb probléma a könyvvel, lábléceknek még mindig örülök Szerkesztés: 5 / 5		Jól összerakott könyv, a szokott stílusú borító, Egy apró fóliázási hibát leszámítva, nincs okunk panaszra a könyvvel kapcsolatban. Szerkesztés: 5 / 5
Összesen: 29 / 30		Összesen: 29 / 30
Az író szépen lassan, nyugodtan tárja az olvasók elé az általa megteremtett világot a sorozatban, most ismét mutatott valami újat, valamit, amit eddig nem tudtunk, ugyanakkor hozza a tőle megszokott kicsit komor hangulatot is, így nem lehet okom a panaszra, remélem, a folytatások is minimum ilyen jók lesznek. Azt hiszem, ennél a könyvnél határoztam el, hogy be kell szereznünk a Lukjanyenko összest :) Azoknak az olvasóknak ajánlom, akik szeretik az orosz irodalmat, nem rettennek meg a mágusoktól, boszorkányoktól és vámpíroktól, kedvelik az urban fantasyt, de nem vágynak tiniregényre, viszont nem csinálnak abból problémát, ha találkoznak Harry Potter nevével :)		Az első Őrség-könyvbe sokáig nem kezdtem bele, mert féltem orosz író könyvébe belekezdeni. Szerencsére pozitívan csalódtam, és a könyv befejeztével az író a kedvenceim közzé került. Ez a könyv az egyik legjobb az Őrség -sorozatból, és bátran ajánlom mindenkinek aki olvasta az első két részt. Aki pedig még nem olvasta, az sürgősen kezdjen bele, mert nagyon jók.

Idézetek

Pár kedvet hozó, vagy éppen elrettentő idézet, véletlenszerűen. És Spoilermentesen!

"– Mondd, ki vagy te?
– Másféle.
– Miféle Másféle?
– Mágus. De ne izgulj, Fénypárti mágus.
– Megférfiasodtál, Harry Potter – mondta Lasz."

"Kszjusa odament, és megnézte a kötetek gerincét. A mama mindig azt mondta, hogy az intelligens ember egy idegen lakásban először mindig a házigazda könyveit nézi meg, és csak azután minden mást."

"Micsoda furcsa szokása némely Másfélének a tévénézés! Vagy ostoba szappanoperák, vagy hazugságok a hírekben. Egyszóval – emberek…
Más szóval birkák?
Nem ők tehetnek róla. Gyengék és magukra hagyatottak. Emberek, nem birkák.
A birkák mi vagyunk.
Az emberek a fű."

"– Meguntam a pihenést. A hétfő, ahogy mondani szokták, szombaton…"

"(…) a fodrász, pontosabban a szépségszalon meglátogatása a végtelenségig meggyötört. Sorban egymás után szemügyre vett két nő meg egy fiatalember, aki bár buzinak látszott, nem volt az. Mind a hárman hosszasan sóhajtoztak és illetlen dolgokat kívántak a fodrászomnak. Ha teljesülnek a kívánságaik, hátralevő éveiben kizárólag kopasz birkákat nyírt volna és valamilyen oknál fogva azt is Tádzsikisztánban. Nyilván ez volt a legrettenetesebb fodrászátok."

"Csak a nagy konyha – Oroszország maradt meg, amelynek egyetlen birodalmi kondérjában főttek valaha a népek. Rendben van. Legyen így. De a mi lakásunkban van gáz. És a magukéban?"

"– (…) Anton, hát nem érted? Nincs sem Fény, sem Setét tiszta formában. A ti két Őrségetek olyan, mint a republikánusok meg a demokraták Amerikában. Veszekedések, viták, de esténként közös koktélpartik."

"Van egyébként egy rendkívül egyszerű módszer annak megállapítására, közel állsz-e egy másféle lehetőségeihez. Ha több napon át sorozatban megesik, hogy az órára pillantva az 11:11-et, 22:22-t vagy 00:00-t mutat, ez azt jelenti, hogy kapcsolatod a Homállyal közvetlenebbé vált."